Domus orationis
Nemcsak imádságát elvégző ember legyek, hanem imádság embere is. Mit jelentsen ez? – Hogy az imádság embere legyek, nem elég a mindennapi elmélkedés, bár ez legyen a főeszköz, hanem szükséges, hogy az igazságok szemlélete és elmélkedése megszokott tevékenységem legyen, hogy a magamba mélyedés gyakorlata szokásommá váljék. Ugyanaz a különbség a hit bírása és a hit szellemének bírása között. Más dolog csatlakozni ahhoz, amit az Egyház hisz, és más dolog ezt a hitet állandóan felhasználni az élet mindennapi cselekményeiben.
Tehát törekedjem nemcsak jól végezni az elmélkedést reggelenkint, hanem megmaradni egész nap a meglátott és mélyebben belemerült isteni igazságok és gondolatok befolyása alatt. Alapjában véve nem kellene olyan nagy különbségnek lennie különösen a papnál az elmélkedés ideje és a nap többi része között. A külső elfoglaltság más lehet, és kell is, hogy más legyen. A szellem, a lélek, a belső mélység ugyanaz kell, hogy legyen, mégpedig olyképpen, hogy mihelyt kiszabott munkámat elvégeztem, és így külső tevékenységem megszűnt, lelkem természetszerűleg és ösztönszerűen repül vissza Istenhez, hogy Őt ismét megtalálja, áldja és egyesüljön vele. Munkáljam különösen ma és ezen a héten a magamba mélyedést.
Olvasmány: Krisztus követése I. k. 20.
Forrás: Raoul Plus - Nagyböjti papi elmélkedése Fotó: pexels
