Évközi 20. vasárnap

Krisztusban Szeretett Testvérek!

Szokatlan képekkel és fordulatokkal találkozunk a mai evangéliumban. Mint például az, hogy Jézus tüzet gyújtani jött; nem azért jött, hogy békét, hanem hogy szakadást hozzon. Ezeket a kifejezéseket nem szoktuk meg a szelídnek ismert Jézus ajkáról. Ha ezeket a mondatokat minden további magyarázat nélkül vesszük, akkor könnyen úgy tűnhet, mintha Jézus az erőszakra, vagy békétlenségre buzdítana bennünket. Pedig mi sem áll távolabb Jézustól, mint az erőszak. Ezek olyan képek, kijelentések, mély értelmű jelképek, melyeket értelmezni kell, s akkor összeáll ennek a résznek a pontos értelme.

A tűz, a megtisztulás, a megtérés jelképe. Ahogyan az aranyat tűzben kell megtisztítani a salaktól, hogy minél értékesebb legyen, úgy kell nekünk is megtisztulnunk bűneinktől, hibáinktól. A tűz, amelyet Jézus hoz a földre a Pünkösd tüze, a Szentlélek kiáradása a földre. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, Jézusnak keresztséggel kell megkeresztelkednie. Itt ismét furcsa ez a kijelentés, hogy Jézusnak meg kell keresztelkedni. Igen ő is megkeresztelkedett, annál is inkább, mert az ő keresztségéből ered a mi keresztségünk, anélkül a miénk sem létezne. Jézus keresztsége a kereszthalála. A Szentlélek Isten szeretete. Amikor Jézus teljesen befogadja, akkor az isteni szeretet tüze teljesen felemészti Jézust, vagyis belehal a szeretetbe. Ez a pillanat a kereszthalála, amikor teljesen befogadja a Szentlelket. Ez az ő keresztsége, és nem a Jordánban való megmerülése Keresztelő Jánosnál.

Drága jó testvérek! Mi, a krisztushívők Jézus életének ebben az eseményben részesülünk a keresztség szentségében. Mert minden szentség Jézus életének egy meghatározott eseményében részesít, amelyben a benne hívőknek Krisztus az ő titokzatos, de valóságos jelenlétét ígérte. Mi a keresztségben Jézus kereszthalálában részesültünk. Amikor tehát megkeresztelkedtünk, mi is Jézushoz hasonlóan megkaptuk a Szentlelket, Isten szeretetét. Ez az isteni szeretet minket is elégetne, ha engednénk. De bennünk görcsök és ellenkezések vannak. Nagyobb értéknek tartjuk testi életünket Isten szereteténél, ezért nem engedjük be teljesen a Szentlelket életünkbe. Jézus éppen ezért jött a földre, hogy tüzet - Isten szeretetének tüzét hozza a földre a Szentlelket. S vágyódik arra, hogy ennek elengedhetetlen előfeltételeként először ő keresztelkedjen meg keresztséggel. Vágyódik rá két okból. Mindenek előtt azért, hogy ez a tűz elinduljon a földön. De vágyódik azért is, hogy túl legyen rajta. Jézust, mint embert nem kis szorongással töltötte el elkövetkezendő kereszthalála. Gondoljatok a Getszemáni kerti vérrel verejtékezésre. Az evangélium folytatja a gondolatot. Aki befogadja a tüzet - a Szentlelket -, akörül megoszlás támad. Még nem a beteljesedés időszakában vagyunk, amikor örök béke lesz, hanem afelé tartunk. Addig megpróbáltatások, meg nem értések várnak a krisztushívőkre. A Jelenések könyve hatalmas víziókban szemlélteti a történelem során ránk váró megpróbáltatásokat. Miért ez a megoszlás? Jézus üzenete nem evilág nyelvén szó, nem evilág gondolkodása. Ez óhatatlanul ellenkezést, szembefordulást vált ki a kívülállókban. Ebben az ellenkezésben mindenképpen Krisztust kell választani, minden megalkuvás nélkül. Itt nincs helye a félmegoldásoknak. Ezt szemléltetik a képek: "Szembekerül az apa a fiával, és a fiú az apjával, anya a lányával és a lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával." Ebből következik, hogy ha valamely hívő közösséget nem üldözik, nincsenek problémáik, az annak a jele, hogy már nem Krisztus útján halad. S ha valakinek nincsenek egyéni gondjai, kísértései hitében, arról már lemondott a Sátán, mert nincs mit támadni benne.

Kedves testvérek! Ha fontosnak tartjátok hiteteket, ha szeretitek Krisztust, engedjétek, hogy a tűz, amelyet kereszthalálával gyújtott meg, titeket is elérjen. Engedjétek be teljesen életetekbe Isten szeretetét, a Szentlelket, akit már a keresztségben megkaptatok. S ne féljetek, ha a világ üldöz, mert Krisztus Urunk minden idők minden krisztushívőjéért imádkozott az utolsó vacsorán e szavakkal: "Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi."

Kedves tesvéreim! Augusztus 14-én emlékezik meg az Anyaszentegyház szent Maximilián Kolbe atyáról, minorita szerzetesről, aki a lengyelországi auschwitzi lágerben áldozta fel életét egyik fogolytársa helyett, akit halálra ítéltek a II világháború alatt. Kolbe társa családapa volt és könyörgött hóhérainak, hogy hagyják életben, mert gyermekei vannak. Szt. Maximilián felajánlotta akkor, hogy helyet cserél a halálraítélttel, mivel neki nincs családja. A katonák meglepődtek, de elfogadták a cserét és a többi halálraítélttel Maximilián Kolbe ment a bunkerbe, ahol az éhhalál várta őket. Amíg teljesen kimerültek a minorita atya tartotta bennük az életet, akár énekelve is. Ez a megmentet ember ott volt Rómában a Szent Péter téren, amikor Szent II. János Pál pápa 1982 – ben szentté avatta Kolbe atyát. Amikor ezt az esetet és számtalan más hasonló történetet olvasunk a szentek életéből önkéntelenül felmerül a kérdés még hívő emberekben is, hogy mi készteti a szenteket ilyen hőstettekre, honnan származik az az erő, amellyel képesek szembeszállni még a legjobban megszervezett emberi erőszakkal is.

Testvéreim! Ugyanez a sorsa mindazoknak, akik az isteni igazságot keresik és hirdetik inkább, mint az emberi ideiglenes, sokszor hazug kompromisszumokon alapuló békét. Az emberi fülnek sokkal kedvesebb a hízelgő szó, mint az igazság. A hízelgés, a kemény igazságok elhallgatása egy bizonyos békét tényleg eredményez. Földi béke van akkor, ha nem beszélünk arról, ami kényes ügy két ember között, de nem ez a tartós béke, mert ahogy a közmondás is említi, egyszer csak kiszúr a szeg a zsákból. Ezért beszél Jézus is olyan keményen az evangéliumban: „Azt hiszitek, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a világban? Nem békét, hanem inkább széthúzást“. Legfőképpen a családon belüli széthúzásról beszél az Úr s ezt két okból teszi: az egyik a valós helyzetet igazolja: hány családban nem fontos már az isteni üzenet és komoly, kemény krízisek vannak: válások, félárva vagy árva gyermekek, szülők, akik haragban élnek gyermekeikkel anyagi okok miatt, testvérek, akik hasonló indítékok miatt nem tárgyalnak egymással. Széthúzás keletkezik azonban sokszor egy családban akkor is, ha valaki keresztény feladatának eleget akar tenni, de más családtag vagy családtagok ebben nem támogatják. Amikor a nagymama templomba akarja vinni a gyermeket és a szülők ezt nem tartják fontosnak, amikor a gyermekek eljönnek a templomba, de a szülők messze tartják magukat Isten házától, amikor egyik családtag imádkozni szeretne legalább az asztalnál s a másik kineveti és ostobának nevezi. Íme, a konkrét széthúzások Krisztusért, amelyről Jézus Urunk beszélt.

Létezik azonban egy másik ok is, amelyért Krisztus hangsúlyozza a széthúzást: az isteni feladat, küldetés teljesítése annyira fontos, hogy még a szentnek számító családi köteléket is felülmúlja. Széthúzást okozhat például egy családban az is, hogy valaki Istennek akarja szentelni életét papként, szerzetesként, apácaként és család ellenszegül. Isten igéje mindennél fontosabb, ennek hirdetése felülmúl minden emberi feladatot, minden emberi érzést, bármilyen szép, bármilyen nemes is lenne az. Az isteni igazságot minden körülmények között hirdetni kell, még akkor is ha emiatt a hirdetőt emiatt gyűlölni fogják. Jézus üzenete azonban világos: inkább gyűlöljenek valakit az emberek azért, mert Isten igazságát hirdeti, minthogy mindenkinek szája íze szerint beszéljen. Ez utóbbi amúgyis lehetetlen, de Isten igazsága egyértelmű, világos és bárki könnyen megértheti, csak nyitott szív kell hozzá. Ezért sose féljen az, aki hitét meg akarja vallani, aki a többieket szeretni, segíteni akarja még akkor is ha nem fogadják el, mert Isten ki fogja segíteni, s ha az emberek nem is értik meg jószándékát Isten tudja azt és meg fogja áldani.

Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános

About the author

Ferencz Emese

Leave a Comment