Ének: Negyedszerre kiáltasz: „Istenem, Istenem!” Atyádhoz így sóhajtasz: „Miért hagytál el engem?”
Elmélkedés: A Názáreti Jézus, Isten Fia és Mária fia, most egészen magára hagyva függ ég és föld között. Az élet minden magánya és reménytelensége most benne, mint gyújtópontban összegződik. És Jézusból olyan szavak törnek ki, melyek az egész emberiség szívéből fakadnak: „Éli, Éli, lamma szabaktani! Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Csend.
Verzikulus: V. Uram, a te szavad lélek és élet.
F. Az örök élet igéi nálad vannak.
Imádság: Úr Jézus, ki haláltusádban még az Istentől való elhagyatottság érzését is átélted, hogy a mi bajainkkal azonosítsd magad, s azokra kegyelmi orvosságot hozzál. Segíts, hogy minden bajunkban és gyötrelmünkben hozzád forduljunk. Állj Urunk, azok mellett, akiket drága véreddel megváltottál! Ki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Ámen!
