Pünkösd ünnepe lezárja a húsvéti ünnepkört. Ez a lezárás valójában nyitány: az Élet teljességébe való beleszületés. Ez a tény teljesen más értelmet ad a földi életnek, mert valójában a Szentlélek az isteni Létbe kapcsol be: az isteni áramkörbe, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Weöress Sándor a „Teljesség felé” című művében valami hasonlóról beszél:
„Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad. Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.”
A Szentlélek nem egyéni teljesítményre hív, hanem arra, hogy másokkal együtt zarándokoljak az úton. A Pünkösd inkább zarándokünnep: egyéni imáim is csak akkor helyesek, ha a közösségbe vezetnek. A zarándok akkor jó zarándok, ha útja különböző szakaszaiban zarándokokkal találkozik.
Nem elég csak turistának lenni, mert míg a turista elsősorban néz és sok fotót készít (és ezzel önmagában véve nincs semmi gond!), addig a zarándok mélyebbre néz és nemcsak kifelé, hanem elsősorban befelé készít képeket élményei alapján. Míg a turista inkább kifelé néz, addig a zarándok inkább befelé tekint. Persze, ez korántsem jelenti azt, hogy a turista nem válhat zarándokká. Minden ember azzá válhat, ha van bátorsága mindig egyet továbblépni az úton. Ez kockázat, de enélkül nincs beteljesedés, csak értelmetlen utazás.
A mennybemenetel ünnepén két fehérruhás férfin keresztül Jézus üzen: „Miért álltok itt az ég felé nézve?”
Mit akar ezáltal üzenni? Nem élhettek az emlékeitekből, hanem két lábon, a földön járva feladatot bízok rátok és ebben mindig segít a Vigasztaló Szentlélek, akit mindig küldök nektek.
Ha az ember csak az emlékeiből kezd élni, akkor egy idő után képtelen lesz a szolgálatra. Vannak életünkben ilyen pillanatok, amikor úgy érezzük, félig halottak vagyunk már, ledermedünk, lefagyunk. A Jelenések könyvéből válaszként jöhet ilyenkor számunkra: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak” (Jel 3,1-2). Ez az Isten logikája, és ez az ébresztés nem más, mint a Szentlélek sugallata: a halottakra bízza az életben lévőket!
Ha „halott” vagyok, ha nem megy semmi sem, ha úgy érzem, valami meghalt belül, akkor Jézus Szentlelke által megelevenedésre szólít fel. Fel akar éleszteni! Tényleg vannak az életnek kibírhatatlan órái, amelyeket csak úgy lehet elviselni, ha odaállok mások mellé támogatni, bátorítani őket akkor, amikor énmagam is alig bírom már az életet. Akkor újraindulhat bennem és általam is az élet! Amúgy sem lehet újraindulni, amíg a régi le nem zárul. „A múltat nem azért kell eldobni mert rossz, hanem mert halott”. (Anthony de Melo SJ)
Amíg a múltat nem zárom le, nem fogom érezni az erőt. A dynamist, ami a Szentlélek egyik megnevezése.
Mi az eredménye a jézusi üzenetnek Mennybemenetelkor? A tanítványok visszatérnek Jeruzsálembe. Nem szóródnak szét, hanem oda mennek vissza, ahol a legnagyobb csőd érte őket.
Valaki egyszer azért vált meg gyönyörű házától, mert ott irtózatos seb érte. Áron alul mindent eladott és az ország másik szögletébe költözött. Nem tudott tovább ott élni. Ez a „természetes” emberi reakció: a menekülés. Ám Isten Szentlelke, Jézus Lelke a tanítványokat visszaküldi oda, ahonnan elfutottak, ahol megszégyenültek, ahol egyik társuk felakasztotta magát, ahol Péter tagadott, majd zokogott, ahol teljes csődbe kerültek.
Nincs új kezdet a régi csőd becsületes felszámolása nélkül! Előbb fel kell számolniuk, hogy ugyanazt újrakezdhesse velük az Isten. És akkor felmennek egy jeruzsálemi felházba, mindnyájan egy szívvel-lélekkel imádkoznak és könyörögnek. Nemcsak tizenegyen – hiszen Júdás már nem élt – hanem az asszonyok is, Mária és Jézus rokonai. Tehát a nagyobb tanítványi kör együtt van.
Gyökössy Endre, református lelkész úgy beszél a Szentlélekről, mint Aki „demokratikus” Lélek. Nem ismer férfit, nőt, első osztályú, másodosztályú tanítványt, szűkebb kört, szélesebb kört. Egybehívja azokat, akiket önmagával be akar tölteni. Így könyörögnek egy szívvel-lélekkel, amíg meg nem zendül az ég és ki nem töltetik a Szentlélek.
A görög eredetiben „az egy szívvel-lélekkel”, azaz egy akarattal van kifejezve: synfonosia. Egybehangolva ráhangolódnak, mint a zenekar az alaphangra és felzúg, zengeni kezd a szimfónia, amelynek alaphangja Jézus.
Micsoda lehetőség ebben az elhangolt, lehangolt világban!
Sajgó Balázs Forrás, fotó: Vatican News
