Nagykároly Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 35 km-re, a Csanálos–Vállaj magyar-román közúti határátkelőtől tíz kilométerre található város, a megye második legnagyobb települése. Lakosságát tekintve, a 2002-es népszámlálási adatok alapján 23.182 lakost számláltak. Neve az ótörök eredetű ómagyar karuly (mai karvaly) köznévből származik, valószínűleg személynévi áttétellel. Nagykároly történelme szorosan összeforr a Károlyi családéval. Az első írásos említése 1213-ból való. A Kaplony nemzetség birtokolta egykor, leszármazottjuk a Károlyi család, a XIV. századtól birtokuk központjává vált. A XVI-XVII. században törökök, később a kurucok és labancok is támadták a várost, pusztításokat végezve. A Rákóczi-féle szabadságharc idején, a város lakosságának nagy része elmenekült vagy meghalt. Emiatt Károlyi Sándor a Szatmári békét követően svábokat telepített az elnéptelenedett birtokára. A XVIII. században a város népessége jelentősen megnőtt, és több etnikum is betelepedett, így a magyarok és svábok mellett, románok és zsidók is voltak. 1743-tól Károlyi Ferenc családonként 30-40 holdas birtokkal és kedvezményekkel csábította a sváb telepeseket. 1744-ben még csak hét sváb mesterember lakta. Ekkor több templom is épült, majd 1848-ban megkapta a hivatalos városi rangot is, 1876-tól pedig rendezett tanácsú város címet szerzett. Nagykároly történelméből sem hiányoztak a természeti katasztrófák: 1834-ben földrengés, 1836-ban és 1887-ben pedig tűzvész pusztított a városban. A gazdasági fejlődését elősegítette, hogy 1871-ben a Debrecen–Szatmár vonalon, majd 1887-ben Zilah irányába épült vasút. 1968-ban, a közigazgatási reformot követően csatolták Nagykárolyt az újjászervezett Szatmár megyéhez. 1995-től a település elnyerte a megyei jogú városi (municípium) rangot.
A város híres szülötteire szobrok, illetve táblák emlékeztetnek:
- Károli Gáspár, az első magyar bibliafordító szobra, amely Deák Árpád műve, a református templom bejárata mellett található,
- a központban áll Petőfi Sándor költő és Kaffka Margit írónő szobra, ezek is Deák Árpád művei,
- a központban található Avram Iancu mellszobra. Amelyet 1944-ben lepleztek le,
- a város arculatát jelentősen meghatározza a Károlyi kastély és a körülötte elterülő 10 hektáros védett dendrológiai park. A jelenlegi kastélyépület az 1794-ben épített kastély átalakítása révén jött létre, majd 1894-ben Károlyi István lovagvárrá alakíttatta. Ma múzeum és könyvtár működik a kastélyépületben.
Nagykároly hagyományos multikulturalitását és felekezeti sokszínűségét jelzi templomainak, egyházi épületeinek sokasága. A város az évszázadok során befogadott és toleranciában részesített számos eltérő származású, nemzetiségű és felekezetű közösséget, amelyek változatosságukkal gazdagították nemcsak a város egyházi, de kulturális életét is. E közösségeknek egy része elenyészett, másik része átalakult, de templomaik, szent helyeik ma is tanúskodnak egykori jelenlétükről. Közigazgatásilag Nagykárolyhoz tartozik a tőle 7 km-re fekvő Szentjánosmajor is. A város központját díszíti a Kalazanci Szent József római katolikus templom, a barokk stílusban épült Szent Mihály és Gábriel arkangyal ortodox templom,a Szent Mihály és Gábriel görög-katolikus templom, a református templom és a Szentlélek plébánia. A város területi növekedése, valamint a hívek számának növekedése szükségessé tette Nagykárolyban egy új plébánia létrehozását, amelynek szervezését 1941-ben Pakocs Károly általános helynök kezdte el. Miután Scheffler János 1942-ben püspök lett, ő folytatta a tárgyalásokat különböző szerzetesrendekkel, hogy telepedjenek le Nagykárolyban, és vállalják el az új plébánia vezetését. A kármeliták és lazaristák nem fogadták el a meghívást, Dr. Scheffler János püspök a Salvatoriánus atyákra bízta a plébánia vezetését, majd ferencesek, piaristák vezették. Az alakuló plébánia részére sikerült a várostól a volt pénzügyigazgatóság épületét és telkét megszerezni. Az elhanyagolt épület egy részét templommá alakították, másik részét pedig szerzetesek lakásává. Az 1948-as nagy államosítások idején az épületet, a volt pénzügyigazgatóságtól szerzett épületet államosították, a plébániát 1950. január 29-én kiköltöztették. A Petri úton kapott egy ugyancsak államosított hosszú, paraszt házat. Éveken keresztül ebben a salétromos falú házban mutatták be a szentmisét. Ehhez az átalakított lakóházhoz épített Láng Lajos esperes-plébános egy kis tornyot. A Szentlélek plébánia 1943-ban alakult. Jelenleg egyházmegyés pap irányítása alatt működik. 1983-ban új, emeletes lelkészi lakás épült. A templom egy új stílusú modern építkezés, amelyet 2001-2003 között épült és 2005-ben szentelte fel Schönberger Jenő püspök a Szentlélek tiszteletére. A régi templomot 2004-ben lebontották. A torony később, 2006-ban épült a templom mellé. A templom főoltárán a Corpus, felette egy galamb, hét láng, a Szentlélek ajándéka látható. Továbbá Szent József, Szűzanya, valamint Jézus szíve, Szent Antal és Kis Szent Teréz szobrok és a stáció képek díszítik a templom belsejét. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, a Nagykárolyi Főesperesség, Nagykárolyi Esperesi kerülethez tartozik. Az egyházi szolgálatot Ft. Solomayer Sándor plébános végzi, a kántori szolgálatot Poszet István tölti be. A Szentlélek plébánia búcsús ünnepét Pünkösdkor tartják, örökös szentségimádási nap: május negyedik vasárnapja. Említésre méltó még a Stella Maris - Klaus Winter Integrációs Központ, amely 2010. október 16-án nyitotta meg kapuit nagylelkű támogatók, a Lázár Lovagrend és Német Fogorvosok Szövetsége, a Szatmári Romai Katolikus Püspökség, a nagykárolyi Polgármesteri Hivatal közös összefogásának jóvoltából. Fő célja a hátrányos helyzetű gyerekek tanulmányi felzárkóztatása, a társadalomba való beilleszkedésük segítése, a készségeik és képességeik fejlesztése. Mindezeket igyekeznek szakképzett pedagógusokkal, családias környezetben és katolikus szelemben elérni. A helybéli plébános előszeretettel foglalkozik a roma pasztorációval is, mindezt a püspökség és a polgármesteri hivatal támogatja.
Összeállította: Gábor Anna
Fotó: mapio.net
Leave a Comment