Izajás Izraelnek olyan történelmi időszakában élt, amikor az amúgy is széthúzó nép politikai intrikák játékszere lett. Izrael fénykora hanyatlóban. A nép ezt úgy éli meg, hogy Istenük elhagyta őket. Izajás próféta igyekszik hitet, lelket, reményt adni honfitársainak.
Legyetek bátrak, ne féljetek, itt a ti Istenetek - kiáltja oda nekik, és ez a kiáltás nem pusztán költői fogás vagy szónoki frázis, hanem mélyen átélt személyes meggyőződés. Izajás rendületlenül hitte, hogy Isten valóra váltja népének tett ígéretét, és tényleg elküldi a megígért Szabadítót. Nagy lelke megremegett ettől a gondolattól, s feltört lelkéből a legszentebb adventi ima: Harmatozzatok, égi magasságok, és adjátok meg nekünk a Megváltót.
Tanulságos megfigyelni, hogyan, milyen szavakkal bátorítja Izajás próféta Izrael idegenbe szakadt fiait és leányait. Ó, nem ígér nekik fényes, szebb jövőt, amint azt a világ politikusai teszik oly könnyedén: Izajás csendesen a jó Istenről beszél nekik, aki nem felejtette el a népét, hanem maga siet eléjük, hogy megszabadítsa őket. Ha beleéljük magunkat e megfáradt, megroggyant, megalázott nép lelkületébe, akkor szinte halljuk azt a szorongással teli kérdést, amelyet Izajáshoz intéznek: Mondd, hogyan, milyen jelek láttán ismerjük majd fel Istenünket? Vajon rettenthetetlen harcos vagy megvesztegethetetlen bíró, esetleg könyörtelen igazságszolgáltató alakjában jön el? Vajon tűzzel és vassal irtja majd ellenségeit, megbosszulva rajtuk mindazt az igazságtalanságot, amit jogtalanul elszenvedtünk?
- És mit válaszol nekik Izajás? Elmondja nekik, ne így képzeljék el Istenüket, hanem úgy, mint jó pásztort, aki keresi eltévelyedett bárányait, hogy biztonságba vezesse őket. Azáltal ismerik majd fel, hogy örömben és szeretetben, igazságban és igazságosságban, barátságban és békében érkezik. Mert Isten, mivel nagy és mindenható, örömét leli a kicsinyek felemelésében és mindannak a megújításában, amit az ember balgaságból vagy éppenséggel gonozságból elrontott. A jóság, és csak a jóság jelzi a jó Isten jelenlétét.
A nagy próféta ma is szól, ma is bátorít. Bátorítására szükségünk van. Mert nem könnyű mindig felismerni a köztünk jelenlévő Istent. De mi is rendületlenül hisszük, hogy itt van, s ez új lelkesedéssel tölt el bennünket.
Forrás: Szentmártoni Mihály - Adventi ihletek
Leave a Comment