Krisztusban drága jó testvéreim!
Az ember különös lény. Egyszerre vágyik szabadságra, és közben mélyen belül vágyik arra is, hogy valaki vezesse. Gyermekkorunkban természetes volt, hogy szüleink vezettek, tanítóink, tanáraink irányítottak, mások mondták meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Felnőttként viszont soksor azt mondjuk, hogy én tudom, merre megyek, hogyan kell ezt vagy azt csinálni és mégis hányszor tapasztaljuk eltévedünk a döntéseinkben, rosszul döntünk, rossz irányba indulunk és olyan utakat választunk, amelyek végül fájdalmat hoznak és rájövünk, hogy mennyire máskép kellett volna döntenünk! Ezért Jézus nem véletlenül használja a pásztor és juhok képét a mai evangéliumban. A ma embere nagyon is vezetésre szorul ebben az összevissza világban, és a kérdés nem az, hogy van-e vezetőd, hanem a kérdés az, hogy Ki vagy mi vezet ma téged ebben a világban?
Az evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézus azt mondja én vagyok a jó pásztor. Jézus a jó pásztornak két fontos tulajdonságát emeli ki, azt, hogy ismeri juhait és életét adja övéiért, nem kényszerből, hanem önszántából. Jézus korában az akol egy zárt hely volt, ahol a juhokat éjszakára biztonságba helyezték. Az akolnak egyetlen bejárata volt és gyakran maga a pásztor feküdt az ajtóba. Ő maga, a pásztor volt a védelem, ő maga volt a bejárat, rajta keresztül lehetett csak bejutni az akolba! Ezért mondja Jézus: „Én vagyok az ajtó.” Nem azt mondja, hogy mutatok egy ajtót, megmutatom az utat, hanem azt mondja, hogy Ő maga az út. Testvéreim! Bizonyára mindannyian láttunk juhait terelgető pásztort. A jó pásztor minden bárányt egyenként ismer. Elnevezi őket, név szerint, mindeniknek tudja a történetét, ismeri a hűségeset, a simulósat, a csintalant, a mindig elkóborolót. Tudja melyik beteges, melyiknek tört el a lába, melyiknek sebezték fel tövisek a bőrét. Mindeniket egyenként számon tartja, felügyeli, dús füves legelőkre vezeti. Ha valamelyik veszélybe kerül azonnal segítségére siet, ha elcsatangol utánamegy és szembeszáll a farkassal is, úgy védelmezi őket. A legtöbb azonban, amit megtehet és meg is tesz, hogy életét adja értük.
Testvéreim! Ilyen pásztor a mi Jézusunk. Jézus önmagát, a Jó Pásztort szembe állítja a béressel. Azt mondja, hogy a béresnek a juhok nem sajátjai ezért, ha meglátja a farkast elfut és otthagyja a juhokat. A farkas pedig elragadja és szétszéleszti őket. A béres azért van a nyájjal, mert haszna van belőle, mert ebből él. Jézus kemény szavakat használ, amikor ezt mondja: „Aki nem az ajtón megy be az tolvaj és rabló.” Ez nem csak a vallási vezetőkre vonatkozik, hanem mindenkire és mindenre, aki és ami Isten nélkül akar vezetni. Mik a mai „tolvajok” az életünkben:
1. A siker hamis ígérete, ugyanis folyton ezt halljuk „Ha ezt vagy azt eléred, boldog leszel” és amennyid szereztél, amennyit gyűjtöttél az soha nem elég, még többet harácsolj össze!
2. Az élvezet bálványa, vagyis a pillanatnyi öröm élvezete legyen a vezéred, élvezd, használd ki az életed!
3. Az énönközpontúság, vagyis csak magaddal törődj, más ne legyen fontos, ne légy buta, használd ki, hogy másnak a hátán élősködhetsz. Ez nem nagy dolog, hiszen láthatod, hogy mindenki csinálja.
De Jézus világosan mondja, hogy ezek lopnak, ezek pusztítanak, ezek ideig – óráig élvezet, ezek valójában elveszik az igazi életet! Ezzel szemben testvéreim, az igazi pásztor – mondja Jézus – a nyájat sajátjának tekinti. A juhok az ő tulajdonai, egytől egyig ismeri őket: „A juhok hallgatnak a hangjára.” Amikor Jézus azt mondja, hogy én vagyok a jó pásztor, akkor azt mondja, hogy: nekem fontosak vagytok, én a sajátomnak tekintelek benneteket, számomra értékesek és drágák vagytok. Nem azért törődőm veletek, nem azért vagyok pásztor, mert nekem ebből hasznom van. Nem azért szólítgatlak benneteket, és nem azért van rátok gondom, mert az érdekeim úgy kívánják. Hanem engem az Atya küldött el, hogy ti ne legyetek olyanok, mint egy pásztor nélküli nyáj. Hogy ne legyetek szétszóródottak, sebesültek, betegek, éhesek - és én örömmel jöttem. Mert ti az Ő alkotásai vagytok, az Övéi vagytok, Isten népe és legelőjének nyája. Jézus egészen másként cselekszik, mint a béres. Azt mondja, hogy a béres elhagy titeket, akik úgymond gondoskodnak rólatok, azokban mind csalódtok, mert amikor a legjobban szükség van rájuk, akkor nincsenek ott. De bennem, a jó pásztorban nem csalódhatsz. Én nem hagylak cserben, nem fordulok el, és nem felejtelek el.
Testvéreim! Jézus, ma arra tanít, hogy mi lelkipásztorok, egyházi és világi vezetők, édesanyák és édesapák, nagymamák és nagytaták, keresztszülők és bérmaszülők az ő példája szerint éljünk, cselekedjünk. Arra int, hogy hasonlóan gondolkodjunk a rábízottakról. Mert a lelkipásztorok, a vezetők is juhok, csak különleges megbízatást kaptak, ők az egyetlen Pásztor közvetlen segítőtársai. Vagyis a jó Pásztor kiváló tulajdonságait nemcsak az egyházi személyeknek kell megvalósítaniuk, hanem minden megkeresztelt embernek. Ti is pásztorok vagytok. Jézus, titeket is megbízott küldetéssel. Tulajdonképpen minden keresztény megkapja a pásztor hivatását, minden keresztény hívőnek jó pásztornak kell lennie.
Testvéreim, vajon miért nem halljuk meg a jó pásztor? Jézus hangját? Nem az a baj, hogy Jézus nem szól, hanem az a baj, hogy mi nem halljuk meg Őt. És hogy miért nem arra van okok is. Csak néhányat mondok: a túl sok zaj körülöttünk és a világban, túl sok telefon, túl sok hamis média, túl kevés a csend, a túl sok saját akaratunk megvalósítása és legyünk őszinték, hogy félünk attól, amit mondana, mert változnunk kellene!
Testvérem! Te hogyan teljesíted a jó pásztori küldetésed? Most gondolkodj el azon, hogy milyen pásztora vagy a rádbízottaknak? Lehet nincs nagy nyájad, nem vagy lelkipásztor, nem vagy munkaadó, lehet nem vagy tanár, óvónő, nevelő, hogy sokakért felelj. Lehet, hogy csak egy kis család van rád bízva, egy feleség, egy gyerek, vagy talán még te magad vagy gyerek, de vannak kisebb testvéreid, barátaid. Egyszóval mindenki felelős valakiért, valakikért, mindenkire rábízott az Úr Jézus legalább egy báránykát. Te hogyan figyelsz a bárányaidra? Szükségben melléjük állsz-e, tudod-e milyen gondokkal küszködnek, vagy csak akkor figyelsz fel, ha valami nagy baj történik? Tudod-e merre jár a gyermeked, kik a barátai? Milyen sérelmeket szenvedett az iskolában, vagy csak azt tudod, hogy jó jegyet hozott haza? Tudod-e mi fáj a munkatársadnak, beosztottadnak? Lehet épp elhagyta a férje, csalódott a barátjában, beteg lett a szülője, te ezt tudod, vagy csak megállapítod, milyen magába zárkózó lett, és váll rándítva tovább állsz?
Testvéreim! A jó pásztor észreveszi a bajt, mindig ott van, ahol segítségre van szükség és nem tesz különbséget bárányai között. És ami a legtöbb, életét is adja értük. Te már gondoltál arra, hogy életedet tudnád-e adni embertásaidért vagy legalább egyvalakiért? Úgy őszintén, képes lennél rá? Olvastam valahol egy történetet, ami idevág: Három felnőtt kávézott a konyhában, miközben a gyermekek a földön ülve játszadoztak. A beszélgetés arra terelődött, mit tennének, ha valami veszély fenyegetne? Mindenik azt mondta, az lenne az első dolga, hogy a gyerekeket mentse. Abban a pillanatban a kukta szelepe hangosan beindult és óriási gőzfelhő szabadult fel. Pillanatokon belül kiszaladt mindenki a konyhából, kivéve a földön játszó gyerekek. Hát testvérek, azt hiszem magunkra ismerhetünk. Néha mi is ilyen pásztorok vagyunk, megfeledkezünk mindenkiről, csak saját magunkra figyelünk. A mai vasárnap üzenete számunkra, hogy az Atya mindannyiunkat meghívott, mindannyiunknak pásztori küldetést adott, tehát figyeljünk azokra, szeressük azokat, akiket ránk bízott.
Jó Pásztor! Köszönöm, hogy életedet adtad értünk. Köszönöm, hogy utánunk jössz, ha eltévedünk. Köszönöm, hogy te sosem hagysz el. Köszönöm, hogy saját példád által mutattad meg, mit vársz tőlünk, hogyan gondoskodjunk a ránk bízottakról, miként szeressünk. Add meg nekem, hogy én is jó pásztor lehessek! Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
