A mai nap imamódjának a
szentírási szemlélődést ajánljuk.
 |
Napi szentírási idézet |
Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: »Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Fogadj be béreseid közé!«” Útra kelt, és elment apjához.Még messze járt, amikor apja meglátta, megesett a szíve rajta, eléje futott, a nyakába borult, és megcsókolta.
A fiú ekkor így szólt: „Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a régi ruháit, és öltöztessétek fel! Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok a hizlalt borjút, vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez a fiam halott volt, és újra életre kelt; elveszett, és megkerült!” És elkezdtek vigadozni…
Ekkor ő (az idősebb fiú) haragra lobbant, és nem akart bemenni. De apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta neki: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked!? Soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskét sem, hogy barátaimmal vigadozhassak. Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkre tékozolta el vagyonodat, levágattad a hizlalt borjút.” Ő azonban így válaszolt: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Ünnepelni és örvendezni kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt; elveszett, és megkerült.” (Lk 15,17-24.28-32)
Leave a Comment