Krisztusba Szeretett Testvéreim!
Az Újszövetségi Szentírás nemcsak elvont, tételes formában hirdeti a felebaráti szeretet parancsát, hanem gyakran kitér annak gyakorlati megvalósítására is. Tekintettel van a törvény gyakorlati alkalmazására, a körülményekre és a személyekre, akik iránt legtöbbször csak erőfeszítések árán vagyunk képesek nagylelkűen viselkedni. Így kerülhetett sor Jézus erkölcsöt formáló hegyi beszédének sok valóságos helyzetet szem előtt tartó követelményeire is. A keresztény magatartás alapelveit lefektető isteni útmutatásban Jézus konkrétan szól a szelídekhez és tiszta szívűekhez, a haragosokhoz és a házasság törökhöz. Beszédében kitért az egyszerűekre és az eskü szegőkre. Mindig különböző formában, de ugyanazon parancs alkalmazását sürgette: szeresd embertársadat. Testvéreim! Erről van szó a mai evangéliumban is. Szem előtt tartva a konkrét emberi kapcsolatok béklyóit Jézus evangéliumában a szeretet parancsát olyan esetekre is kiterjesztette, amelyekben a szeretet törvényét csak önmegtagadással vagyunk képesek alkalmazni. Beszéde olyan rendkívüli, súlyos és radikális követelményeket tartalmaz, amelyekhez foghatót még sohasem látott a világ.
Drága jó testvéreim!
Jézus megparancsolta, hogy nem csak a jótevőket, a jó barátokat, a kedves és szimpatikus embereket, a közelállókat kell szeretnünk, hiszen ezt még a vámosok és a pogányok is megteszik - mondja, hanem kivétel nélkül minden embert, beleértve a gonoszokat és legnagyobb ellenségeinket is. ,,Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet'' - idézi Jézus a régi törvényt, de rögtön hozzáfűzi az újat: ,,Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért''. A parancs nemes szándékához semmi kétség sem férhet, de feje tetejére állítja minden ésszel felfogható következtetésünket és felkavarja egész érzésvilágunkat. Hiszen hová jutnánk, ha minden gonosztevőt szabadon bocsátanánk? Mivé válna a világ, ha mindenki követné Jézus útmutatását: ,,Aki megüti jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is''? Hála a jóságos Istennek - vallják egyesek igazi kárörömmel -, hogy sokan nem tartják magukat gyáván az ilyen meghunyászkodó előírásokhoz. Különben úgy elszaporodnának a gazemberek és csirkefogók, a tolvajok és a naplopók, hogy rövidesen zsarnoki uralmuk alá hajtanák, megkaparintanák és pokollá változtatnák az egész világot. Ki látott már olyan közrendet, amelyben a rosszat jóval viszonozzák és a tolvajt megjutalmazzák? Tulajdonképpen érthetetlen - méltatlankodnak többen - , hogy miért nem tiltakoznak az államférfiak, a politikusok és a világ jogászai az ilyen lehetetlen erkölcsi tanítás ellen? Be kellene látnunk végre, hogy a rosszakaratúak és ellenségek szeretetére irányuló parancs nemcsak a józan ésszel ellenkezik, hanem emberi lényünk minden természetes mechanizmusával is. Ha bántalmaznak, ökölbe szorul a kezünk, felforr a vérünk, szívünkben gyökeret ver a gyűlölet. Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Fogat fogért, szemet szemért. De ugyanakkor testvéreim másképpen is kérdezhetünk: Mivé fajul a világ, ha a rosszat mindig csak rosszall tetézzük, ha nincs többé megbocsátás, irgalom és szeretet? Nélkülük vajon nem falják fel egymást az ordas farkasok és a fékevesztett hiénák? Jézus parancsa egészen egyértelmű. Nincs benne semmi köntörfalazás. Ha be akarunk jutni Isten országába, meg kell tagadnunk saját vérünk bosszúra szomjas törvényeit és ki kell tárnunk szívünket az Úr intelme előtt: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért. Aki ugyanis az Úr Lelkét szívébe fogadta, az nem kérdezi többé, hogyan élnek mások, milyen kára vagy haszna lehet abból, ha betartja Isten szigorú előírásait.
Drága jó testvéreim!
Jézus nemcsak tanította az ellenség szeretetét, de példát is adott arra. Kivégzése előtt még gonosz ellenségeiért is imádkozott a kereszten. Mesteréhez hűen járt el Szent István diakónus, első vértanú is, amikor félig agyonverve, a gyilkos kövek zápora alatt is hóhéraiért imádkozott. Ilyen nemes magatartásra csupán bölcseleti meggondolásokból alig képes az ember. Ahhoz hit kell, amint erre Jézus rámutatott. Amikor az ellenség szeretetét sürgette, Istenre utalt, ,,aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad az igazaknak is, és a bűnösöknek is''. Jézus Isten ezen alapvető magatartásában látja radikális követelményének indító okát. Számára az ellenséget szeretni annyit jelent, mint Isten fiaivá lenni, Isten magatartását elsajátítani és nagy irgalmát jelenvalóvá tenni a világban. A mai evangélium befejező szakaszában ezt Jézus nyíltan ki is mondja: ,,Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes''.
Testvéreim!
Ha szeretetet akarunk tanulni, Istenre kell tekintenünk és nem az emberek viselkedésére. Istenre kell szegeznünk tekintetünket, mert Ő a Szeretet, aki Fiában közénk szállt a földre. Testvérünk és barátunk lett, de nem azért, hogy elítélje az erőszakosokat és a gonosztevőket, hanem azért, hogy megértésre, nagylelkűségre, bűnbocsánatra és szeretetre tanítson minket. Nekünk is fogékonnyá kell válnunk erre az isteni lelkületre, mert Jézus szavai szerint csak így leszünk gyermekei szerető mennyei Atyánknak. Ámen!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: pixabay
Leave a Comment