Krisztusban drága jó testvéreim!
Magyar népmeséink hősei közé tartozik a három fiútestvér közül, a harmadik, a legkisebb, aki elindul szerencsét próbálni a világban. Elindul, mert otthon nehéz a helyzet, mert otthon nincs megoldás, mert valami másra várt, valami jobbra. Aztán diadalmasan tér vissza, győztesen miután megbirkózik a hétfejű sárkánnyal és elnyeri egy idegen király legszebb lányának kezét, akivel addig él boldogan, amíg meg nem hal. A legkisebb fiút azonban a diadal boldog pillanatáig szinte mindig úton találjuk; útban valami idegen, ismeretlen próba felé, amellyel meg kell küzdeni. Viszont mindig akadnak segítőtársak, akik jószívűségét megjutalmazzák és a kellő pillanatban segítenek hősünkön.
Valami hasonló történik az emmauszi úton is. Két csalódott tanítvány, kettő a 72 közül haza felé tart, egy Jeruzsálemtől kb. 12 km-re fekvő faluba, Emmausz felé.
Testvéreim, a mai elmélkedésemet három pont köré szeretném egy kicsit csoportosítani, és így elmélkedve végig a mai evangéliumban hallott eseményeket.
1. Úton Jézus nélkül
2. Úton Jézussal együtt
3. Felismerni Jézust a kenyértörésben
Úton Jézus nélkül
Ez talál elsőként a két tanítvány életére jelen pillanatban. Mivel Jézus nélkülivé váltak, érthető, hogy szomorúak, letörtek, csalódottak. Szép reményeik most teljesen összedőltek. Ez a két összetört szívű ember hazameggy most a Jézusért annak idején elhagyott család körében, hogy vigaszt találjanak. Minél inkább eltávolodnak Jeruzsálemből, a keresztre feszítés helyétől, gondolataik annál inkább Jézussal foglalkozik. Mert szerették őt, és Jézus is szerette őket. És ez a kölcsönös szeretet most gondolkodásra, beszélgetésre indítja őket Jézus személyéről.
Krisztusban Kedves Testvéreim! A kereszténységben is sok – sok embertestvérünk járja a mai modern kornak az emmauszi útját. Egyszerűben mondva: a Jézustól való eltávolodás szomorú útját. Ők csak a nevükben vallásos emberek, de a templomot kerülik, a hit és a mindennapi imádságos élet nem ízlik számukra. És az a fájdalmas dolog, hogy ezek az emberek a környezetünkben, mellettünk élnek.
Őket is megkeresztelték, ők is megismerték Jézust, talán még jó ministránsok is voltak. Elsőáldozók, bérmálkozok is voltak. És ahogy lassan – lassan felcseperedtek, a barátok társasága miatt, vagy, ahogy házasságot kötöttek egy lanyha házastárs mellett vagy miatta, mára már hátat fordítottak Jézusnak. Otthagytak csapot – papot, ahogy mondani szoktuk. Járják az élet poros útját, de Jézus nélkül. És sajnos testvéreim, hogy emberi számítás szerint ilyenek lesznek a gyermekeik is: úton az életben, de Jézus nélkül. Mert, ahogy a közmondás mondja, és nagy igaza van: „A kicsi kutya a nagytól tanul”, a mai élet megszámlálhatatlan példája is ezt igazolja.
A mi feladatunk, testvéreim, elsősorban az, hogy imádkozzunk érettük. Imádkozni érettük, mert ők is testvéreink Jézusban, mindnyájan egy nagy családot alkottunk. Ne sugdossunk a hátuk mögött, ne ítéljük el, hanem újra mondom, imádkozzunk érettük, és bízzuk őket az Isten kegyelmére, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Megérhetjük azt, hogy egy nem várt vasárnap talán boldog szívvel itt mellettünk a templomban imádkoznak azok a személyek, aki úton voltak, de Jézus nélkül, és most úton vannak, de Jézussal
Úton Jézussal együtt
A két szomorúan bandukoló tanítványhoz titokban csatlakozik Jézus. Nem ismerik meg. Megkérdezi, hogy miről beszélgetnek? Megmagyarázza a Szentírás alapján, hogy a Jézussal történteknek így kellett bekövetkezniük. Csak így tudta megváltani a világot, Isten terve szerint. És a Jézussal beszélgetés alatt a lelkük megvigasztalódik, a bánatuk elillan, valami csodálatos öröm és nyugodtság tölti el az életüket, a szívüket.
Krisztusban Kedves Testvéreim! Ne gondoljuk azt ebben a nehéz, szenvedésekkel teli életben, hogy Jézus ma nem szegődik mellénk, és nem kínálja fel jóságos szeretettét. Itt van mellettünk, velünk csatangol az életünk szenvedő útján. Még azon emberek mellett is ott van, aki távol élnek Tőle.
A templomok ajtói mindenkinek nyitva állnak, a harangok mindenkit szentmisére hívnak, az ő papjai mindenkinek hirdetik Isten örömhírét, Isten igéjét, a szentmise áldozatott mindenkiért bemutatják. De mindezek mellett nagyon fontos testvéreim, a templomba járó, mindennap imádkozó, hitét gyakorló keresztény ember életpéldája.
Mi adjuk példát, mi mutassuk meg életpéldánkkal, hogy úton vagyunk, de Jézussal együtt. Az életvitelünkkel adjuk meg azt a szükséges pluszt az úton lévő, de Jézus nélkül járó embereknek, amivel visszatalálhatnak Jézushoz, a templomhoz, a szentmiséhez, az imádság szeretettéhez. Életpéldánk ugyanakkor lehet negatív is testvérek: még inkább eltávolítjuk őket Jézustól.
Gondolkozzunk el, testvéreim, ha Jézus is hozzánk csatlakozna, és mindennapi szürke hétköznap alkalmával, és megkérdezné: miről beszélgettek gyakran a földi életutatokon? Miről tanúskodik a ti keresztény életpéldátok az emberek előtt? – vajon nyugodtan, szégyen nélkül a szemébe mernénk-e nézni? Vagy elpirulna az arcunk?
Vigyázzunk szavainkra, tetteinkre, egymással való beszélgetéseinkre, egymás iránti tetteinkre. Ezekkel Istenhez vezethettünk, de el is távolíthatunk embereket Tőle. És mennyire fontos lenne a mai rohanó világnak, hogy életpéldánk által, minél több ember
Felismerje Jézust a kenyértörésben
A három utas, a három vándor észre sem vette, hogy Emmauszba érkeztek. A kedves, ismeretlen idegen embert, akivel jól elbeszélgettek, aki megnyugtatta nyughatatlan szívüket, marasztalni kezdik a tanítványok: „Maradj velünk, mert esteledik és már lemenőben már a nap!” Így is történt, a vacsorájukat megosztották Vele. Ekkor egy pillanat alatt olyan valami történik, amit nem rég éltek át: az utolsó vacsora jézusi szentmiséjét, a kenyértörést. És amikor felismerik őt, eltűnik a szemük elől. Még abban az órában újra szakítanak Emmauszi világgal és most már örökre Jézushoz csatlakoznak.
Krisztusban Kedves Testvéreim! Keresztény életünk igazi lényege ez kell, hogy legyen: felismerni Jézust és Vele maradni az élet zarándokútján. Fontosabbnak tartani az Ő útját, mint a világ diktálta utat.
Elmélkedésünk végén kérjük mi is Jézust, hogy maradjon velünk:
Maradj velünk, Uram Jézus, a mai világban, ahol annyi összevisszaság, baj, nyomorúság van. Szüksége van Rád ennek az istentelen világnak!
Maradj velünk Uram ebben az egyházközségben is, hogy szeretetben, békében, egységben élhessünk mindenkivel. Hogy keresztény jó példánkkal azon egyházközségünk tagjait is Hozzád tudjuk vezetni, akik elhagytak Téged.
Maradj a családjainkkal, Uram, hogy legyen abban istenfélelem. Szeressék egymást a családtagok, mindig irgalmas szívűek legyenek egymáshoz.
Maradj velünk, Uram, életünk ifjúságában, fiatalságunk örömeiben.
Maradj velünk az élet közepén, hogy a mindennapi élet gondjaiban Rólad meg ne feledkezzünk
Maradj velünk a szenvedések óráján, betegségben, öregségben és földi életünk végén, amikor csak Te fogsz megmaradni nekünk.
Testvéreim! Az emmauszi tanítványok elindultak a többi apostolhoz, hogy megvigyék az örömhírt, hogy él az Úr. Menjük mi is a szentmise után, és vallásos, jó keresztény életpéldánkkal hirdessük, hogy szeret bennünket, szeret mindenkit az Úr. Életünk legyen egy nagy tanúságtétel Krisztus mellett, hogy földi életünk végén, mi is mint a mesebeli legkisebbik fiú sikeresen tudjunk hazatérni az örök hazába. Ámen!
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
