"Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják." (Mt 23,11-12)
Ha első akarsz lenni, hát légy az első. Miért is ne lehetnél pont te a legjobb, a legnagyobb, a legkiemelkedőbb? Mindehhez csupán annyit kell tenned, hogy összeszeded a maradék kis erődet, és eltaszigálsz az utadból minden egyes embert. Aztán ha ez megvan, dicsfényben elfoglalhatod a jól megérdemelt első helyet. Lám-lám, megdolgoztál érte, viszont az összes eddigi lépésed, amit a cél érdekében tettél, rossz irányba indított el téged. Így tehát akármilyen szempontból is tekintjük: tény, hogy haladsz, csakhogy egy olyan világias vakvágányon, ami élettelen vidékeken vezet át, nem beszélve arról, hogy minden percben a kisklás veszélyével fenyeget...
Az előbbiekkel ellentétben Jézus egy jérhatóbb utat ajánl neked: Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Vagyis, aki első akar lenni, annak előbb a sor végére kell állni. Előbb szeretni kell, és nem szerettetni magunkat. Jézus megmutatta a hogyant. Nekünk csupán az maradt, hogy ezt a mintát újra meg újra életre keltsük.
Tóth Gellért-Huba, II. évfolyam, Miklósvár
"Közösség: Isten kegyelmes akarata összegyűjt bennünket, mint egy hitben élő különböző népeket szövetsége által, amelyet felajánl népének. A közösség, amelyben osztozunk, legmélyebb gyökereit a Szentháromság szeretetében és egységében találja meg. Krisztus az, aki kiengesztel bennünket az Atyánál, és a Szebtlélekben egyesít egymással bennünket. Együtt inspirál minket Isten igéjének hallgatása, az egyház élő hagyománya, és a közös sensus fidei, amelyet osztunk. Mindannyiunknak szerepe van abban, hogy megkülönböztessük és megéljük Isten meghívását."
