A hét plébániája: KADICSFALVA-BETHLEHENFALVA

KADICSFALVA

Székelyudvarhely városrésze, hajdan önálló falu, a város északi kijáratánál, a Rez tető alatt terül el. Vidéki hangulat fogadja az ide látogatókat, miután rátérnek az Oroszhegy felé vezető útra, és amint túljutnak a hídon, máris tisztán tartott porták látványa tárul a látogató elé: mintha több kilométerre lenne a várostól. Az itt lakók többségét a településhez közeli cégeknél alkalmazták, de műszak után otthon folytatják a munkát: a házak többségében gazdasági udvar van, állatokat tartanak, mezőre járnak. A kadicsfalviak szorgalmas emberek, összetartó a közösség. Nagyon barátságosak is, szívesen látnak minden arra járót, mert törődnek egymással és ragaszkodnak évszázados szokásaikhoz. Kadicsfalván ilyen emberek laknak. A hagyományos népi mesterségek közül fontos megemlítenünk a fafaragást, gyapjúfonást, kerámiakészítést, szalmafonást, méhészetet, fazekasságot, tojásírást valamint a kovács és ácsmunkákról sem szabad megfeledkeznünk. A krónikák szerint 1566-ban a Kadichfalva nevet viselte, ekkor említették először. 1658-ban Kajdicsfalva formában fordul elő. A hagyomány szerint a Reztetőn levő egykori vár tulajdonosától, Kadicsától kapta a nevét. Középkori temploma nem volt, Székelyszenttamásnak volt filiája. Ha temploma nem is, de katolikus kápolnája már az 1600-asévektől van,melynek védőszentje Szent Anna, mert 1614-ben egy bethlenfalvi lakos azt vallja, hogy a pápás papok idejében a bethlenfalviak Kadicsfalvára is jártak prédikációra. 1755-ben egy szentegyházasfalvi ember úgy emlékszik, hogy az udvarhelyi Szent Anna-kápolnát „Kadicsfalvára transferálták, mint filiális Eclesiába”. Ez lehetséges, mert ebben az időben Kadicsfalva Udvarhelyhez tartozott, majd ismét Székelyszenttamáshoz. Bethlenfalva több ízben el akart szakadni Udvarhelytől, Kadicsfalva pedig Szenttamástól, és a kettő egyesülni akart, mint önálló plébánia. Hosszas tárgyalások után Sükösd János vikáriussal megegyezésre jutottak. 1659-ben olyan szerződést írtak alá, hogy a két falut Udvarhelyhez csatolják. Ebben az időben mindkét falunak volt már kápolnája. A hívek 1769-ben kérték, hogy a kápolna leányegyházból plébániai rangra emelkedhessen, ezt a gyulafehérvári püspök 1802-ben hagyta jóvá ekkor lett tehát Kadicsfalva önálló plébánia és Bethlehenfalva filiával. Első papjuknak Fülöp Lajos udvarhelyi káplánt nevezte ki Mártonffi József püspök. Mivel a templom kicsinek bizonyult, 1778–1780-közt építették fel a mai Szent Anna templomot. Ekkor társegyháza Bethlenfalva is. A középkortól kezdve mindvégig tiszta katolikus falu volt. 2018-ban Szent Anna és Joachim ünnepére készült el a kadicsfalvi templom felújítása. A munkához összefogtak a hívek, akárcsak 250 évvel ezelőtt, amikor a templom megépült. A hálaadó ünnepséget háromnapos lelkigyakorlat előzte meg. Köszönetnyilvánításra és emlékplakett-átadásra került sor mindazok részére, akik anyagi támogatásukkal vagy munkájukkal hozzájárultak a negyedévszázados templom felújításához. A felújított templomépületet Tamás József segédpüspök áldotta meg és ünnepi szentmisét mutatott be a koncelebráló papsággal együtt. A kadicsfalvi plébánia a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, székelyudvarhelyi főesperesi kerülethez tartozik. A plébánia búcsúját Szent Anna és Joakim ünnepnapján tartják, vagyis július 26-án. Örökös szentségimádási nap: március 18.

SZÉKELYBETHLEHENFALVA

Mária neve filia, ellátó plébánia Kadicsfalva. Hargita megyében Székelyudvarhely központjától 3 km-re, északkeletre, a Nagy-Küküllő bal partján fekszik. Nevét 1504-ben Betlenfalua néven említette először oklevél. 1505-ben pedig neve az udvarhelyi székely nemzetgyűlés által választott bírák közt, Betlhenfalwa-i Péter nevében tűnt fel. 1505-ben Bettlenfalva néven jelentkezik az oklevelekben, 1518-ban Bethlenfalva a neve. 1614-ben Sánta Imre, bethlenfalvi lakos szerint a pápáspapok jártak Bethlehenfalvára is prédikációra, ebből következik, hogy temploma is volt, csak a reformációs évtizedek paphiánya miatt jártak a katolikusok máshová templomba, amikor saját pap nem jutott nekik. 1624-ben Bethlen Gábor úgy rendelkezik, hogy a templom és a pap nélkül maradt székelyudvarhelyi katolikusok is Bethlenfalvára járjanak templomba. Bethlenfalva templomára vonatkozóan az első írásos említés 1600-ból való, a középkor végén egy felújításra szoruló temploma volt Bethlenfalvának. Miután Székelyudvarhelyen is templomhoz jutnak a katolikusok, 1633 után Bethlenfalva filiaként Udvarhelyhez tartozik. Az 1659. évi egyezség kimondja: az udvarhelyi templomban helyet kell biztosítani a bethlenfalviaknak, amint a bethlenfalvi kápolnában (templomban) is helyet kapnak az udvarhelyiek. A régi templom a 18. századra romos állapotba került, így új templom építését rendelték el 1774-ben, amelyet toronnyal is elláttak, az új templomot nem a régi helyére építették, de felhasználták annak egyes elemeit. A hagyomány szerint az eredeti kápolna a Kápolnakert nevű helyen állott, az új templomon felül. A középkori tiszta katolikus falu a reformáció idején is megmarad régi hitében, bár nem akadálytalanul, mert volt idő, amikor annak ellenére, hogy „az egész falu e vallásban” volt, eltiltották őket hitüknek templomban való gyakorlásától s „a barátra” is rámentek hatalmasul és elfogták. Ezért kénytelen Bethlen Gábor elrendelni, hogy a hívek a régi szokás szerint barátot vagy papot tarthassanak. Ezután mindvégig megmaradnak katolikusnak és 1802-től Kadicsfalvával tartanak fenn plébániát. A Székelybethlehenfalvi templom főoltárán a Szűzanya látható, ezenkívül a Szűzanya és Jézus Szíve szobrok láthatók, és két mellékoltára van a templomnak. A templom a Szűz Mária Szent Neve tiszteletére van felszentelve, búcsús ünnepét szeptember 12-én tartják. Örökös szentségimádási nap: március 01. A Bethlenfalvi Mária plébánia a Gyulafehérvári Római Katolikus érsekség, székelyudvarhelyi főesperesi kerülethez tartozik. Az egyházi szolgálatot jelenleg Ft. Darvas Emil plébános végzi. A kántori szolgálatot Sándor Béla kántor tölti be.

Összeállította: Gábor Anna

Forrás: ersekseg.ro, romkat.ro, harghita.ro, hu.wikipedia.org, Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek c.k.

About the author

Ferencz Emese

Leave a Comment