Krisztusban kedves testvéreim!
Amikor a hétköznapokban túl sok stressz összegyűl, sok olyan helyzet, amelyet nem tudtunk megoldani szervezetünk, tudatunk úgy old meg, úgy könnyít lelkünkön, hogy álmokban dolgozza fel. Az álmoknak azonban ennél sokkal nagyobb jelentőségük van. A Szentírás lapjain Isten sokszor ilyen módon adja tudtára választottainak, hogy valami egészen különöset kíván tőlük. József is fontos lépésre készült, midőn, még ha titokban is, de el akarja bocsátani Máriát mivel a Szűz gyermeket várt szíve alatt. A tét azonban annyira nagy, hogy Isten különös módon lép közbe. Figyeljük meg azonban József magatartását. Elképzelhető József lelkiállapota, amikor megtudta, hogy Mária gyermeket vár s hogy az a gyermek nem az övé, bár el voltak jegyezve Máriával. Ilyenkor a vőlegény nyilvánosan kellett volna, hogy elbocsássa mennyasszonyát, de ez azt jelentette volna, hogy mindenki előtt szégyenben maradt volna Mária.
Itt lehet látni mégis, hogy József nem szereti a botrányt és hogy mennyire szereti Máriát. József csendes ember. Így tűnik fel a Szentírás lapjain is, hiszen alig tudunk meg valamit róla Jézus gyermekkora után. József alázatossága is figyelemre méltó nemcsak a Szűzanyáé. Hiszen ő is vállalta a gyermeket akárcsak a Szűzanya bár tudta, hogy az a gyermek nem az övé. Látván alázatosságát és szeretetét Isten elküldi angyalát Józsefhez és megnyugtatja, hogy a gyermek mennyasszonya méhéből nem más férfi gyermeke, hanem Isten kivételesen csodát tett Máriával és a Szentlélek ereje által hordozza testében Isten Fiát. József nem szól egy szót sem. Ő sohasem beszél a Bibliában, hanem csupán alázatosan cselekszik. Pedig inkább el lehet várni tőle, hogy legyen a szentcsalád szószólója, mint a Szűzanya. Mégis Máriának adatik meg a szólás lehetősége. Amikor Jézust megtalálják a jeruzsálemi templomba Mária beszél József nevében is. Ez elég érdekes dolog volt egy olyan társadalomban, ahol az asszonyoknak nem volt szólás vagy döntési szabadságuk. Mária azonban azzal nyerte el ezt az elsőbbséget, hogy neki adatott meg az a hatalmas isteni ajándék, hogy szíve alatt, testében hordozhassa Isten Fiát. Mária kimondta, hogy íme, az Úr szolgálóleánya és be is tartotta szavát még akkor is, amikor a kereszt alatt tőr járta át szívét. József nem szólal meg, de cselekvési módja ugyanaz, mint a Máriáé, hiszen magához veszi Máriát és a gyermeket. Ő lesz oltalmazója Jézusnak: akkor is, amikor Betlehemben megszületik, akkor is, amikor elviszik Jézust először a jeruzsálemi templomba, akkor is amikor Egyiptomba kell, hogy meneküljenek, de akkor is, amikor aggódva Máriával együtt térnek vissza Jeruzsálembe. József nem szól egy szót sem, mert tudja, hogy beteljesedik az, amit a próféták rég megmondtak: „A Szűz fogan és fiút szül, akinek neve Emmánuel lesz, vagyis velünk az Isten.”
Drága jó testvéreim!
Adventi készülődésünk utolsó részéhez értünk. Adventi koszorúnkon immár meggyújtottuk a negyedik gyertyát is. Ez a gyertya jelképesen is a közöttünk és bennünk egyre növekvő, és az egyre nagyobb tért hódítani akaró fényre utal. Láttuk, hogy advent vasárnapjainak üzenete az éberség, a bűnbánat, a megtérés, az eljövendő Megváltóra való feszült várakozás megélése volt. A mai evangélium ünnepi hangaltú, mintegy elővételez valamit a közelgő nagy ünnep titkából, és talán tovább is mehetnénk, nemcsak elővételezi, hanem mintegy teljesen fel is fedi ezt a nagy titkot, Jézus születésének titkát.
De nézzük csak meg, hogy mi is az advent üzenete? Az, hogy az Úr közel van. Milyen mélységes üzenet ez! Valóban ez egy adventi ige, közel van hozzánk és mi Őhozzá. Mi nagyon sokszor úgy gondolkodunk, hogy a mi adventünk, a mi készülődésünk. Ez valóban így van, mert készülünk arra, hogy megemlékezzünk Jézus születéséről. Most az advent utolsó napjaiban, megkérdezhetjük, hogy volt-e, van-e nekünk adventünk? Ezt nem tudom és ezt mindenki maga kell megválaszolja, de Istennek mindig volt és van adventje! Az igazi advent nincs naphoz, azaz négy vasárnaphoz kötve. Valahányszor a mi Urunk közeledik felénk, akár várjuk, akár nem abban a pillanatban advent van.
Igen kedves testvéreim, Isten a világ és az ember megteremtése óta közeledik az emberhez. Az embert mindig a maga barátságába, közelségébe akarta fogadni, de az ember nagyon sokszor úgy viselkedett, mint az az állat, akinek fejét a járomba be akarják tenni és az húzza el onnan. Pedig Isten nem rabszolgává akar tenni, nem járomba akar fogni bennünket, hanem Ő közel akar lenni hozzánk. Nem mintha neki lenne szüksége ránk, hanem mert az Ő életében akar bennünket részesíteni. Hányszor és hányszor, talán naponta tapasztalhatjuk emberi kapcsolatainkban ugyanezt a jelenséget. Valaki fele közeledni akarunk, valakit meg akarunk ajándékozni önmagunkkal és azt tapasztaljuk, hogy kihasználnak, elutasítanak. Azt hiszem visszaemlékezünk arra, hogy milyen fájdalommal és keserűséggel jár ez. Az Úr közel van! Ő közeledni akar felénk, ha mi megnyitjuk szívünket, lelkünket, életünket és befogadjuk Őt. Nem nagy dolgokról van szó, hanem csupán elfogadni azt, hogy Isten közeledik felém. Sokszor fel sem tudjuk fogni, hogy mit jelent ez. Egy olyan Valaki közeledik felénk, aki nagyon szeret minket, függetlenül attól, hogy mi milyen álláspontra helyezkedünk. Ő nem lesz szegényebb, Ő nem fog üresebb lenni ezáltal, de mi annál inkább. Ha végignézzük a saját életünket, azt hiszem találunk olyan helyzeteket, amikor elutasítottuk Őt. Amikor más egyéni, v. mulandó értéket választottunk Isten helyett. Isten a történelembe belépett, amikor egyszülött Fiát küldte a földre. Ennél közelebb az Isten nem jöhetett volna az emberhez, amikor felvette ugyanazt az emberi természetet, mint amilyen nekünk van, csak azért, hogy velünk sorsközösséget vállaljon, hogy velünk együtt legyen. Ma is, az én életemben is közeledni akar, ha nem is abban a formában, ahogy ezelőtt kétezer évvel tette. De közeledni akar azzal, hogy naponta akar találkozni velem az imádságban, találkozni akar emberekkel való kapcsolataimban, a munkámban, egy - egy igazán rászoruló ember személyében, közeledni akar azzal, hogy egy segítségre szoruló embert küld hozzám és neki ha tudok segítek, vagy legalább mellette vagyok és együtt érzek vele.
Egy alkalommal, egyik embernek álmában megjelent Isten és azt mondotta neki, hogy másnap meg akarja őt látogatni, - kész lesz-e befogadni őt. Az ember nagyon meglepődött és azt mondotta, hogy szívesen befogadja. Ezért reggel korán felkelt, kitakarította a lakását, rendbe szedte magát, szépen felöltözött és várta az Urat. Délelőtt becsenget hozzá egy koldus, és egy darab kenyeret kér, mert már három napja nem evett semmit. A mi emberünk azt válaszolta, hogy most nem tud adni, mert várja az Urat és nem ér rá, ilyen kis dolgokra nem tud figyelni.
A déli órákban bekopogtat hozzá egyik öreg szomszédja, hogy segítsen neki kirázni a szőnyeget, mert karácsonyi nagytakarítást végez és nincs, aki segítsen neki. Elnézést kérek - válaszolta, de nem tudok segíteni, hiszen most szépen fel vagyok öltözve és nem piszkolhatom össze magam, mert várom az Urat. Az este beállta előtt felhívja telefonon egyik munkatársa, és elkezdi panaszolni neki, hogy ma milyen rossz napja volt, mert már reggel fáradtan ment dolgozni, egy kicsit idegesebb volt ő is és a főnöke is és összekoccantak. Erre idegesen az ember belekiabál a kagylóba, hogy hát ne töltse az ő fejét most ilyen dumákkal, neki most nincs ideje végighallgatni a baját, mert várja az Urat és akármelyik percben bekopoghat és ezzel letette a kagylót. A nap is lassan lement, és ő furcsán kérdezte magában, hogy hát ilyen ez az Úr, megígéri, az ember várja, készül, kiteszi a lelkét és nem jön. Na hát ilyen hangulatban lefekszik és nagy nehezen elalszik. Az Úr ismét megjelent álmában neki és az ember első kérése az volt, hogy hát miért nem jöttél, hát annyira vártalak. Erre az Úr szelíden ránéz és csak ennyit mond: még hogy én nem jöttem. Hát nem nálad voltam ma háromszor is és te mindig elutasítottál. Hát, hogy - hogy nálam voltál, hiszen egész nap otthon voltam és ablakra szegezett szemmel vártam, hogy gyere. Na látod, ez a baj, hogy csak nézted, hogy jöjjek, de mikor ott voltam ma a koldus, a szegény öreg néni és a munkatársad képében - nem láttál meg engem.
Mint minden példa ez is sántít, de azt hiszem értjük miről van szó. Nekünk nem adatott meg, hogy Isten közeledését úgy érjük meg, mint az ezelőtt kétezer évvel élő emberek. De, mint akkor, sokan nem ismerték fel, ma is sokan nem ismerik fel, hogy jön. Egy kicsit nézzünk szét magunk körül, járjunk nyitott szemmel, figyeljünk a mellettünk zajló életre és mindjárt, észrevehetjük, hogy Isten milyen sok formában akar hozzám közel férkőzni, velünk találkozni. Sokszor mi nagy kinyilatkoztatásokat várunk, nagy megrázkódtató élmények után futkorászunk, de Isten közeledése nagyon egyszerű, csak mi emberek, mint mindent szeretjük ezt is elkomplikálni.
Drága jó testvéreim!! Már nem sok idő választ el a karácsony szent ünnepétől. Isten mindennap akar közeledni felém, most is ezen a szent ünnepen, a kérdés csupán az, hogy nekem személy szerint milyen adventem van? Csak Jézus jön felém, vagy pedig kettős a találkozás? Az advent nagy rejtélye: Ő indul felém, én indulok-e feléje?
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
