Unatkozom, tehát kiégtem?!

A kiégés a mai társadalmunk egyik leggyakoribb problémája. A tünetegyüttes, úgy a fizikai, mind a mentális és érzelmi egészségünket is fenyegeti, amely a hosszú ideig tartó stressz, érzelmi megterhelés következtében jelentkezhet. A közhiedelemmel ellentétben nem csak a fiatalokat és a középkorosztályt érinti, az idősek is a veszélyeztetett kategóriába tartoznak. Nem nagyon tudunk erről, mert nem beszélünk róla. Azonban, ha az idős nem állítja magát elegendő kihívás elé, nem alakít ki napi rutint, nem jár sehová az beteggé teheti őt. A tünetegyüttes bore-out-nak nevezték el, az unalom angol kifejezése alapján, egyben a kiégési szindrómára, a burn-out-ra utalva. A kettőség nem véletlen, hiszen tünetei hasonlóak. Időskorban az életminőség elsősorban az érzésektől, a közérzettől függ, ezért is fontos ezzel a tünetegyüttessel foglalkozni. Pontosabban azzal, hogy hasznossá tegyük magunkat idősebben is.

A Die Welt német lap online kiadásában olvastam a minap egy beszélgetést Ursula Lehr emeritus professzorral, aki korábban a világhírű Heidelbergi Egyetemen vezette a gerontológiai tanszéket. Szerinte az alulmotiváltság a legidősebb korosztályt érinti, ugyanis, ha pl. a házastárs, aki addig az életük középpontjában volt, hirtelen meghal, hatalmas űr támad utána. Ez az érzés gyakran a 80 év feletti nőket érinti, akik a házassággal feladták a munkájukat, és utána csak a férjüknek éltek. A férfi halálával a napok megszokott struktúrája felbomlik, ürességérzés uralkodik el rajtuk. Nincs, akiért már élni, akire főzni, mosni, akivel beszélgetni és sétálni. Mivel az egész életüket egymás mellett, egymásnak élve és egymást segítve töltötték el, így nem volt közösség, ahová jártak, tevékenységek, melyeken részt vettek, vagy épp egy hobbi, amit űztek. A társ hirtelen elvesztése maga után vonja a bezárkózást, semmittevést, unatkozást. Az időskori unalom ellen egy új hobbi is jó megoldás lehet – állítja a német pszichológus. Van egy ismerősöm, aki a 80 évéhez közeledve még mindig aktív, dolgozik. A lánya 30 éves volt, amikor meghalt. A férje éveken keresztül éber kómában feküdt, otthon. A napi rutin az ápolásra, etetésre, tisztálkodásra épült. Amikor 7 év után elveszítette a társát és egyedül maradt, nem tudott mit kezdeni magával. Hirtelen minden megváltozott, már nem volt amiért élni, felkelni. Nem érte elég inger, unatkozott, nem találta a helyét. Egy idő után rájött: másképp is lehet. 79 évesen elvégzett egy pszichológiai képzést, tanfolyamokra és konferenciákra járt, most az otthonában fogadja és segíti azokat, akik elakadással küzdenek. Minden nap megfordul valaki nála, nincs ideje az unatkozásra. Ez csupán egy példa a sok közül arra vonatkozólag, hogy miként lehet az alulmotiváltságot, a társtalanságot, az unatkozást legyőzni. A lényeg az, hogy olyan feladatokat kell keresni időskorban is, ami értelmes és kihívást jelent. Struktúrát kell adni a napoknak, kezdve az újságolvasással, a szomszéd meglátogatásával, a rendszeres, napi szentmisén való részvétellel, a rózsafüzér imádsággal, a piacon való bevásárlással stb. Az internet adta lehetőségekkel is élni lehet, az okostelefonok, tabletek, laptopok felfedezésének segítségével. Az internet Ursula Lehr szerint például segít az időseknek a családi kapcsolatok ápolásában: az unokák szívesen szoktak skype-olni a "cool nagymamával". Van azonban olyan eset is, amikor az ilyen egyszerű módszerek nem segítenek, és a depresszió eluralkodik rajtuk. Ilyenkor szakember segítségét kell kérni.

Tehát ahhoz, hogy az unatkozás, mint az idősek kiégési szindrómája elkerülhetővé váljon, értelmet kell adni az éveknek. Keresni egy közösséget, ahová tartozhatnak, hobbit kialakítani a megfelelő napirendet és követni azt, társalogni, kimenni az utcára, mindennap sétálni legalább 20-30 percet, újságot olvasni stb. A bore-out szindróma egy társadalmi probléma, amely kezeletlenül nemcsak motiválatlanságot, hanem komoly egészségügyi problémákat is okozhat időskorban. Éppen ezért fontos megismerni a fázisait és tüneteit, tudatosan tenni a megelőzésért és kezelésért. Ha pedig egyéni, vagy családi szinten nem megy, szakemberhez kell fordulni.

Ferencz Emese

About the author

Ferencz Emese

Leave a Comment