1. Előgyakorlat: Szent Ignác társaival Rómába megy, hogy a Szentatyától a Társaság jóváhagyását kérje.
2. Előgyakorlat: Kérem az Isten gondviselésébe vetett rendíthetetlen bizalom kegyelmét.
I. PONT: SZENT IGNÁC BIZALMÁMAK NAGYSÁGA
1. Ez a bizalom főleg a rágalmak és üldözések közt mutatkozott igazi nagyságában. Szent Ignác mindent Istenre bízott és Isten csodálatosan őrködött fölötte és mentette ki öt a legnagyobb bajokból, a legveszélyesebb helyzetekből. Szalamankaban, Párizsban, jeruzsálemi útján mutatkozott Istennek az a gyengéd gondviselése iránta, mely rendületlen bizalmának jutalma volt. Szent Ignác megmutatta bizalmát Isten iránt az anyagiakról való gondoskodásában is. Saját maga úti pénz nélkül, csak Istenre hagyatkozva, kezdte meg hosszú utazásait tengeren és szárazföldön. Mikor pedig övéiről kellett gondoskodnia és már semmi pénz sem volt a házban, az élelem is kifogyott, ismét teljes bizalommal várta Istentől a segítséget, Ugyanez a bizalom nyilvánul meg terveinek véghezvitelében is. A Társaság megalapításában, sok más üdvös intézmény létesítésében Szent Ignác bizalma győzött az akadályok és nehézségek fölött.
2. Szent Ignác életelve volt: "Annak, aki saját maga felfedezi, hogy Istennek szolgáljon, Isten a segítője. Isten hathatósabban karolja fel ügyeit, mint ö saját maga képes lenne megtenni... De ugyancsak Szent Ignác életelve: "Dolgozzál úgy, mintha minden csak tőled függne, és bízzál Istenben úgy, mintha semmi sem függne tőled." Ez egészen megegyezik azzal, amit az Úr Alacoque Szent Margitnak mondott: "Ha megszűnől saját magadról gondoskodni, akaratod, kívánságod mindig teljesülni fog; de ha magad szorgoskodol saját ügyeidben, minden akaratod ellenére fog történni." úgy is volt. "Hagyj magaddal tennem, amit akarok!" Szólt hozzá más alkalommal. Boldog Colombíere pedig mindent, még imáit, barátait, érdemeit is átadta teljesen a szent Szívnek, hogy minden gondtól megszabadulva, egész bizalmát csak Jézus Szívébe vesse. Ez egészen megfelel az evangélium tanításának. Mikor Krisztus Urunk a tizenkét apostolt szétküldte, így szólt hozzájuk: "Ne legyen aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben, se táskátok az útra ..." (Mt. 10, 9-10.) S szenvedése előtt megkérdezte tőlük: "Mikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt? Azok pedig felelék: Semmiben." (Lk. 22, 35- 42 36.) A hegyi beszédben így szól hallgatóihoz: "Nézzétek az ég madarait ... nézzétek meg a mezők liliomait ... Ne aggódjatok tehát." (Mt. 6, 26. 31.) Isten pedig a bölcs szava által int bennünket: "Nézzétek, fiaim, az előbbi nemzedékeket és vegyétek eszetekbe: senki sem vallott szégyent, ki bízott az Úrban!" (Sir. f. 2, 11.) És Jeremiás próféta által: "Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak!" (Sir 3,25.) Gedeon példája, aki elbocsátotta az ezreket és 300 emberrel szállott szembe az ellenséggel, és a csodálatos evangéliumi halfogás szintén buzdítások az Istenbe vetett rendületlen bizalomra.
3. Bíznunk kell Istenben életünk minden körülményei közt: betegségben, üldözésben, szegénységben, vállalkozásainkban, tudományos előhaladásunkban, minden minket érő eseményben, életünk minden változatában. Bíznunk kell Istenben a lelkekért kilejtett munkánkban, fáradozásainkban. Bízzuk az eredményt Istenre! Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, és hagyjuk Istent kegyelmével működni a lelkekben. Bíznunk kell Istenben saját lelki előhaladásunkat illetőleg. Eljön majd az óra, a perc - esetleg évek múlva - amikor Isten meghallgatja imánkat és megjutalmazza bizalmunkat. Bíznunk kell Istenben főleg az engedelmesség parancsainak teljesítésében. Bízzuk magunkat vakon gondviselésére, mely elöljárónk által vezet minket; a parancs végrehajtására azonban használjuk fel az emberi okosságnak minden eszközét, hogy a kivétel tökéletes és szándékuknak megfelelő legyen. Jelszavunk legyen: imádkozom és bízom Istenben.
II. PONT: SZENT IGNÁC BIZALMÁNAK INDITÓOKAI
Szent Ignác Istenbe vetett bizalmában nem támaszkodott saját érdemeire. A mi bizalmunk indítóokai sem lehetnek érdemeink, hanem egyedül Isten irgalma és a szentek közbenjárása. Szépen fejezi ki ezt a Szentírás szava: "Fenyített minket bűneinkért és gyógyít meg minket irgalmasságáért:' (Tób. 13, 5.) A fenyítést egészen bűneinknek kell tulajdonítanunk, a gyógyítást egyedül Isten jóságának. Szent Ignác a szentek közbenjárásába vetett bizalmának kifejezője az a hármas imatársalgás is, melyet lelkigyakorlataiban tanácsol épp akkor, amikor a legnagyobb, a legfontosabb kegyelmeket kérjük Istentől. Először a boldogságos Szüzet, majd általa Krisztust, végre Krisztus által a mennyei Atyát ostromoljuk imádságunkkal. Bizalmunknak szárnyat ad, ha a szentekhez folyamodunk és pártfogásukat kérjük. Különösen pártfogóinkat kell kérnünk, védőszentünket, őrzőangyalunkat, első helyen pedig Szent Józsefet, és az összes többi szentektől megkülönböztetett módon a boldogságos Szűz Máriát, mert minden kegyelem közvetítője, a kegyelmek anyja. Főleg az állhatatosság nagy kegyelméért kell hozzá könyörögnünk. Az imádsághoz mindig jó kis önmegtagadást is hozzáfűzni. Közismert dolog Nagy Szent Teréz bizalma Szent Józsefben és Bosco Szent János bizalma a Segítő Szűzben, Bizalmunknak azonban nem azért kell a szentekhez fordulnia, mert Istent nem tartjuk eléggé jónak vagy hajlandónak, hogy rajtunk segítsen, hanem azért, mert méltatlanságunk tudatában és abban a meggyőződésben vagyunk, hogy Istennek tetsző dolog, ha hű barátai közbenjárását igénybe vesszük. Testvéreink és a rend érdemeire is hivatkozhatunk, melybe esetleg tartozunk. Hiszen élő emberek is lehetnek szentek. Maga Isten megismertette Szent Terézzel, hogy minden kérést meghallgat, melyet Alkantarai Szent Péter érdemeiért hozzá intéznek. Akkor Szent Péter még az élők közt volt. Jól tesszük. ha magunkat gyakran testvéreink, mások imáiba ajánljuk, ez mindig egyúttal az alázatosság cselekedete is. Az alázatosság pedig megnyeri Isten szívét és bizalmunknak újabb támaszt ad.
III. PONT: SZENT IGNÁC BIZALMÁNAK GYÜMÖLCSE
Isten Szent Ignác bizalmát bőségesen megjutalmazta. Bizalmának legnagyobb jutalma a Társaság szerencsés megalapítása és csodás megerősítése, elterjedése az egész világon még Szent Ignác életében. Annyi küzdelem, elháríthatatlannak látszó nehézség és akadály után bizalmának jutalma volt megmenekülése sok egyéb bajból és veszélyből, melyek művét, munkáit, egészségét, hírnevét, sőt életét fenyegették. Isten maga vette magára a róla való gondoskodást, néha feltűnő, olykor csodás módon. Istennek ez a csodálatos gondviselése Szent Ignác iránt ugyanaz, amit egyszülött Fiáról és a Szent Családról való gondoskodásában is látunk az egyiptomi menekülés alkalmával. Szent József hősies engedelmességével egészen Isten gondviselő kezére bízza magát és a Szent Családot. És Isten csodálatos módon megőrzi őket az úton Heródes fegyvereseitől, elvezeti Egyiptomba, megáldja ottlétüket századokra kiható kegyelmekkel, melyeket ott a pogány szívekbe elhint, visszavezeti őket hazájukba, az érdemek értelemmel fel nem érhető gazdagságával jutalmazza engedelmességüket, bizalmukat, ráhagyatkozásukat, áldozataikat. Ez a gondviselés útja. Az engedelmes embernek mondhatni joga van Isten különös gondviselésére; mert az engedelmesség által némileg megfosztja magát minden önrendelkezéstől, azért Istentől szabad várnia mindent, amit saját érdekében meg nem tehet. "Az engedelmesség áldozatot kíván, mondja Lacordaire, de tapasztalatból tudom, hogy előbb-utóbb jutalmát veszi," Semmi sem vigasztalóbb, megnyugtatóbb, mint magunkat teljesen Istenre bízni. In manu Dei sumus, Isten kezében vagyunk. "Aki az Úrban bízik, olyan, mint a Sion-hegye: meg nem inog sohasem:' Innét eredt Szent Ignác csodálatos lelki nyugalma. "Egy negyedóra imádság elég volna, mondta, hogy teljesen megnyugodjam, ha Isten megengedné, hogy a Társaságot eltöröljék."
Imádság Szent Ignáchoz: a bizalom kegyelméért.
