19. nap – Az élet védelme, áldozatot hozni az életért

Máriát váratlanul éri a hír, hogy menekülniük kell, de nem tiltakozik, nem kérdez, hanem megbízik Józsefben.

Istenre hagyatkozva azonnal cselekednek. Nem keresnek emberi biztonságot, nem várnak a hajnal világosságára, sötétben teszik meg az első lépéseket.

Gyakran szükséges elengedni azt, ami emberileg logikusnak, biztonságosnak, vagy kényelmesnek tűnik, és Istenre hagyatkozva el kell indulni, menni, tenni, adni, élni, lenni…

Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt:

„Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt."

Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba.

Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:

„Egyiptomból hívtam ki fiamat".

Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott:

‘Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé’.

Hogyan élem meg, amikor azonnali cselekvésre késztet az élet? Milyen tapasztalatom van a sötétben való váratlan elindulásról?

Ha kevesebb időd van: Elmélkedés a kérdésen

Ha több időd van: Szemlélődő imamód

Ma házimunka közben gondolj arra a szerettedre, aki váratlan nehézségbe került!

(Kép: Eugène Girardet - Menekülés Egyiptomba)