Örüljön a puszta és a kiaszott vidék. (Iz 35,1)
Az adventi idő arra szolgál, hogy minél közelebb kerüljünk a bennünk jelen levő Betlehemhez. Ezen az úton elindulni nem egyszerű, hiszen sokszor pusztaság, más útvonalak tárulnak fel előttünk, vagy akár saját gyerngeségünkkel, bűnünkkel is találkozunk. Ez az út azonban örömünk útja lesz, ha tudjuk, kivel akarunk találkozni. Milyen is lehet az út, ha örömünk forrása vár minket Betlehemben.
Ha merek elindulni és merek találkozni azzal, aki bennem is örömet akar okozni, hiszem, hogy ezt a találkozást mások is meg fogják rajtam keresztül érezni. A keresztény ember ennek az örömnek a továbbadója, hirdetője kell legyen. Annak az örömnek, amit Istennel élt meg. Isten az, aki eljött, hogy üdvözítsen bennünket, és segítséget nyújt főleg azoknak, akiknek szíve eltévelyedett. Eljövetele megerősít bennünket, bátorságot ad, megörvendeztet, és kivirágoztatja a sivatagot, sivár életünket.
Ha Isten ennyire alázatos volt, akkor merjek én is elindulni, találkozni és a megélt öröm továbbadója lenni - hiszen Isten vár engem Betlehemben.
Mayer Nándor diakónus, Csedreg
Leave a Comment