“Én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta és örvendezett.” (Jn 8, 55-56)
Jézus a mai evangéliumban meglepő dolgot mond a zsidóknak: „Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Jézus felfedi valódi identitását, az örök, isteni létét. Ez a kifejezés: „én vagyok,” akkor kap igazi értelmet, ha héberül ejtjük ki, mert akkor így szól: JAHWE. Tehát Jézus azt mondja magáról, hogy ő az, aki van, vagyis a Mózesnek megjelenő Isten. Isten minden egyes alkalommal, mikor találkozik velünk, állandóan bemutatkozik, és felfedi magát teljesen. Jézus kortársai közül ezt a teljességet többen nem tudták elfogadni. Ebben a kijelentésben összefoglalja egész üdvtörténetünket, hiszen ha végigolvassuk, akár a prófétákat vagy más könyveket az Ószövetségből, Isten mindig úgy mutatkozik be, hogy én vagyok az, aki megteremtettelek, kivezettelek, meghívtalak. Az a valaki mutatkozik be számunkra, aki ismer minket. Nagyböjti időnket ennek a kijelentésnek a fényében kell megélnünk, hogy húsvétvasárnap újra halljuk Jézus bemutatkozását a tanítványokkal együtt: „nézzétek meg kezemet és lábamat – Én vagyok!”
Mayer Nándor, V. évfolyam, Csedreg
"Lehetséges buktató, akadály: Önmagunk vezetés a Lélekre való ráhagyatkozás nélkül. Csak saját magunkra és gondjainkra összpontosítsunk."
Leave a Comment