Krisztusban drága jó testvéreim!
A mai evangéliumban azt halottunk, hogy a feltámadt Krisztus belép a félelemtől benarkózott tanítványok közé, békét ad nekik, megmutatja sebeit, küldetést bíz rájuk, és rájuk leheli a Szentlelket. Ez az evangélium nemcsak a tanítványokról szól, ez rólunk szól. Szól a mi bezárt ajtóinkról, a mi félelmeinkről, a mi sebzett szívünkről és szól arról a Krisztusról, aki ma is belép az ember életébe.
A tanítványok együtt vannak, de félnek. Az ajtók zárva vannak, de nemcsak a háznak az ajtói vannak bezárva, hanem be van zárva a szívük ajtói is. Félnek a világtól, félnek az üldözéstől, félnek a jövőtől, félnek attól, hogy minden elveszett.
Milyen ismerős érzés ez testvéreim! Hányszor élünk mi is bezárva! Van, aki a múltjába zárkózik, van, aki a csalódásaiba, van, aki a bűnébe, van, aki a fájdalmába. Sokan mosolyognak kívülről, de belül rettegnek és félnek. Rettegnek és félnek az egyedülléttől. Rettegnek és félnek a betegségtől. Rettegnek és félnek az öregedéstől. Rettegnek és félnek a haláltól. Rettegnek és félnek a szeretetlenségtől és az emberek elutasításától. A mai ember technikailag fejlett, de lelkileg sokszor bezárt ember. Bezárjuk egymás előtt a szívünket és önzővé vállunk. Bezárjuk Isten előtt az életünket, elutasítjuk őt és néha saját magunk elől is elbújunk, mert önmagunkkal sem vagyunk őszinték és önmagunkat is hazugságban áltatjuk!
A tanítványok húsvét estéjén pontosan ilyen emberek voltak. És figyeljük meg, hogy Jézus nem akkor jön, amikor erősek, nem akkor jön, amikor bátrak, nem akkor jön, amikor már hisznek, hanem akkor jön, amikor félnek.
Ez az evangélium egyik legszebb üzenete testvéreim! Jézus nem azért jön el hozzánk, mert méltók vagyunk rá, hanem azért, mert szükségünk van rá.
Húsvétvasárnap estéjén, ott, ahol az apostolok voltak az ajtók zárva voltak, de Jézus előtt nincs akadály. A feltámadt Jézust nem állítja meg sem fal, sem zár, sem emberi félelem. És ma sincs ez másként. Jézus ma is belép oda, ahová más nem tud belépni vagy nem akarjuk engedni, hogy oda más belépjen. Ma is belép a gyászoló ember szívébe. Ma is belép a beteg ember lelkébe. Ma is belép a reményvesztett ember sötét éjszakájába. Amikor minden sötétnek tűnik, Jézus akkor is képes megjelenni.
Sok ember ma azt gondolja, hogy majd akkor megyek Istenhez, ha rendbe teszem az életemet, de a mai evangélium pont az ellenkezőjét mutatja: előbb eljön, belép Jézus az ember életébe és utána elkezd gyógyulni az ember. A tanítványok nem nyitották ki az ajtót, de Jézus maga ment be a zárt ajtók mögé, mert az isteni szeretet erősebb az emberi félelemnél.
És amikor Jézus belép a zárt ajtók mögé az első szava ez: „Békesség nektek!” Nem a szemrehányás hangján szól, nem a harag hangja szólal meg benne, nem elkezd vádaskodni, pedig lett volna rá oka, hiszen a tanítványok elhagyták, magára hagyták őt az Olajfák hegyén, elfutottak és Péter háromszor megtagadta. És Jézus mégsem azt mondja, hogy „Csalódtam bennetek”, hanem azt mondja: „Békesség nektek!” Ez az isteni irgalom, a békesség, a megbocsájtás hangján szólal meg!
Testvéreim! Mi emberek sokszor büntetni akarunk, bosszút állni akarunk a másik emberen, aki minket bántot vagy cserben hagyott, amikor bíztunk benne és elárult. Isten viszont felemelni akar minket az ilyen büntetni, bosszút állni állapotunkból!
A feltámadt Krisztus békéje nem azt jelenti, hogy nincs probléma, nézeteltérés, hanem azt jelenti, hogy Isten jelen van a problémák és nézeteltérések közepette is. Mert lehet valaki gazdag és mégis békétlen. És lehet valaki beteg, mégis békével teli. Krisztus békéje mélyebb a körülményeknél, mert ez a béke abból fakad, hogy a rossz, a gonosz nem győzhet bennünk, mert Jézus él bennünk! Egymással szemben gyakoroljuk a béke hangját testvéreim!
Majd Jézus megmutatja kezét és oldalát az apostoloknak. Miért? Mert a feltámadt Krisztus sebeivel együtt támadt fel. A sebek nem tűntek el, de már nem a halál jelei, hanem a szeretet jelei. Ez nagyon fontos nekünk, mert sok ember azt hiszi, ha Isten szeretne, nem lennének sebeim, nem lennének szenvedéseim. De Krisztus sebei azt üzenik, hogy Isten nem mindig a szenvedést veszi el, néha a szenvedést alakítja át kegyelemmé. Jézus sebzett keze lett az áldó kéz és az átdöfött oldal lett az irgalom forrása számunkra. És a mi sebeink, szenvedéseink is átalakulhatnak, mert aki sírt az már, tud vigasztalni, mert aki szenvedett, tud együttérezni, mert aki elesett és felállt, tud reményt adni a másik embernek! Isten a sebeinket, a szenvedéseket is fel tudja használni.
De Jézus nemcsak vigasztalja a tanítványokat, hanem küldetést is ad nekik, amikor ezt mondja nekik: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” A keresztény ember nem maradhat bezárva, bezárkózva, hiszen a hit nem magánügy. Aki találkozott Krisztussal, annak tovább kell Őt adnia. Ezt így tudnám a legérthetőbben megfogalmazni, hogy nem mindenki prédikál a templomban, de mindenki prédikál az életével a világban ahogy él és cselekszik. Prédikál a türelmével, a szeretetével, a megbocsátásával, a tisztaságával, a tiszta beszédével és prédikál a reményével. A világ ma testvéreim elsősorban nem szép beszédekre vágyik, hanem hiteles, becsületes, szavahihető emberekre. Olyanokra, akikből Krisztus fénye és szeretette sugárzik. Szép beszéddel sajnos sok hazugságot el lehet mondani, amit meg is tesz a mai világ embere, de nekünk legyen hiteles életünk ne csak szép beszédünk.
Testvéreim! Jézus majd a tanítványokra lehelt és azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket!” Ez a jelenet emlékeztet a teremtésre, amikor Isten életet lehelt az emberbe. Most pedig az új teremtés történik. A Szentlélek nélkül a tanítványok gyengék, félnek és bizonytalanok, de a Lélek mindent megváltoztat. A félénk Péterből bátor apostol lesz. A rejtőzködő, bezárkózó tanítványokból vértanúk lesznek.
A Szentlélek ma is ugyanazt teszi. Erőt ad, világosságot ad, bátorságot ad, szeretetet ad. Sokszor azért gyenge a hitünk, mert mindent saját erőből akarunk megoldani, pedig a kereszténység nem emberi teljesítmény, hanem kegyelem.
„Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer…” halhatuk Jézus ajkáról ezt a mondatot. Krisztus az Egyházra bízza a kiengesztelődés, a megbocsátás szolgálatát, mert a bűn az ember legnagyobb terhe. A bűn bezárja saját börtönébe az embert. A bűn elszakít Istentől és az embertestvértől. A bűn nyugtalanná tesz bennünket. De Krisztus nem elítélni jött minket, hanem megmenteni. A gyónás szentsége ezért nem egy szégyenhely, hanem a feltámadás helye.
Milyen sok ember hordoz évek óta bűntudatot! De Krisztus ma is mondja: „Békesség neked.” Nincs olyan sötétség, amelyet Isten irgalma ne tudna legyőzni.
Mit üzen ez az evangélium ma? Azt, hogy ne félj! A tanítványok féltek, mégis meglátták az Urat. A félelem nem akadály Krisztus számára.
Mit üzen ez az evangélium ma? Azt, hogy nyisd meg a szívedet! Lehet, hogy kívülről vallásos embernek látszol, de belül mégis zárkózott, bezárkózót vagy. Ne felejtsd el Jézus ma is kopogtat szíved ajtaján.
Mit üzen ez az evangélium ma? Azt, hogy fogadd el a békét! A világ zajt, békétlenséget ad. Krisztus pedig békét ad.
Mit üzen ez az evangélium ma? Azt, hogy engedd, hogy Isten a sebeidet, szenvedéseidet is használja!
Mit üzen ez az evangélium ma? Azt, hogy légy Jézus küldött embere a családban, a munkahelyen, a közösségedben, a mindennapi hétköznapi életedben.
Testvéreim, sajnos ma rengeteg sok ember él lelki magányban. Tele a világ kommunikációval, mégis kevés az igazi kapcsolat. Az emberek beszélnek egymással, de nem értik egymást. Együtt élnek, mégis távol vannak egymástól. És sok otthonban ott vannak a bezárt ajtók: a ki nem mondott fájdalmak, a régi sértések, sérelmek, a megbocsátatlanság vagyis az, hogy nem tudunk egymásnak megbocsátani és ezáltal hidegek vagyunk egymással szemben! Jézus ma is középre akar állni az életünkben, a családunkban, a közösségeinkben, mert ahol ő jelen van, ott újra lehet mindig valami jót kezdeni.
Testvéreim! Jézus nem múlt idő, hanem Ő ma is él. Ma is megszólít, ma is megbocsát, ma is erőt ad, ma is küld. És egyszer majd eljön az a nap, amikor minden bezárt ajtó megnyílik. A földi élet véget ér és szemtől szembe látjuk azt, aki ma még hit által van jelen. Akkor teljes lesz a béke.
Drága jó testvéreim! Talán ma is zárva vannak bizonyos ajtók bennünk. Talán van bennünk félelem, seb, bűntudat, reménytelenség, de az evangélium örömhíre ez: a feltámadt Krisztus át tud lépni minden zárt ajtón és ma nekünk is mondja: „Békesség nektek!” Fogadjuk be ezt a békét, engedjük, hogy a Szentlélek megújítson minket és vigyük ezt a békét a világba. Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
