9 éves a kolozsvári stúdió

Minden évben, ahogy egy évvel öregebbek leszünk, elgondolkodom, mi újat vagy mást tudnék írni, mint eddig? Az évek és napok repülnek, reggel van és este. Lassan ennyi marad meg a tovatűnő létből. Rohanunk, elfelejtjük magunkat, a körülöttünk élőket, sok esetben pedig a jó Istent is. Olyan az életünk, mint a minden évben megünnepelt születésnap. Menetrendszerűen megérkezik, vidáman vagy nyavalyogva eltöltjük, s másnapra vége. S amit újrakezdünk, másnapra annak is vége. Nem ragadnak össze a napok, csak összekoccannak. Nem ragadnak össze az események, csak egymás mellé rakódnak. Bizony, kilenc évesek lettünk. Ha visszagondolok a kilenc éves önmagamra, a jó Istennel való első, mély találkozás van előttem. Csakhogy most nem önmagamat ünneplem, hanem azokat, akik jelen voltak és vannak a kolozsvári stúdió mindennapjaiban. Jómagam is öregszem. Napról napra megélem és döbbenek rá a szolgálat mélységének erejére, az egyetemi nagyváros zajára, a szombat reggeli csöndjére, idős és fiatal tekintetére. Ebben a mai nagyon hamar változó és bizonytalan világban már a stúdió kulcselfordításának is metodikája van. Minden nap, amikor bemehetek és dolgozhatok, hálát adok, hogy létezhetek, lehetünk, hogy van még tovább. Nem mindig látom a felhő mögött a napot, mégis köszönettel tartozom azért, hogy minden napra adatik erő, mindig van, akire rámosolyogjak és aki visszamosolyogjon rám az irodaszolgálat, műsorvezetés vagy épp takarítás közbe is.

Az ünnepi gondolataim és soraim írásának közben eszembe jutott a kilences szám jelentése. A kilences a befejezés, beteljesedés, egy ciklus lezárulásának a számjegye, mely a vég és az élet száma is egyben. A magzat kilenc hónapig fejlődik az anyaméhben. Tehát kilenc hónap alatt születik egy új élet. A kilences a tökéletes dinamika szimbóluma, a gyógyulásé, az élet valódi céljának az eléréséé, az utolsó lépcsőfokra való fejlődésé. Áldást, önmeghaladást, fejlődési lehetőséget, mások fejlődésének a segítését vonja maga után. Közelebb hoz a legkedvezőbb célhoz, a legmerészebb álomhoz. Hátha a kolozsvári stúdió kilencedik évfordulója nem a befejezés, hanem az alkotás, tovább gondolás, fejlődés melegágya lesz. Nem könnyű megmaradni és alkotni abban a világban, ami összeomlani látszik, de jó tudni, hogy a jó Isten és a Szűzanya mindent kézben tart. Előre és tovább kell mennünk, a tőlünk telhetőt pedig megtennünk. A kimondott IGEN egy életre szól. Nem változtathatjuk kényünk-kedvünk, vagy épp a világ aktuális körülményeinek és nehézségeinek alakulása nyomán. Most, ebben a felfordulásban van szükség ránk, most kell vigasztalni, erőt önteni, evangéliumot hirdetni. Lehet, hogy könnyebb már sosem lesz, de élni tudni és szeretni kell! Megyünk előre, a jó Istennek adunk teret és az ő áldását kérjük életünkre, szolgálatunkra, mindannyiunk rádiójára, és természetesen Kolozsvár apraja-nagyjára. Minden rendben van, minden rendben lesz! És nem utolsó sorban: mindenkinek mindenért köszönet! Imádkozzanak értünk!

Ad maiorem Dei gloriam! Ad multos anno vivat!

Ferencz Emese

About the author

Ferencz Emese

Leave a Comment