Petrilla város Erdélyben, Petrozsénytől északkeletre, a hegyektől elzárt Petrozsényi-medencében, a Keleti-Zsil folyó mentén, Hunyad megyében fekszik. A medence alján alacsonyabb hőmérsékletek fordulnak elő, mint a hegygerinceken. Neve a „köves út” jelentésű román petrilă szóból való, vagy más magyarázat szerint személynévi eredetű. Először 1493-ban Peterella, 1733-ban Dzij Petrila néven említették. A középkor végén a malomvízi Kendefiek legelője terült el a helyén. Maderspach Károly 1840-ben kezdett foglalkozni a környék szénvagyonának feltárásával. 1853-ban a vidék kőbányáiban jó minőségű kőszenet találtak, de a közlekedés nehézsége miatt nem látszott jövedelmezőnek a kitermelés. 1869-re 4370 méter hosszú vasút kötötte össze Zsiecet Petrozsénnyal, és 1872-ig az utat is kiépítették Csimpáig. A bányafát a birtokos Maderspach Viktor cége bocsátotta rendelkezésre. 1869-ben a Nagyágról érkezett Strausz Sándor és Barcsay Árpád elkezdték a munkástelep kiépítését. A Deák Ferencről elnevezett Deák-bányát 1869. december 12-én nyitották meg, később összekötötték a Forró-bányával. A Brassói Bánya- és Kohótársulat 1879-ben tizenhét évre bérbe vette az összes állami bányát a Zsil-völgyben. A bánya vízellátása céljából a Zsil felduzzasztásával víztározót létesítettek. 1900-ban új munkástelep építését kezdték meg. 1912-ben megszervezték a lónyatelepi, 1922-ben a petrillai római katolikus plébániát. A legjelentősebb beruházás a petrillai szénelőkészítő üzem létrehozása volt. A világháború alatt üzembe helyezték többek között az automatikus csillevasutat és az új szellőztető központot. A második bécsi döntés és az Antonescu-rezsim kisebbségellenes intézkedései nyomán azonban a magyar bányászok tömegesen hagyták ott a Zsil völgyét és költöztek Észak-Erdélybe vagy vállaltak munkát magyarországi bányákban. Helyüket előbb a Brád környéki bányákból idevezényelt bányászokkal igyekeztek pótolni, valamint besszarábiai és bukovinai menekültek is érkeztek. A hadifoglyokat 1941-től egészen 1945-ig dolgoztatták a bányákban. A bányákat 1953-ban a román állam vette át. Petrillát 1956-ban várossá nyilvánították. 1990-ben kampányszerű munkaerő felvétellel megkezdődtek a leépítések és bányabezárások.
Petrillán 1906-ban saját temetőt létesítettek ravatalozóval. 1910–1914 között az állami iskolában végeztek szentmiséket. 1914-ben építették a templomot. 1921-ig Petrozsényből látták el. Mivel ez a templom kicsinek bizonyult, 1926–27-ben bővítették. Plébániának egy tiszti lakást kapott az egyház, de a jövő-menő rendszerek miatt többször kellett bérelt lakásba költözni. Végül 1991-ben egy régi kolónia-lakást vásároltak. Az egyházközség híveinek száma a Zsil-völgyre jellemzően állandóan változott, de a letűnt rendszer bomlasztása és akadályozása ellenére is mindig élő közösség volt, amely szerette egyházát és templomát. A rendszerváltás után megcsappant a hívek száma. A bányászok nagy része munkanélküli lett, ezért sokan visszatértek szülőhelyükre. A Petrilla-i templomot a Szent Borbála tiszteletére szentelték fel. Szent Borbála, Krisztus tiszta tűkre volt, ezért képes sugározni az örök szentség világosságát. Borbála élete közvetlenül nem volt kapcsolatban a bányászattal, de a bányákban történő tragédiák, halálesetek, szerencsétlenségek esetén segítségül hívták. A templom főoltár szentélyében Szent Borbála szobra foglal helyet, valamint a Jézus Szíve és Szűz Mária mellékoltárok láthatók még a templomban. A plébánia a Gyulafehérvári Romai Katolikus Érsekség, Hunyadi főesperesi kerülethez tartozik. A templom búcsús ünnepét december 4-én tartják, örökös szentségimádási nap: július 12. Az egyházi szolgálatot Ft. Bajkó Nórbert plébános végzi.
A petrillai Szent Borbála plébániatemplomot és a lónyatelepi Jézus Szíve plébániatemplomot 1990 augusztusától egy plébános látja el. Jellemző Lónyai-telepre is a Zsil-völgyi állapot. Sokan már az Osztrák–Magyar Monarchia idejében telepedtek le. Az akkori háromszoros miniszterelnök nevét viselte sokáig a kolóniatelep, és viseli még ma is az idősebb generációk szívében: Wekerle Sándor. Mivel teljes önkényességgel betiltották a magyar iskolát, az anyanyelvüket beszélő gyermekek száma rohamosan csökkenni kezdett. Az utolsó helyben lakó plébános Vajda István volt. 1911-ben egy lakást alakítottak át kápolnává. 1912-ben megérkezett az első lelkész Csaby Gyula József személyében. Ekkor önálló plébániává vált. Addig Petrozsényből látták el. 1926–27-ben kibővítették a kápolnát a mai formájában, és ekkor kapta meg új titulusát: Jézus Szent Szíve tiszteletére. Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába ajánlotta. Korábban Szűz Mária tiszteletére volt felszentelve. Kezdetben a plébániai lakás céljára a bánya egy altiszti lakást bocsátott át. Az 1970-es évek derekán új lakást vásároltak, a mai plébánia kétharmadát. 2004-től a teljes lakás plébánia lett. Lélekszám hozzávetőlegesen 185 fő. A templom főoltárán Jézus Szent Szíve szobra látható. A Gyulafehérvári Romai Katolikus Érsekség, Hunyadi főesperesi kerülethez tartozik. Búcsús ünnepe a pünkösd utáni második vasárnap, Úrnapját követő pénteken, Jézus Szent Szíve napján van. Örökös szentségimádási nap: július 07.
Összeállította: Gábor Anna
Leave a Comment