Krisztusban Szeretett Testvéreim!
A mai napon elhangzott evangéliumban össze van foglalva Istennek határtalan nagylelkűsége, amelyben készen áll a legnagyobb tartozásokat is elengedni, annak, aki alázatos és őszinte bánattal kéri azt. Nézünk önmagunkba kedves testvéreim, ki meri azt mondani önmagáról, hogy nincs semmi tartozása felebarátaival, de még inkább Istennel szembe. Ki az, akinek nincs szüksége az isteni irgalomra: a megbocsátásra.
A mindennapjainkban számos emberrel kerülhetünk ellentétbe, neheztelünk, és bosszúvágyat táplálunk irányukba. Az ószövetségi Sirák fia könyve utalt arra, ki az, aki kitart a haragtartásban és a bosszúállásban” csak az ragaszkodik hozza, aki bűnös.” De ugyanaz az ember elvárja, hogy Isten megbocsássa neki bűneit. Az intés ezek számára pedig így hangzik” bocsáss meg a másik embernek, ha vétett ellened, imádkozz és neked is megbocsátják vétked”. Ugyan erre tanít minket Jézus a Miatyánkban „bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.” – láthatjuk ebből is, hogy csak az nyer bocsánatot, aki másoknak is megbocsát.
Testvéreim!
Hányszor kell megbocsátanunk testvéreiknek, akik vetettek ellenünk, akik megbántottak minket? Erre a kérdésre az evangélium add választ. Péter az, aki felteszi a kérdést: hányszor kell megbocsátanom testvéremnek? Talán hétszer! A válasz nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A hetes szám a zsidóknál a teljességet, a tökéletességet fejezi ki. Péter szimbolikus kérdése így hangzana: van-e olyan mértéke a véteknek, amelyen túl már nem vagyunk kötelesek megbocsátani. Jézus válasza is szimbolikus 70x7- szer, ami azt jelenti: mindig meg kell bocsátanunk, vagyis nincs annyi és olyan vétek, amit ne kellene megbocsátanunk. Erre világít rá a példabeszédben a király magatartása, aki alattvalójának elengedi minden tartozását. Feltehetően magas állást töltött be, mert egyébként nem tartozna ilyen hatalmas összeggel- tízezer talentum-, ami inkább jelképes, egy mesés összegről van szó, ez az emberi tartozásnak mértékét jelképezi. A fenyítés nem ingatja meg az alattvaló önbizalmat és gőgjét, térdre borul ugyan, de nem alázkodik meg. Nem bocsánatot kér, hanem haladékot a fizetésre. A kifejezés, hogy „mindent megfizetek” az elbizakodottságnak a jele.
Drága jó testvéreim!
A legsúlyosabb bajok egyike, ha az ember nem képes beismerni tévedéseit és korlátoltságát, azt gondoljuk, hogy mindenre képesek vagyunk. Ez az alattvaló sem volt olyan alázatos, hogy ezt megtegye. Ennek ellenére a király elengedte tartozását minden ellenszolgáltatás nélkül. A tartozás elengedése Isten bőkezűségét akarja kiemelni. A példabeszéd második részében Jézus arra akar megtanítani, hogy nekünk is felebarátainkkal szemben olyan irgalmasnak kell lennünk, amilyen Isten velünk szemben. Jézus így tanított a hegyi beszédében” Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” A szolga, akinek királya elengedte minden adóságát, elfogatta a király irgalmasságát, de nem volt irgalommal embertársával szemben. Aristidest, Athén egyik legjelesebb férfiát, akit igazságosnak neveztek, irigyei azzal vádolták, hogy egyeduralkodó akar lenni, ezért tíz évi számkivetésre ítélték. Aki Aristides kiutasítása mellett foglalt állást, az Aristides nevét felírta egy cserépdarabra és a piacon letette az erre kijelölt helyre. Történt, hogy egy ember, aki Aristides mellett állt, mégis ellene szavazott. Írni ugyan nem tudott ezért Aristideshez fordult és őt kérte meg, hogy írja rá egy cserépdarabra az Aristides nevet. Aristides teljesítette a kérést, de megkérdezte: - Bántott téged valaha Aristides?
- Nem – felelte az illető.
- Hát akkor miért szavazol ellenem?
- Mert nem tudom elviselni, hogy őt igazságosnak nevezik.
Ezt a kis történetet úgy is összefoglalhatnánk: az irigység nem tudja elviselni a jót. Jézus kimondta, hogy valahol mindannyian bűnösök vagyunk és rászorulunk Isten irgalmára. Bűnadósságainkat a példabeszédében a pénzadóssághoz hasonlította. Rámutatott arra, hogy aki nem tud fizetni, nagy és kis adós is egyformán rászorul a felmentésre. Akinek sokat engedtek el, jobban fogja szeretni jótevőjét. De veszélyben van az az ember, aki azt hiszi, hogy nincs szüksége a bocsánatra és ezért megveti embertársát, aki ugyancsak bocsánatra szorul. Jézus kereste a megtérő bűnösökkel a kapcsolatot, mert szerette őket és segíteni akart rajtuk. Szeretetet hirdetett: szeretetet Isten iránt és szeretetet hirdetett a testvér, a felebarát iránt.
Jézus tanítása nyomán a szívtelen szolgáról szóló példabeszéd áll a szemünk, lelkiismeretünk előtt.. Ez a szolga nem nyerhetett kegyelmet, mert nem tudott megbocsátani embertársának. Isten nem engedte el adósságát.
Drága jó testvéreim!
A megbocsátásról könnyebb beszélni, mint gyakorolni. Emberi természetünk olyan, hogy a jótettet könnyen elfelejtjük – ezeket úgyszólván homokba írjuk- a megbántásokat pedig kőbe véssük.
Az élet teremt fejetetején álló helyzeteket, lehetnek környezetünkben, rokonságunkban olyan kétszínű, antipatikus egyének, akik ellen minden természetes érzékünk dühöng és lázong. Mindez igaz, de a kereszténytől többet vár Isten, mint a pusztán természetes embertől. A keresztény élete példa kell legyen a többiek számára is. Ő nem érheti be azzal, hogy az Úr Jézus mi mindent tett érte, néki azt is meg kell mutatnia, mit tesz ő Krisztusért. Ha csak ember vagyok, akkor visszaütöm azt, amit én is kaptam. De mert keresztény vagyok, le kell fékeznem indulataimat, és a megbántómnak ne azt kiáltani- No várj csak, ezt még megkeserülöd-, hanem, amint Jézus tett kínzóival így kérve Mennyei Atyát „bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
A megbocsátásnak szívből kell jönnie és feledésbe kell, hogy merüljön, és nem úgy, amint gyakran hallhatjuk –Megbocsátok neki, mert ez a kötelességem, de felejteni, azt nem tudok. Ha ilyen a mi megbocsátásunk is, akkor ez nem ér semmit. Isten segítségével az ember képes azonban a teljes megbocsátásra. Istennel az ember legyőzheti erőszakos természetét, és önmagánál is erősebb lehet. Érdemes megfigyelni a következő fokozást: Jóért - rosszal fizetni –ördögi dolog Rosszért - rosszal fizetni – állati dolog Jóért - jóval fizetni – emberi dolog Rosszért - jóval fizetni - ez keresztényi magatartás. Vajon mi melyik fokozatot gyakoroljuk?
Drága jó testvéreim!
A megbocsátás nem könnyű, sőt igazan nehéz, de nem lehetetlen. A megbocsátás után újra világosság tárul fel az ellenségeskedők között, újból mosolyogni tudnak egymásra, és egy gyengéd kézszorítással újra szent a béke és örvendenek, hogy végre megtörténhetett. Beszédem végén a megbocsátás hősies formájára szeretnélek buzdítani kedves testvérek benneteket, amire a Szentatya adott példát, amikor felkereste a börtönbe, azt a férfit, aki merényletet próbált elkövetni és fegyverével eltalálta a Szentatyát. A Szentatya tiszta szívből megbocsátott neki, sőt megpróbálta, a börtön büntetéstől való felmentését is. A Szentatya példája és Jézus példája legyen számunkra irányt adó a megbocsátásban és kérjük Isten segítséget, ha mindez nagyon nehéznek tűnik. Ámen
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
Leave a Comment