A kereszt szimbóluma különös jelentőséggel bír Krisztus követői között. A nagypénteki liturgia része az úgynevezett “kereszthódolat”, amikor az Egyház arra hívja a híveket, hogy egy gesztussal - meghajlással, térdhajtással, csókkal - fejezzék ki tiszteletüket. A kereszt arra a valóságra emlékeztet minket, hogy Isten Jézusban egy lett közülünk, meghalt, de feltámadt, és Lelke bennünk él.
Már az ószövetségi próféták is felemelték hangjukat az üres vallásos gesztusok ellen. A kereszt tisztelete önmagában nem ment meg bennünket. Akkor üdvözülünk, ha megengedjük Krisztus Lelkének, a megbocsátás, az erőszakmentesség, a szeretet és áldás Lelkének, hogy uralkodjék bennünk és általunk.
A mai nap imamódjának a Lectio Divinát ajánljuk.
Napi szentírási idézet
Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor majd megértitek, hogy én vagyok. Semmit nem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, azokat hirdetem. Igen, aki küldött engem, velem van; nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami neki kedves. (Jn 8,28-29)
Zene - J. S. Bach: Máté passió - nyitókórus
Gyakorlat:
Tekinteteddel időzz el a kereszten, lásd Jézus halálának pillanatát! Azután tedd fel magadnak a kérdést: “Hogyan válaszoltam erre a szeretetre? Hogyan válaszolok most? Hogyan szeretnék válaszolni rá a jövőben?”
Forrás: jezsuita.hu Fotó: Pásztor Péter
Leave a Comment