"Isten, az Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak." (Iz 50,4)
Izajás próféta Isten szenvedő szolgáján keresztül vetíti előre Jézus szenvedését, amelyet értünk, emberekért vállalt. Isten, az Úr tanította nyelvét, nyitotta meg fülét, és adott erőt neki, hogy képes legyen elviselni a rá váró megpróbáltatásokat. Ő nem állt ellen, nem próbált kibújni mindezek alól, ahogyan mi gyakran tesszük, valahányszor az életben szenvedéssel, fájdalommal találkozunk. Jézus szembenézett azokkal, akik leköpdösték és arcul ütötték őt. Hogyan? A mennyei Atya erejéből. Biztosan tudta, hogy nem vall szégyent, mert Isten segítségére siet, igazságot szolgáltat neki, és így a szenvedésben diadalmaskodik elnyomói/ellenségei felett.
Nekünk, Krisztus követőiként, amikor szenvedéssel találkozunk, nem kell elrejtőznünk, hanem az Úr erejére támaszkodva, belőle bátorságot merítve, szembe kell néznünk próbaköveinkkel. A hitünk próbája ez. Isten, így szilárdítja meg belé vetett hitünket, és nekünk szegezi a kérdést: tényleg rám tudod bízni magad, és elhiszed, hogy segítségemmel minden szenvedés fölött diadalmaskodsz? (A válasz nagyböjti küzdelmeinkben visszhangzik...)
Timár József, diakónus, Hidegség
"Lehetséges buktató, akadály:
Azzal az elhatározással indulunk útnak, hogy másokat le kell győznünk.
Annak a kísértése, hogy csak azokat hallgassuk meg, akik már részt vesznek az egyház életében."
Leave a Comment