Olvasmányok
Zsolt 137(136),1-4. „Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követelte tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!”
Lk 23,27–31 „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok…”
Ének: Ki dolgát mind az Úrra (ÖÉ 27.)
Meditáció
A zsoltáros siralma Júdea babiloni fogságának idejéből származik, a fogság fájdalma azonban időn és kultúrán túl is visszaköszön. A zsoltáros talán ezt a refrént kiáltotta az ég felé. Talán minden verse két zokogás között hangzott el. Talán egy közömbös vállrándítás kísérte keletkezését, amely csak az igazságtalansággal való együttélésből és a bármiféle változás iránti tehetetlenségből származhat. A szavak azonban feltörtek, e szakasz szívfájdalma visszhangra talál azok szívében, akiket más országban vagy a sajátjukban idegenként kezelnek. A zsoltár leírja az elnyomók követelését, azt, hogy mosolyogjanak, legyenek vidámak, énekeljék a „boldog” múlt énekeit. ez a követelés mindig utolérte a peremre szorítottakat a történelem folyamán. Akár minstrel show-kban, vagy gésa-táncokban, vagy vadnyugati cowboy és indián előadásokban, az elnyomók gyakran követelték, hogy az elnyomottak boldognak mutatkozzanak a saját túlélésük érdekében. Üzenetük annyira egyszerű, amennyire kegyetlen: énekeitek, szertartásaitok, kulturális identitásotok, mindaz, ami szentül egyedivé tesz, csak addig megengedhető, ameddig minket szolgál. Ebben a zsoltárban az elnyomottak nemzedékeinek hangja szólal meg. hogyan énekelhetnénk énekeket az Úrról, amikor idegenek vagyunk a saját hazánkban? nem fogva-tartóinknak éneklünk, hanem azért, hogy az urat dicsérjük. Azért éneklünk, mert nem vagyunk egyedül, mert Isten sohasem hagyott el minket. Az ősök és a szentek ihletnek. Arra bátorítanak, hogy a reménység énekeit, a szabadulás énekeit, a haza énekeit énekeljük, ahol megtörténik a nép helyreállítása.
Keresztény egység
Lukács evangéliuma feljegyzi, hogy sokan, közöttük asszonyok követik Jézust, akkor is, amikor a golgota felé viszi a keresztet. ez a követés a hívő tanitványság. Sőt Jézus elismeri küzdelmeiket és azt a szenvedést, amelyet ki kell állniuk a saját keresztjük hűséges hordozásakor. Hála az ökumenikus mozgalomnak, ma a keresztényeknek hagyományaikon átívelően sok közös énekük, imádságuk, meditációjuk és meglátásuk van. ezek hitből és szerető tanítványságból, gyakran hosszas küzdelmekből származó ajándékok, így is fogadjuk őket egymástól, különböző keresztény közösségektől. ezeket az egymással megosztott ajándékokat kincsként kell őriznünk, mivel közös hitünkről tesznek bizonyságot.
Kihívás
Hogyan elevenítjük fel azoknak az ősöknek és szenteknek történeteit, akik közöttünk éltek, és énekelték a hit, a reménység és a fogságból szabadulás énekeit?
Imádság
Istenünk, elnyomottak védelmezője! Nyisd meg szemünket, hogy felismerjük azt a rosszat, amelyet ma is keresztény testvéreinkre kényszerítenek. Lelked adjon bátorságot, hogy egy szólamban énekelve felemeljük szavunkat azokért, akiknek szenvedését nem hallják meg. Jézus nevében kérünk. ámen.
Leave a Comment