Amikor szembesülök Jézus megkísértésének történetével, mellbe vág a kérdés, hogy miből élek. A Jézussal szóba elegyedő ördög először a testi szükségleteivel, aztán pedig a hatalom és a dicsőség adta tekintéllyel, majd végül az élet feletti rendelkezésének szabadságával kísérti meg. Nem az a megdöbbentő számomra, hogy vannak megpróbáltatások - ezek Jézust sem kerülték el -, hanem az, hogy számot kell vetnem mindazokról, amik bennem vannak, hogy megmaradhassak. E számbavétel életbevágó: ezek a fegyvereim, vagy éppen a gyenge pontjaim a kísértővel szemben. Miből táplálkozom? Milyen eszközök állnak rendelkezésemre? Elhanyagoltam gyöngeségeimet, és sebezhető vagyok általuk? Milyen gondolatok kötnek le?
A nagyböjti időszak kiváló alkalom arra, hogy Jézushoz hasonlóan elkezdjünk ellenállni a gonosz - sokszor apró - csábításainak, és éljünk azokkal az eszközökkel, melyeket az imádság, a jó cselekedetek és a javaink másokkal való megosztása adhat meg egyedül. Ez az állhatatosság.
Baróti Tibor diakónus, Gyergyócsomafalva"Miközben az egyház elindul ezen a szinódusi úton, arra kell törekednünk, hogy a hiteles meghallgatás és megkülönböztetés tapasztalataiba merüljünk, és hogy azzá az egyházzá váljunk, aminek Isten akar minket. A szinodalitás tehát nem annyira egy esemény vagy szlogen, sokkal inkább egy stílus és egy létmód, ahogyan az egyház a küldetését a világban beteljesíti."
