Bizony, milyen sokszor siketek vagyunk meghallani az Úr igéjét, meglátni az ő csodatetteit! Pedig azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki rácsodálkozva a teremtett világra azt meri mondani, hogy ez gyönyörű. És miért is lehetnénk más véleményen, hiszen maga Isten is jónak látta mindazt, amit alkotott. Én meglátom a jót benne? A bűn, a gonoszság, az aljasság ellenére, amely éppúgy megvan a világban, észre tudom venni a jót - úgy a világban, mint az embertársaimban?
Az adventi időszakban, készülve a Megváltó születésére, gyakoroljuk a jóság meglátását, hiszen az Üdvözítő azért jött a világba, hogy megnyissa a vakok szemét és a süketek fülét. Az ő érkezése pedig nem érhet váratlanul bennünket. Tisztává kell tennünk önmagunkat, hogy képesek legyünk meglátni a jót magunk körül. Azt a jót, amely Istentől származik, s amely átalakítja életünket: meglátni embertársainkban a felebarátot és rácsodálkozni a mindennapok apró csodáira, hogy osztatlan szívvel tudjunk az Úr megtestesült igéjére figyelni.
Lázár Hunor, IV. évfolyam, Lövéte
Leave a Comment