Köszönd meg!

Minden ami körülvesz téged, ajándék Tőle, neked. A masni elmaradt, nem is kell az oda, légy ott ahol lenned kell, s köszönd meg, hogy vagy! A kezed néked azért adta, hogy jót tégy azzal, aki rászorul arra. Lábad is van, lépj jó helyre, a káosz és üresség közt is köszönd meg, hogy te, te lehetsz! Keresztek súlya nyomja vállad, az egyedüllét a legnagyobb támasz. Nehéz a teher, ne engedd a kezet, csak rá számíthatsz a szenvedésben, köszönd meg, hogy ott van melletted! Nem tudod mi miért történik veled, miért hagytak el, miért dobtak félre. Nem tudod ki lesz majd emberi támaszod, a mélyből kiáltva ki hallja majd hangod, de köszönd meg neki, hogy mindig szeretni fog!   Ferencz Emese