Belon Gellért, volt pécsi püspök mesélte, hogy lerobbant autóját bevitte egy országúti autószerelőhöz. Javítás után érdeklődött, mibe kerül. A szerelő azt válaszolta: „Nézze, püspök úr: én nem tudok imádkozni, de autót szerelni tudok. Én ezt adom az Istennek." Ebből az élményből kiindulva magyarázta a Szentírás tudós püspöke, hogy Jézusnak is voltak áldozatkész, titkos munkatársai, akik munkájukkal, segítségükkel törődtek a Mester gondjaival, de nem csatlakoztak hozzá. Ilyen lehetett a virágvasárnapi szamártulajdonos is. Az Úr elküldte hozzá két tanítványát, bocsássa rendelkezésére a diadalmenethez a szamarát. Szolgálatkészen átadta az apostoloknak. Hasonló eset történt az utolsó vacsora megrendezésénél is. A tanítványoknak egy vizeskorsót vivő férfi gazdájától kellett elkérniük az ünnepi termet. De Nikodémus és Arimateai József is ilyen titkos barátai lehettek Jézusnak. Az Úr még nevüket sem árulta el a tanítványoknak. Csak később léptek elő az ismeretlenségből.
A lelkes tömeg Ők negatív lenyomatai a névtelen munkatársaknak. Azok titokban is együttműködtek Jézussal, vállalták vele a sorsközösséget. Ezek viszont felszínes lelkek. Látszólag ugyan a vallásos zsidókhoz tartoznak, be is állnak a diadalmenetbe, de csak addig, amíg földi sikert remélnek az Úrtól. A nehézségek láttán megtorpannak. Szörényi-Bródy István, a király c. rockoperájában szerepelnek Vazul pogány főúri barátai, akik életüket igy éneklik meg: „Gyarló az ember, azt lesi, hogy hol tömheti jobban a hasát. Gyarló az ember, azt lesi, hogy hol adhatja jobban el magát. Gyarló az ember, igazat mindig annak ad, ki többet ígér. Gyarló az ember, ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél". Vigyázzunk, nehogy a vallást „élet- és vagyonbiztosító szövetkezetnek" tekintsük, amelyet addig támogatunk, míg önző érdekeinket szolgálja. Kísértetiesen hasonlítanánk akkor a jeruzsálemi hozsannázó néphez, amely öt nap alatt „Feszítsd meg őt" üvöltő tömeggé válik.
A szenvedésre kész Megváltó A virágvasárnapi szentmisében a passió Lukács megfogalmazásában hangzik fel. Jeruzsálem népe éljenzi, hozsannát kiált, diadalmenettel üdvözli, királlyá akarja választani. Ő azonban nem diadalútnak tekinti a bevonulást, hanem a via dolorosára való előkészületnek.
Hogyan tekint Jézus szenvedésére és halálára? Egyrészt mint az Atya iránti engedelmesség felső fokára. Szent Pál ezt így fogalmazza meg: „Engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig". A Getszemáni kertben a beletörődés, az elfogadás és az Atya akaratához való hozzásimulás fázisain át jut el a teljes megnyugvásra. De a feltétel nélküli engedelmesség helyreállítja a békét lelkében. A háromórás imádság után abszolút nyugalommal néz szembe a halállal. Másrészt mint a prófétai jövendölések beteljesedésére. Lukács újból és újból ismétli: „Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek az Írások". Hiszen az Ószövetség előre megjövendölte Júdás árulását, barátai megfutamodását, a kínszenvedést, ostorozást, az Istentől való látszólagos elhagyatottságot. Jézus mindezekkel igazolja: ő a megígért Messiás. Osztozzam Jézus sorsában! Ne feledjem az Úr szavait: „Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem". Ha eggyé leszek vele halálában, akkor eggyé válok vele feltámadásában is.
Drága jó testvérek! Ahogyan Jézus megérkezik Jeruzsálembe, ahol élete véget ér, ugyanúgy mi is nagyböjti utunk végéhez közeledünk. A virágvasárnapján elkezdődik a nagyhét, amely során Jézus életének utolsó napjaira emlékezünk:
virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására, nagycsütörtökön az utolsó vacsorára és az Úr elfogására az Olajfák-hegyén a Getszemáni kertben, nagypénteken kereszthordozására és kereszthalálára emlékezünk, szombaton éjszaka, a sötétedés beállta után kezdődő szertartás keretében és húsvétvasárnap megünnepeljük Jézus dicsőséges feltámadását.
A 2000 évvel ezelőtti történet nagyon egyszerű: Van egy ember, aki örömhírt hirdet. A városokat és a falvakat bejárva csodákat tesz. Szavaira és tetteire felfigyelnek az emberek, de népszerűsége nem tetszik a vallási vezetőknek. Miközben barátokat szerez magának és tanítványokat gyűjt maga köré, ellenségei is lesznek. Ez utóbbiak azzal a váddal, hogy Istennek tartja magát, halálra ítéltetik és kivégeztetik a rómaiakkal. Igen, ő Jézus Krisztus, aki hitünk szerint az Isten Fia.
Az utolsó napokban megdöbbentően gyorsan zajlanak és váltakoznak az események. A Jeruzsálembe szamárháton érkező Jézust királyként köszönti és énekekkel dicsőíti a nép, majd öt nap múlva talán éppen ezek az emberek ordítva követelik keresztre feszítését. A városba most dicsőségesen bevonuló Úr néhány nappal később megszégyenítve, keresztjét hordozva jön ki onnan és megy fel a Golgotára. Bár a nép egy része részvéttel tekint rá és megsiratják az asszonyok, bár egy darabon más személlyel, Cirenei Simonnal cipeltetik keresztjét és bár a kendőjét neki nyújtó Veronika is iránta való együttérzését fejezi ki cselekedetével, senki sem tudja megállítani az eseményeket. A súlyos bántalmazások, a megostorozás, a tövissel koronázás után keresztre szegezik. Tanítványai az utolsó órákban elmenekülnek, egyedül a fiatal János áll ott közülük a kereszt alatt, valamint édesanyja és néhány asszony. A teljesen elgyengült Jézus három órás szenvedés után kileheli lelkét, meghal. Még aznap este leveszik holttestét a keresztről és egy sziklasírba helyezik.
A történet itt véget is érne, ha Jézus csak egy ugyanolyan ember lett volna, mint bárki más. De ő nem csak valóságos ember volt, hanem valóságos Isten is!
Egész életét kudarcnak nevezhetnénk, ha kereszthalálával minden véget érne. De feltámadása mindent megváltoztatott! A feltámadás fényében halála megváltó és üdvösséget szerző esemény, amely reményt ad nekünk arra, hogy várjuk az örök életet és higgyünk saját feltámadásunkban.
Ma mindenkit arra hívok, hogy kísérjük el utolsó napjaiban a mi Urunkat! Vegyünk részt a nagyheti szertartásokon, amelyek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy ne csupán kívülállóként szemléljük az eseményeket, hanem csatlakozzunk Jézushoz, akinek követői vagyunk. A világban sok ember csak szájtátva bámulja vagy értetlenül nézi a Krisztussal történteket, s azt gondolja, hogy semmi köze Jézus halálához. Számunkra, hívő keresztények számára viszont nem kényelmes fotelből nézhető színházi előadás sem a nagycsütörtöki vacsora, sem a nagypénteki kereszthalál. Jézus bevon minket az eseményekbe. Az utolsó vacsora estéjén szeretetének nagy jeleként nekünk adja Testét és Vérét a kenyérben és a borban. Fogadjuk el szeretetét és ne mulasszuk el a szentáldozást életünkben! Ezután megkér bennünket, hogy vele menjünk az Olajfák-hegyére és virrasszunk. Szombaton késő este az év legszebb szertartására kerül sor, amelyen megünnepeljük Jézus halálon aratott győzelmét, feltámadását, amely a lelki újjászületést jelenti számunkra. Jézus arra hív minket, hogy kísérjük el őt utolsó napjaiban. Nem maradhatunk kívülállók! Ha kitartunk mellette és részesedünk halálában, a feltámadás örömében is részesíteni fog minket!
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
Fotó: magyarkurir.hu
Leave a Comment