Végül Szent Pál válaszol még arra a kérdésre, hogy meddig kell kitartani ebben a szeretetben? Talán csak addig, amíg fiatalok, erősek, üdék és szépek vagyunk?! Nos, ha a szerelmem csak eddig tartana, akkor nem sokat érne. A házastársi szerelem-szeretetnek egész életen át, sőt az egész örökkévalóságon át tartania kell! (1Kor 13,8) Részletesen is kifejti és magyarázza az apostol, hogy ez mit jelent. A nyelvek elhallgatnak, amikor meghalunk. Aztán már csak egyetlen nyelv marad, a szeretet nyelve. Tehát nem szabad azt gondolni, hogy ha majd egyszer meghalunk, akkor mintegy „pipafüstté” válva szállunk fel a mennybe, és ott Isten mellett mindenki más teljesen közömbös lesz; vagyis mindannyian Isten szeretetében leszünk, de egymással már többé semmi dolgunk sincs. Szent Pál azonban másképpen beszél: „A szeretet nem szűnik meg soha.” Ez egy csodálatos gondolat. Az Isten-szeretet örökké megmarad, de mivel a felebaráti szeretet lényegileg az Isten-szeretetben gyökerezik, ezért az is megmarad. Vagyis férj, feleség és gyerekek megtisztult, bensőséges, meleg szeretettel fogjuk egymást szeretni az örökkévalóságban is. Sokkal jobban, szebben, boldogabban mint valaha itt a Földön. Nem tudjuk, hogy milyen gyengéd jeleink lesznek, hogy milyen nyelven fogunk beszélni, de egymáson és egymásban fogunk csüngeni, és ez a lényeg.
Szent Pál folytatja a részletezést: „A prófétálás véget ér”, hiszen vége a világnak, de a szeretet megmarad. Mi, férj és feleség, bármi történik is, együtt leszünk és örülünk egymásnak és egymásban. Még tovább lép! A hit is és a remény is megszűnik. A hitből látás lesz, a reményünk pedig beteljesedik. Többé már nem lesznek kísértéseink. A tv sem fog már megzavarni bennünket, nem lesz többé szenvedés. Csak egyvalami marad: a szeretet. Akik szerették egymást idelent, azok ott fenn sem fognak idegenül elmenni egymás mellett. Sőt, nagyon szeretni fogjuk a barátainkat is, a rokonainkat is, a testi és lelki gyermekeinket is..., de mindenkinél jobban egymást. Olyan szerelemmel, ami után a legszebb pillanatokban is vágyódhattunk csak. És ne gondoljuk, hogy csak „pipafüstszerű” lelkek leszünk. „Hiszek a test föltámadásában”! A megdicsőült testünkben leszünk és megmarad a Föld is, de minden átalakul, megdicsőül.
Forrás: Szerelem és szeretet (Küldetésünk titkai 12.)
Letöltve innen: http://vmek.uz.ua/04100/04190/04190.pdf
Fotó: pexels
