"Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta és olyan nevet adott neki, amely fölötte áll minden névnek". (Fil 2, 8-9)
Valamikor… megpillantottunk egy “tömegnek” nevezett népcsoportot – öntudatlanul. Szüleink életpéldája, őseink hite, sokak merész vagy éppenséggel törékeny, azonban győzni tudó akaratereje belénk szülte az öntudatot, az életre való képességet azzal a hittel, hogy ismerjük a folytatást. Hitték, hogy a tömegből emberré formálódunk, hogy a végtelen értéket életünk minőségi részeként kezeljük, hogy majd öntudatot felismerő, kibékült, harmóniát kedvelő egyéniségek leszünk. Rádöbbenésünk nem csal – a tömegnek ereje van! Benne vagyok! Általa, vele és érte élek – hiszen szükségszerű! Formál, s hatása iránytűként sodor az általam, olykor a mások által megnevezett cél fele. A tömeg hangja erőt adó, biztonságérzetet nyújtó, olykor vakká formáló. “Hozsanna! Áldott, aki jön az Úr nevében” – ma ezt kiáltom… Nagypénteken pedig: Feszítsd meg őt. Ekkor döbbenek rá – nem az vagyok, akinek lennem kell. Tömeggé formálódtam, s nem emberré a tömegben!
Mazai Tihamér, diakónus, Borszék
"Lehetséges buktató, akadály: Csak a látszatra hajtunk, belső tartalom nélkül. A formalizmus, a színjáték és a kegyeskedés taszító eszközök. A mi portánkon minden rendben van kísértése."
Leave a Comment