Hetedik nap: Szent Ignác szeretete Isten iránt

1. Előgyakorlat: Szent Ignác a "Suscipe"-t imádkozza.

2. Előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy lsten szeretete minden rendetlen vágyat felemésszen lelkemben. Aki szeret, egynek tekinti magát azzal, akit szeret. Ezért mindazt a jót, sőt többet kíván neki, mint amit saját magának kíván. A természetes önszeretet alapja minden más szeretetnek, még az Isten iránti szeretetnek is: Istent második énemként tekintem, aki azonban végtelenül fölöttem áll és minden jó forrása és minden tökéletesség összfoglalatja. Ezért Istennek minden jót kívánok, örülök végtelen tökéletességének, mintegy akarom és kívánom, hogy Ö Isten legyen és Szent Ágostonnal mondom: "Ha Te Ágoston volnál, én pedig Isten, úgy kívánnám, hogy Te légy Isten, én pedig Ágoston."

A szeretet:

1. eltávolít mindent, ami Istennek nem tetszik, ami akarata ellen van, saját magunkban, vagy másokban, és megtesz mindent, ami Isten akarata szerint van, ami neki tetszik.

2. Hozzá hasonló akar lenni: "Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." (Mt. S, 48.) Istennel egyesülni kíván: Nekem jó az Istenhez ragaszkodnom. "Amint kívánkozik a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem". "Mi vagyon az égben és miben lelném a földön kedvemet kívüled?"

I. PONT: A LELKI TISZTULÁS ÚTJA

Mily buzgósággal és hévvel tisztította meg Szent Ignác lelkét a bűn minden szennyétől, minden rendetlen vágytól és hajlamtól. Mily hősies belső és külső önmegtagadás árán. Nem elégedett meg azzal, hogy hibát el ne kövessen, s hogy a kötelező jót el ne mulassza, hanem mindig azt kérdezte: Nem lehetett volna-e még többet tenni Isten dicsőségére? Sőt még tovább ment és mindenben azt kereste, ami Istent leginkább dicsőítette. Jelszava volt, melyet egész életében meg is valósított: "Mindent Isten nagyobb dicsőségére". Egy alkalommal tél idején hideg vízbe állt, hogy a hősies példa és önmegtagadás által visszatartson valakit a bűntől, aki épp az úton haladt, hogy bűntársát felkeresse. Semmilyen fáradság sem volt neki túl nagy, hogy a bűnt megakadályozza. Mindent megtett, hogy a bűnös nők számára Rómában menedékhelyet létesítsen, és "hacsak egy bűnt is megakadályozhatok, mondotta, már is bőséges jutalmat nyert minden fáradságom." Fontoljuk meg: 1. mit jelent, mit követel tőlünk e jelszó: Mindent Isten nagyobb dicsőségére. 2. Ez az életelv ne csak puszta szó legyen szájunkban, hanem valóság, melyet egész életünk visszatükröz. A lelkek iránt való buzgalomról külön fogunk még elmélkedni.

II. PONT: A MEGVILÁGOSODÁS ÚTJA

A szeretet a tökéletességre való törekvésben nem annyira a lélek saját tökéletességét, mint inkább Isten akaratának teljesítését, a vele való megegyezést, tetszését, a hozzá való hasonlóságot keresi. Ez a törekvés Istenhez hasonlítani, mely különösen Krisztus követésében jut kifejezésre, legsajátosabb vonása a szeretetnek a megvilágosodás útján. Szent Ignácnál a Krisztus-követés a legtökéletesebben megvalósult. Az alázatosság három fokában elénk állítja, amit ö maga életében megvalósított, a Krisztus-követés fokozatait, fel egészen a legmagasabb csúcsig, ahol Krisztus keresztje lesz a lélek dicsekvése: "Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében, ki által a világ megfeszíttetett és én a világnak, az alázatosság harmadik fokában épp a tisztelet és szeretet Krisztus iránt, és "hogy hozzá hasonló legyek", adja meg ennek a foknak legnemesebb indítóokát. Előkészítette a tökéletes Krisztus-követést az elmélkedés Krisztus Királyról és a Két zászlóról, mely Szent Ignác lelkiségének, aszkézisének legjellemzőbb vonásait tünteti fel: a teljes odaadást Krisztus követésére, hogy megváltó, szenvedő és lelkeket mentő életében hozzá egészen hasonlók legyünk. A Krisztus-követés Szent Ignácnál nem egyoldalú, hanem egészen általános, amint a lelkigyakorlatok aszkézise is mindenkinek való. Nála a Krisztus-követést is egészen az alapelv, az Isten nagyobb dicsősége hatja át és élteti, egészen az Isten szeretetéből fakad, mely mintegy testet ölt a Krisztus iránti szeretetben és ragaszkodásban: "Sem halál, sem élet, sem egyéb teremtményei nem szakíthat minket az Istennek szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban vagyon." Milyen az én Krisztus-követésem? Nem parancsszóra, hanem szeretetből kell magamat átszolgáltatnom neki: szabadon, nem kényszerből, "aus Liebe nur, von keiner Macht gezwungen:' "Akik kitűnni akarnak az ö szolgálatában", mondja Szent Ignác az elmélkedésben Krisztus Királyról. Hogy hozzá hasonló legyek és megosszam vele, királyommal és Istenemmel, földi élete sorsát: választom a szegénységet, a megaláztatást, az engedelmességet, a keresztet a világ minden gazdagsága és dicsősége helyett még ott is, ahol bűnről nincs szó, "Aki azt mondja, hogy őbenne lakik, annak úgy is kell járnia, mint ahogyan járt."

III. PONT: AZ EGYESÜLÉS ÚTJA

Szent Ignác lelke mindig Istenbe mélyedt el. Csak szeretetből maradt a földön, hogy Istennek még több dicsőséget szerezzen, bár szeretete egészen az égbe vonzotta. "Mily rút nekem a föld, ha az égre tekintek!" Mondogatta, ő is Szent Pállal fohászkodott: "Számomra az élet Krisztus, a halál nyereség: "Kívánok feloszlani és Krisztussal lenni." Élek pedig már nem én, hanem Krisztus él bennem." De Szent Pállal együtt Isten dicsőségéért és Krisztus szeretetéért ezt a vágyát is feláldozta. Szívesen gondolok-e Istenre? Szeretek-e imádkozni? Szeretem-e Krisztust? Ez a fő, Krisztus. Ha ez betölt, akkor minden megy. "Omnium aenigmatum solutio Christus", minden probléma megoldása Krisztus. A szeretet megszerzésének három eszköze a lelkiélet hármas útja szerint: a bűn utálata, a partikuláré, Jézus Szívének buzgó tisztelete.

Imádság: egész szívvel elmondom a Suscipe-t.

About the author

Emese