Egy nagyvárosi fickó el akarta adni a szüleitől örökölt vidéki házát. Felkereste egy költő barátját, és megkérte, hogy fogalmazzon meg neki egy hirdetést, amelyet közzétehet az újságokban és az Interneten is. „El akarom adni azt az ócska kis viskót, ahol a szüleimmel latunk gyerekkoromban. Írnál nekem egy hangzatos hirdetést?” A költő ezt írta: „Vidéki vityilló eladó, hajnali pacsirtaszóval, zöld erdővel és tiszta vizű, csobogó patakkal. A házat beragyogja a felkelő Nap, a veranda hűs árnyéka pihenésre csábít. Esténként tücskök és pislákoló csillagok kívánnak jó éjszakát.” Pár hét múlva a költő újra találkozott a barátjával és megkérdezte tőle: „No? Eladtad a vityillót?” A fiatalember így felelt: Nem, másként döntöttem. Amikor elolvastam a soraidat, elgondolkodtam, és rájöttem, hogy minden szó igaz. Ráébredtem, hogy milyen nagy kincs van a birtokomban, és már nem akarok megválni tőle.” Sok esetben csak akkor ébredünk rá, micsoda kincs számunkra egy-egy emberi kapcsolat, barátság, szerelem…, amikor már nincs. Sok esetben akkor jövünk rá, hogy értékesek vagyunk, amikor már késő. Sok esetben akkor jövünk rá arra, hogy van bennünk szeretet, hit, remény, amikor már nincs akinek kimondani, kinyilvánítani. De van nekünk egy szerető Atyánk. Az Atya nem tud más lenni, minta Atya. Magatartásában a szeretet tisztaságát, szabadságát, csodálhatjuk meg. Isteni az a szeretet. Ezt a szeretetet alázatosság burkolja be, ezért kitart, önmagával egyenlő, hűséges marad a mi ingadozásaink közepette is. Egyedül Isten tiszteli feltétlenül az ember szabadságát, ezért sohasem kiabál, nem erőlteti rá akaratát az emberre. Az Atya nem erőlteti “utánunk” magát. Látszólag nem is érdekli, mi történik. Pedig mindennap lesi, várja a hazatérőt. Isten titokzatossága különleges: rejtve marad, mert tiszteli az ember szabadságát. Ez az alázatos, ingyenes szeretet váltja ki belőlünk a szintén ingyenes hálát, az Atya iránti egyre tisztuló szeretetet. Bár mindannyian, akik megbocsátásra szorulunk, felismernénk és értékelnénk az Irgalmas Atya szeretetét, s a Nagyböjti szent időben megtisztulnánk bűneinktől az Ő ölelő karjaiban!
Karácson Tibor Fotó: pixabay