Jézus nem valamilyen látványos földi birodalommal váltotta meg a világot, hanem szeretetével, önátadásával és szenvedésével. A kereszt azt üzeni: nincs olyan mélység, amelyben Isten ne lenne jelen.
Loyolai Ignác spanyol nemes ifjúként arról álmodott, hogy híres katona lesz, egy csatában azonban ágyúgolyó roncsolta szét a lábát. Egész életére sánta maradt és úgy tűnt, minden álma szertefoszlott.
A lábadozás idején olvasni kezdte Jézus életét és az evangéliumokat. Különösen szíven ütötte Jézus kérdése: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved?” (Mt 16,26)
Ez a mondat megváltoztatta az életét.
Ignác hosszabb időre visszavonult, megírta lelkigyakorlatos könyvét, majd megalapította a jezsuita rendet. Nem lett belőle olyan katona, amilyennek fiatalon elképzelte magát. Sokkal több lett: Krisztus katonája.
Az ő története igazolja a mondást: Isten túlságosan szeret ahhoz, hogy minden kérést úgy teljesítsen, ahogyan szeretném. Néha bezár előttem egy ajtót, mert egy másik, fontosabb útra akar vezetni.
Ignác bizonyára sokszor megkérdezte: Miért történt ez velem? Miért kellett elveszítenem mindazt, amiről álmodtam?
Ismerős kérdések: miért ment tönkre a házasságom? Miért betegedtem meg? Miért kellett elveszítenem valakit? Miért lettem kiszolgáltatva mások segítségének?
A szenvedés titok. Nem tudok minden miértre választ adni, mégis van néhány dolog, amit megtanulhatok belőle.
1. A szenvedés közelebb visz önmagunk igazságához. Az emberi élet tele van elszakadásokkal. Megszületünk, elszakadunk az édesanyánk testétől. Iskolába kerülünk, kilépünk az otthon biztonságából. Növekszünk, majd elhagyjuk a megszokott környezetet, majd jönnek a veszteségek, a betegségek, az öregedés és végül a halál. Minden elszakadás fáj, de közben alakít is. Arra tanít, hogy nem az vagyok, amit birtoklok. Nem a pénzem, a rangom, a házam vagy az elért sikereim határozzák meg, hogy ki vagyok. Előbb-utóbb mindent el kell engednem. Ez nem ijesztgetés, hanem meghívás arra, hogy már most szabadabban éljek. Ne kapaszkodjak görcsösen abba, amit úgysem tarthatok meg örökre.
2. A második és legfontosabb választ maga Jézus Krisztus adja. Jézus nem kívülről szemlélte az ember szenvedését, hanem belépett abba. Ő is félt, elfáradt, sírt és megtapasztalta a halált. A Getszemáni-kertben kérte az Atyát, hogy vegye el a szenvedés kelyhét, ha lehetséges, de hozzátette azt is, hogy ne az Ő akarata legyen, hanem az Atyáé.
Jézus nem valamilyen látványos földi birodalommal váltotta meg a világot, hanem szeretetével, önátadásával és szenvedésével. A kereszt azt üzeni: nincs olyan mélység, amelyben Isten ne lenne jelen.
Péter apostol ezt nem tudta elfogadni. Le akarta beszélni Jézust a szenvedés útjáról. Emberileg érthető volt, hiszen féltette a Mesterét. Jézus mégis keményen válaszolt neki, mert Péter szeretete mögött ott rejtőzött a kísértés: menekülj el a küldetésed elől, ha az fájdalmassá válik!
Ez a kísértés engem is elér, különösen akkor, amikor elfáradok, és nem látom munkám értelmét és eredményét.
Nem mindig maga a munka fáraszt el, hanem sokkal inkább az, amikor úgy érzem, hiába dolgozom, hiába szeretek, hiába áldozom fel magam, senki sem becsüli meg.
Elfárad a próféta. Elfárad a szülő. Elfárad a lelkipásztor. Még Jézus is elfáradt.
Mi tarthat meg ilyenkor?
Az, ha megtanulom úgy tenni a jót, hogy nem várok érte állandóan elismerést, hálát vagy dicséretet. Jézus ezt mondja: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.” (Mt 6,4).
Jeremiás próféta is megtapasztalta a küldetés terhét. Elkeseredésében így imádkozott: „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj!” (Jer 20, 7).
Kemény szavak és mégis őszinte imádság lett belőlük. Jeremiás menekülni próbált Isten hívása elől, de Isten szava égő tűzként élt benne és nem tudott hallgatni.
Ignác egy ágyúgolyó miatt elveszítette régi álmát, de megtalálta valódi küldetését. Amit ő tragédiának látott, Isten egy új élet kezdetévé formálta.
Isten hívása néha nehéz. Olyan utakra vezethet, amelyeket nem választottam volna, mégis ezekből az utakból születhet meg életem legnagyobb ajándéka.
Sajgó Balázs
Forrás, fotó: Vatican News
