Interneten olvastam a következő történetet: „Szicíliában a kitűnő ikonfestő szerzetes, Epifanio megbízást kapott egyszer a kolostora apátjától, hogy fesse meg Krisztus arcát. Epifanio a legszebb, legkifejezőbb Jézus-arcot szerette volna megfesteni, élete remekművét. De hol talál olyan modellt, aki képes kifejezni egyszerre a szenvedést és az örömöt, a halált és a feltámadást, az istenit és az emberit? Útra kelt és bejárta egész Szicíliát. Hónapokig járt-kelt a városokban és falvakban, megfigyelte az embereket, de senkinek az arcát nem találta olyan kifejezőnek, hogy megmintázhatta volna róla Krisztusét. Egyik este holtfáradtan, szinte már reményét vesztve aludt el, és álmot látott. Egy angyal álmában visszavitte azokhoz, akikkel találkozott és minden arcból megmutatott neki egy részletet, ami azt az arcot Jézuséhoz tette hasonlóvá: egy fiatalasszony öröme, egy gyermek ártatlansága, egy paraszt ereje, egy beteg szenvedése, egy elítélt félelme, egy anya jósága, egy bíró tekintélyes szigorúsága, egy gyóntató pap irgalma stb. stb. Másnap felébredve Epifanio visszatért a kolostorba és nekifogott a munkának. Fél év múlva elkészült a műve. Amikor levette róla a leplet, az apát és a szerzetesek megdöbbenve és gyönyörködve hullottak térdre: Krisztus arca gyönyörű volt és megható, tekintete egyenesen az ember lelkébe látott. Kifejezett minden érzést, ami az embereket Isten közelébe emelhette”.
Igen kedves olvasó! Ilyen a Szentlélek … Csodát tesz benned … általad … érted … érted? Őszinte, önzetlen, nyitott, szeretetteljes szív lehetsz, ha beengeded! Akarod? Hiszed?
Karácson Tibor, műsorigazgató
