Krisztusban drága jó testvéreim!
A mai evangéliumi szakasz különleges helyet foglal el az egész Szentírásban. Sokszor nevezik ezt a részt Jézus főpapi imájának. Ez már nem vita a farizeusokkal, nem példabeszéd, nem csodatörténet, nem tanítás a tömeg számára, hanem ez maga Jézus imája. Itt bepillantást kapunk az Úr Jézus szívébe. Mintha egy pillanatra megnyílna előttünk az ég és halljuk, hogyan beszél a Fiú az Atyával. Ez a szentírási rész az utolsó vacsora után hangzik el. Jézus már tudja, hogy közel van a szenvedés. Tudja, hogy jön az árulás, jön a kereszt, jön a magány, jön az emberi gonoszság teljes súlya. És mégis: nem félve beszél, nem kétségbeesetten beszél, nem önmagát sajnálja, hanem imádkozik. Ez az ima testvéreim három nagy titkot tár fel előttünk:
Mi az örök élet. Hogyan dicsőül meg Isten a szenvedésben is. Hogyan őriz meg minket Krisztus a világban. Ma erről szeretnénk elmélkedni.
Jézus így kezdi az imáját: „Atyám, eljött az óra.” Milyen óra ez? Az ember szemében ez a vereség órája, a letartóztatás órája, a szenvedés órája, a kereszt órája, de Jézus szemében ez a megdicsőülés órája. Mi emberek a szenvedést mindig kudarcnak látjuk, de Isten azonban gyakran a szenvedésből hozza elő a legnagyobb kegyelmet. A kereszt a világ szemében szégyen volt, de Isten szemében azonban a kereszt a szeretet legnagyobb győzelme lett. Sok ember azt gondolja: „Ha Isten szeret, akkor nem lesz fájdalom.” Pedig az evangélium nem ezt mondja. Az evangélium azt mondja, hogy az Isten a fájdalomban sem hagy magunkra. Testvéreim! Mindannyiunknak a földi életünkben vannak nehéz órái. Ott van a betegség órája, a gyász órája, az elutasítás órája, az öregség órája, a magány, az egyedüllét órája, a halál közelségének órája és az ember szeretne elmenekülni ezektől. Jézus azonban nem menekül el. Miért? Mert teljesen bízik az Atyában. A legnagyobb lelki béke nem abból születik, hogy minden könnyű, hanem abból, hogy tudom: az Atya kezében vagyok. Sokszor mi azért nyugtalankodunk, mert mindent irányítani akarunk, de az ember nem ura mindennek. Nem tudjuk megállítani az időt. Nem tudjuk meghosszabbítani az életet. Nem tudjuk megakadályozni a szenvedést. Nem tudjuk elkerülni a halált. Viszont megtanulhatunk bízni Istenben és ez a hit egyik legnagyobb titka.
Jézus az Ő imájában dicsőségről beszél, de nem földi dicsőségről, nem gazdagságról, nem tapsról, nem emberi elismerésről. Az igazi dicsőség a szeretet. A kereszt azért dicsőség, mert ott mutatkozott meg legjobban Isten szeretete.
A világ szerint az erő azt jelenti, hogy győzni mások felett. Krisztus szerint az erő azt jelenti, hogy odaadni önmagunkat másoknak. Ezért olyan nehéz a keresztény élet, mert a világ önzést tanít, Krisztus pedig önátadást. A világ azt mondja: „Magadat védd!” Jézus azt mondja: „Szeress!” A világ azt mondja: „Bosszuld meg!” Jézus azt mondja: „Bocsáss meg!” A világ azt mondja: „Csak magaddal törődj!” Jézus azt mondja: „Hordozzátok egymás terhét!”
Az evangélium egyik legmélyebb mondata ez testvéreim: „Az örök élet pedig az, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.” Az örök élet nem csupán végtelen idő. Sajnos sokan úgy képzelik, hogy örök élet egyenlő a nagyon hosszú élettel. De nem. Az örök élet kapcsolat. Kapcsolat Istennel, az örök élet az Istennel való élet. És már itt a földön elkezdődik ez örök élet. Aki szeretetben él Istennel, az már most belépett az örök életbe. Ezért lehet valaki fiatalon is „halott” lélekben. És ezért lehet egy idős, beteg emberben is csodálatos élet. Az örök élet nem a test erejétől függ, hanem attól, hogy él-e bennünk Isten. Testvéreim! Amikor Jézus azt mondja, hogy „ismerjenek meg téged”, akkor ez nem puszta tudást jelent. Nem azt jelenti, hogy valaki ismeri a Bibliát kívülről. Lehet valaki nagy tudós, és mégis messze lehet Istentől. Az „ismerni az Istent” a Bibliában szeretetkapcsolatot jelent.
Sok ember vallásos szokásokban él, de nincs személyes kapcsolata Istennel. Eljár templomba, imádkozik is néha, megtart bizonyos külsőségeket, de a szíve távol marad istentől. Jézus azonban kapcsolatot akar, élő hitet akar. Olyan élő hitet, amely a hétköznapokban is jelen van nemcsak a templomban! Jézus ezt mondja ma az imájában: „Megdicsőítettelek téged a földön: beteljesítettem a művet, amelyet rám bíztál.” Milyen csodálatos mondat! Jézus tudja, hogy neki a földön az emberek között küldetése van. És ezt a küldetést becsülettel teljesíti.
A mai ember egyik nagy tragédiája, hogy sokan céltalanul élnek. Van munka, van pénz, van rohanás, van szórakozás, de nincs mély érteleme az életnek. Testvéreim az ember lelke azonban nem tud élni cél nélkül. Ezért annyi a kiégés. Ezért annyi a reménytelenség, ezért annyi a belső üresség, mert az ember Istentől elszakadva elveszíti önmagát. Jézus viszont tudja, kicsoda ő, tudja, honnan jött, tudja, hová megy, tudja, hogy miért él és ez belső békét ad neki még a kereszt előtt is és a kereszten is!
Ezután Jézus tanítványaiért imádkozik. Ez számomra látva a mai világ folyását nagyon megható testvéreim! A szenvedése előtt Jézus nem önmagával foglalkozik, hanem velünk. Ez mutatja meg igazán a jó Isten szívét.
Krisztus ma is közbenjár értünk. Közbenjár amikor gyengék vagyunk, amikor bűnbe esünk, amikor elfáradunk, amikor sírunk, amikor már nem tudunk imádkozni Ő akkor is imádkozik értünk. Milyen vigasztaló tudat ez a ma ember számára! Lehet, hogy senki sem ért meg minket. Lehet, hogy sokszor egyedül maradunk és magányosak vagyunk. Lehet, hogy emberileg elhagynak, és becsapnak minket, de Krisztus soha, de soha nem hagy el minket és soha, de soha nem csap be minket! Jézus úgy beszél rólunk, mint az Atya ajándékáról. Nem egy fölösleges valakiről, valakikről, nem egy értéktelen valakiről, valakikről beszél, hanem egy ajándékról, egy értékes ajándékról beszél, mert minden ember Isten előtt végtelenül drága.
A modern világ sokszor az ember értékét a teljesítményhez köti. Ezeket a kérdéseket teszi fel: Mit értél el az életben? Mennyit keresel, vagyis mennyi pénzed van? Milyen sikeres vagy az életben, az emberek mennyire dicsérnek téged? Az Isten azonban nem így néz ránk, drága jó testvéreim! Ő akkor is szeret, amikor elesünk, amikor bűnt követtünk el, amikor sajnos sokszor ellene döntünk! A szülő sem azért szereti gyermekét, mert tökéletes, mert mindenben jó, hanem azért szereti, mert az övé. És mi Isten gyermekei vagyunk, mi az övéi vagyunk, nélküle senkik vagyunk!
Jézus azt mondja: „Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak.”
A keresztény ember a világban él. Dolgozik, Küzd, családot alapít és gyermeket nevel, adót fizet, beteg lesz sokszor elfárad, de mégsem a világ szelleme szerint kellene, hogy éljen. Mert mi a világ szelleme? Az önzés, a gőg, a kapzsiság, az istentelenség. Krisztus tanítványa azonban más utat kellene járjon. Tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletes emberek, de megtérő emberek kell legyünk, naponta újrakezdő emberek kell legyünk.
Testvéreim! A folytatásban Jézus az egységért imádkozik, mert tudja, hogy a széthúzás tönkreteszi az embereket. Ma rengeteg család és közösség szétesik. Barátságok mennek tönkre és testvérek haragszanak egymásra.
Az ördög egyik legerősebb fegyvere a megosztás. Jézus pedig egységet akar. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben egyetértünk, hanem azt, hogy a szeretet erősebb legyen a sértettségnél.
Drága jó testvéreim!
Az apostolok imádkoznak, Jézus imádkozik. Az ima fontosságára fektet nagy hangsúlyt az Egyház. Az ember életében az imádság pillanatai az őszinteség pillanatai. Ha valaki imádkozik, őszinte önmagával, őszinte Istennel szemben, aki elől semmit sem tud elrejteni. Az ilyen bensőséges, meghitt pillanatok fontosak az ember számára, de ez önmagában nem elég. A teológián a lelkivezetőnk emlékeztetett bennünket arra, hogy a lelki élet és a tanulmányok egyformán fontosak, akárcsak egy csónaknak a két evezője. Ha csak az egyiket használjuk, a csónak nem halad előre, csak egy helyben forog. Ugyanez elmondható a személyes és a közösségi imáról is. Mindkettő egyformán fontos. Jézus többször imádkozott magányosan, visszavonulva, de azt is mondta, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek nevében, jelen van köztük. Mi mást akarhat ezzel, mint a találkozásra, a közösségi imára bíztatni. Jézus tudta, hogy tanítványaira nehéz sors vár majd. Megígérte nekik, hogy velük lesz mindig, a világ végéig, ugyanakkor azt is mondta, hogy aki Őt követni akarja, fel kell vennie keresztjét minden nap. Hogy ez mit jelent, mindannyian tudjuk saját tapasztalatból. A lényeg azonban, hogy nem veszítjük el a reményt és a hitet, bízunk Istenben, akihez Jézus főpapi imájában imádkozott értünk is, és mi magunk is imádkozunk, kérve a Szentlelket, hogy bennünket is imádságban találjon, úgy mint az apostolokat.
Mit üzen ez az evangélium ma? Bízzunk az Atyában a nehéz órákban is. Az örök élet már most elkezdődik Istennel. Az igazi dicsőség a szeretet. Krisztus ma is imádkozik értünk. Nem vagyunk értéktelenek Isten szemében. A keresztény élet célja az Istennel való egység. Mit vigyünk haza ebből az evangéliumból? Tanuljunk meg imádkozni! Nem csak kérni, hanem beszélgetni Istennel, őszintén és szívből. Ne csak tudjunk Istenről, hanem ismerjük is Őt! Naponta adjunk időt a Szentírás olvasásának. A szenvedésben se veszítsük el a hitet! Isten sokszor ott dolgozik legerősebben, ahol mi csak sötétséget látunk. Bocsássunk meg egymásnak! A harag megmérgezi a lelket, megmérgezi az ember életét, de a megbocsátás felszabadít.
A mai evangélium megmutatta nekünk Jézus szívét. És ez a szív tele van szeretettel. Krisztus tudta, hogy jön a kereszt, mégis szeretett. Tudta, hogy elárulják, mégis szeretett. Tudta, hogy szenvedni fog, mégis szeretett. Ez a szeretet menti meg a világot és ez a szeretet ma is hív bennünket. Jézus ma is így szól: „Az Atya kezében vagytok.” És ha az Atya kezében vagyunk, akkor nincs olyan sötétség, amelyből ne tudna világosságot teremteni. Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
