Szinte szokásommá vált, hogy az új év elején végiglapozom a naptárt, az előttem álló hónapokat. Mi vár rám? Milyen időpontok vannak már most bejegyezve? Vajon még mi kerül majd bele? Lelki napok szerzetesnővéreknek, egyik barátunk születésnapja, talán egy út a Szentföldre...
Sok időpont szerepel a naptáramban, olyanok is, amelyeknek örülök, olyanok is, amelyeket inkább tehernek élek meg. Vannak munkahelyi programok és magánjellegűek is, mint például a nyári szabadság, a „holiday”...
Ez az angol szó nálunk nemrég bekerült a köznyelvbe. El is tűnődtem rajta: úgy hangzik, mintha „holy days” lenne, vagyis „szent napok”. Belenéztem az etimológiai szótárba, és kiderült, hogy az óangolban eredetileg a vallási ünnepnapokat jelentette, és ezek a napok természetesen szabadnapok voltak. Idővel aztán a „szent napok”, a „holy days” egyszerűen már csak a szabad napokat jelölte, így lett belőle „holidays”.
A szabadnapok azonban ma már nem feltétlenül „szent napok” – a „szent napokon” pedig nincs mindig szabadnap. A határok elmosódnak, a munkahely elvárja, hogy a szabadnapjainkon is elérhetők legyünk és olvassuk az e-maileket; sokan hétvégén is dolgoznak, és a vasárnap reggeli friss zsemlét is megsüti és árusítja valaki.
Nekem azonban a „holiday”-nél sokkal fontosabb a „holy day”. Szükségem van a szent napokra. Ezeknek nem feltétlenül kell egybeesniük a hivatalos egyházi ünnepnapokkal, de jelen kell lenniük a naptáromban: telefonmentes, számítógépmentes, e-mail-mentes napok, amelyeken egyszerűen visszahúzódhatok, megállhatok Isten előtt úgy, ahogy vagyok, én, Andrea. Ezeken a napokon nem vagyok pasztorális referens, sem írónő, sem tanár, sem csoportvezető.
Év elején megéri ránézni arra is, hogy a naptáramban a szabadnapok, a „holiday” mellett van-e elegendő „holy day” is, Istennek fenntartott idő.
A munkahelyi időpontok miatt nem kell aggódni, abból biztosan van elég...
Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng
Leave a Comment