"Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek." (Mt 7,7)
Bizonyára mindannyian kértünk már egy kis segítséget Istentől valamilyen ügyben, de kértünk olyasmit, aki Isten jóságát dicsőíti? Tényleg tiszták a kéréseim? Örömet szerzek ezáltal a felebarátomnak? Gyakran csak magunkra gondolunk, és még a hálaadásról is megfeledkezünk. Miért hagyta ránk Isten az imádságot? Isten előre tudja, hogy mire van szükségünk. Ő örül, amikor a testvér imádkozik a testvérért, mert így jelenik meg a szeretet a világban. Azáltal, hogy imádkozunk felebarátunkért, osztozunk szenvedésében, így a mi lelkünk is megnemesül. Nem ez az imádság nagy misztériuma? Mindannyian tudjuk, hogy amit magunkért teszünk, az örökre megmarad. Osszuk meg mindenünket embertársainkkal, és akkor mindent megkapunk az Úrtól, nem fogunk hiányt szenvedni. Nem ezt jelenti az imádság?
Motolan Ioan - I. évfolyam, Temesszlatina
"Ennek a szinódusi folyamatnak a célja nem csupán egy sor gyakorlat elvégzése, amely elkezdődik és aztán abbamarad, hanem inkább egy olyan utazás, amely hitelesen növekszik a közösség és a küldetés felé, amelynek megélésére Isten hívja az egyházat a harmadik évezredben. Ez a közös utazás arra hív minket, hogy újitsuk meg mentalitásunkat és egyházi struktúráinkat az idők jeleinek fényében."
