Krisztusban drága jó testvéreim!
Kevés olyan ismert mondata van a Szentírásnak, mint ez a három vers, amelyet most halhatunk. Talán sokan kívülről is tudják. Talán gyermekkorunkban hallottuk először. Talán nehéz napokon kapaszkodtunk bele. Talán szeretteink ravatala mellett mormoljuk magunkban. Talán egy templom csendjében imádkozzuk. Talán könnyek között bízunk benne. „Úgy szerette Isten a világot…”
Ez a rövidke mondat a mai evangélium szíve. Ez a rövidke mondat a kereszténység központja. Ez a rövidke mondat az emberi remény alapja. Ez a rövidke mondat az emberiség legnagyobb örömhíre. Mert az ember mindig keresi: vajon szeret-e engem az Isten? Van-e számomra irgalom? Van-e számomra bocsánat? Van-e kiút a sötétségből? Van-e remény a halálon túl? És erre válaszol ma Jézus. Nem filozófiát mond, nem elméleti tanítást ad, hanem megmutatja az Atya szívét. Ma erről az atyai szívről szeretnénk elmélkedni részletesen!
Testvéreim! A Szentírás nem azt mondja, hogy Isten megtűrte a világot, nem azt mondja, hogy elviselte, nem azt mondja, hogy sajnálta, hanem azt mondja, hogy szerette. És nem kicsit szeretett, nem feltételekkel szeretett, nem csak a jókat szerette, nem csak a szenteket szerette, hanem a világot: a bűnös világot, a sebzett világot, a lázadó világot, a szenvedő világot. Ez döbbenetes, mert mi emberek sokszor csak azokat szeretjük, akik jók hozzánk, azokat, akik megérdemlik, azokat, akik viszonozzák. Isten szeretete más. Ő akkor is szeret, amikor az ember eltávolodik tőle, amikor elesik, amikor vétkezik, amikor közömbös vele szembe. Ezért mondja Szent Pál apostol: „Abban nyilvánult meg Isten szeretete, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”
Micsoda szeretet ez testvéreim! Az ember sokszor azt gondolja, hogy előbb meg kell javulnom, hogy Isten szeressen, de az evangélium fordítva működik: Isten előbb szeret és ez a szeretet változtat meg bennünket. Mit jelent az, hogy „egyszülött Fiát adta oda”?
Amikor Jézus ezt mondja, még előtte áll a Golgota, de ő már tudja, mi vár rá. Az Atya nem valami kis ajándékot adott az emberiségnek, nem aranyat, nem gazdagságot, nem földi hatalmat, hanem a legdrágábbat: a Fiút. És Jézus önként jött, nem kényszerből, nem vereségből, hanem szeretetből.
A kereszt nem egyszerű kivégzési eszköz, hanem a kereszt az isteni szeretet legnagyobb jele. Amikor Krisztus karjai kitárulnak a kereszten, mintha az egész emberiséget át akarná ölelni. Ott van minden bűnünk, minden hazugságunk, minden hűtlenségünk, minden önzésünk, és ő mégis azt mondja: „Atyám, bocsáss meg nekik.”
Testvéreim! Nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja a másikért. Jézus ezt tette.
Az evangélium egyik legfontosabb szava: hit. De mit jelent hinni? Nem csupán azt, hogy elhiszem, Isten létezik. A hit sokkal több. A hit bizalom, ráhagyatkozás, szívből való odafordulás. Mint amikor a gyermek az édesanyjába vagy az édesapjába kapaszkodik, mint amikor a beteg bízik az orvosban, mint amikor a hajótörött megragadja a mentőövet. A hit azt jelenti, hogy Jézusra bízom az életemet. Sokan azt mondják: „Hiszek én a magam módján”, de az igazi hit találkozás Krisztussal, megváltoztatja a gondolkodást, megváltoztatja a szívet, megváltoztatja az életet. Aki valóban hisz, az nem tud ugyanúgy élni tovább, ahogy eddig élt!
Testvéreim! Jézus beszél az elvesztésről, amikor ezt mondja: „el ne vesszen.” Milyen komoly szó ez! A mai világ ezt nem szereti hallani, az ember inkább csak kellemes dolgokat akar, de Krisztus az igazságot mondja. Az ember Isten nélkül elveszik. Lehet pénze, lehet sikere, lehet hírneve, mégis üres maradhat a lelke.
Hány ember mosolyog kívülről, és belül sír! Hány ember gazdag, mégis boldogtalan! Hány ember erősnek látszik, mégis összeomlik belül! Mert az ember szíve Istent keresi és amíg őt nem találja meg, nyugtalan marad. A mai evangélium egyik legnagyobb ígérete ez: „örök élete legyen!” Örök élet, nem csupán hosszú élet, nem csupán jobb földi élet, hanem örök közösség Istennel.
A keresztény ember tudja, hogy a halál nem a vég, a sír nem lezárás, hanem kapu. Krisztus feltámadt és aki benne hisz, annak örök élete van. Ez ad erőt a szenvedésben, ez ad vigaszt a gyászban, ez ad reményt az öregségben, mert a hívő ember nem a semmibe megy, hanem az Atya házába.
Testvéreim! „Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot!” Milyen vigasztaló mondat! Sokan félnek Istentől, mint egy szigorú bírótól, pedig Jézus az irgalom arca. Odament a bűnösökhöz, megérintette a leprást, megbocsátott a házasságtörő asszonynak, asztalhoz ült a vámosokkal. Nem azért jött, hogy összetörje az embert, hanem hogy felemelje. Persze az igazságot kimondta. A bűnt nem nevezte jónak, de mindig adott új esélyt. Ez az evangélium szépsége. Nincs olyan mély bukás, ahonnan Isten ne tudna felemelni.
„Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá.” Az ítélet nem elsősorban arról szól, hogy Isten örömmel büntetne. Az ember maga dönt, aki elutasítja a világosságot, sötétségben marad, aki bezárja szívét, nem tudja befogadni a kegyelmet. Isten mindenkit hív, de nem kényszerít. A szeretet szabad. Ezért olyan komoly az ember döntése. Minden nap választunk, Krisztus mellett vagy nélküle.
Mit jelent ma Krisztusban hinni, Krisztust választani?
A mai világ tele van zajjal, kapkodással, bizonytalansággal. Sokan elvesztették a reményt, sokan félnek a jövőtől, sokan magányosak és mégis ugyanaz az evangélium hangzik ma is: „Úgy szerette Isten a világot…” Mit jelent tehát ma hinni, Őt választani?
Imádkozni! Nemcsak szükség idején, hanem naponta kapcsolatban lenni Istennel.
Megbocsátani! A harag megmérgezi a lelket. Krisztus megbocsátott nekünk, nekünk is meg kell bocsátanunk egymásnak.
Szeretni! Nemcsak szóval, hanem tettekkel. Segíteni egymásnak, meghallgatni egymást, vigasztalni egymást.
Hűségesnek maradni! A hit nem egy pillanat érzése, hanem kitartás.
Testvéreim! A kereszt sok embernek botrány. Hogyan lehet a szenvedés a megváltás útja? És mégis Isten a keresztből életet fakasztott. A legsötétebb péntekből húsvét hajnalát teremtette. Ez reményt ad nekünk is, mert életünk keresztjei sem hiábavalók. A szenvedésben Krisztus közel van, a könnyek között Krisztus velünk van, a magányban Krisztus nem hagy el.
Testvérem! Elhiszed-e, hogy Isten szeret téged? Nem általában az embereket, hanem téged személyesen. Elhiszed-e, hogy Krisztus érted halt meg? Elhiszed-e, hogy van bocsánat? Elhiszed-e, hogy új élet kezdődhet? Mert az evangélium nemcsak tanítás, hanem meghívás.
Ha ma csak egyetlen mondat marad meg bennünk, legyen ez: „Úgy szerette Isten a világot…”
Amikor gyenge vagy emlékezz erre. Amikor bűn terhel emlékezz erre. Amikor félsz emlékezz erre. Amikor gyászolsz emlékezz erre, amikor nem látod a jövőt emlékezz erre, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda! Isten szeretete nagyobb a bűnnél, nagyobb a félelemnél, nagyobb a halálnál. És ez a szeretet Jézus Krisztusban lett láthatóvá.
Kérjük ma az Urat: Urunk, taníts minket hinni! Taníts minket szeretni! Taníts minket benned élni! És vezess el az örök életre! Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
