Réges-régi pénztárkönyvekben, amilyeneket már csak levéltárakban őriznek, az első oldalon szép kézírással ezt a bejegyzést olvashatjuk: „Istennel”. A bevételek és a kiadások számoszlopai, a hitelek, a tartozások, vagyis az egész profán költségvetés csak ezután következik.
„Istennel” – vajon ez nem volna alkalmas mottó az új év íratlan, tiszta lapjai elé? Mindent ennek a jegyébe állítanánk, amit az új év hoz: a szépet és a szomorút, az örömöket és a nehézségeket, a katasztrófákat és a kisebb csodákat. „Istennel”: ővele élnénk meg mindent, ami hat ránk, ami megérint, ami motivál. És nemcsak egy órára vasárnaponként a templomban – hanem minden nap új lendülettel.
Isten velünk szeretné élni az életet. Azért lett emberré, hogy részese lehessen az életünknek, e-mailekkel, ebédfőzéssel, bevásárlással együtt, az ágyazással és a szemeteskuka kivitelével együtt.
Nekünk kell azonban bevonnunk őt az életünkbe. Ő jelen van, de nem tolakodóan. Meghagyja a szabadságunkat, mondhatunk neki nemet is.
Avilai Szent Teréz, a spanyol szerzetesség nagy alakja, egyszer ezt mondta: „Isten és én mindig többségben vagyunk”.
Miért ne kezdenénk az új évet „Istennel”?
Istennel – az életért.
Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng
Leave a Comment