Az Úr Lelke van rajtam

EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak. Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”

Ez az Isten igéje. 

Elmélkedés

A mai vasárnapon Lukács evangéliumának rövid bevezetését követően azt a részt olvastuk fel, amely szerint Jézus nyilvánosan fellép a názáreti zsinagógában. Az Izajás próféta könyvéből felolvasott szöveg úgy hangzik Jézus szájából, mint egy programbeszéd: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Jézus a múltból, a több száz évvel korábban élt Izajás prófétától veszi programbeszédét. Ugyanakkor ez a beszéd a jövőre is vonatkozik, hiszen az örömhír hirdetése, a bűnösök, azaz a lelki foglyok megszabadítása, a vakok meggyógyítása most kezdődik el, amikor a nyilvánosság elé lépve teszi majd mindezeket.

De vajon tényleg a múltról és jövőről szól Jézus beszéde? Mikor teljesednek be az isteni ígéretek? Mikor jön el a kegyelem napja az emberiség számára? És mikor jön el az én számomra a lelki megújulás pillanata?

E kérdésekre próbáljunk válaszolni mai elmélkedésünkben.

Az Istennel való találkozás és a lelki megújulás vágya nagyon sok ember szívében jelen van. De sok esetben egészen különbözően gondolják el az Istenel való találkozás és a lelki megújulás lehetőségét az emberek. Nézzük a leggyakoribb típusokat!

• Először is itt vannak az örök "nagyravágyók". Ők rendszeresen, talán naponta részt vesznek a szentmisén, olvassák a Szentírást, rendezett az imaéletük és gyakran járulnak a szentségekhez, de mindez mégsem elég számukra. Valami nagyobb élményre vágyakoznak. Az ilyen nagyravágyók közelében valójában mindig ott van az Isten, de ők mégsem látják meg őt és ezért többet szeretnének.
• Aztán itt van a másik csoport, a türelmetlenek. Ők gyors és azonnali eredményt várnak az imádkozástól, az elmélkedéstől vagy a bibliaolvasástól. Azt szeretnék, ha Isten rögtön válaszolna kérdéseikre, és soha nem várakoztatná meg őket. A türelmetlenek azt várják, hogy mindig azon a helyen nyíljon ki bibliájuk, ahol Isten személyesen nekik szóló és természetesen éppen aktuális üzenetét olvashatják. Ők ezt mondják: "Szólj, Uram, de rögtön, mert kevés az időm!" A türelmetlenül vallásos ember elkezdi az imát, de amikor arra kerülne a sor, hogy elcsendesedjen és végre Isten szóljon hozzá, már az áment-et mondja ki, és tovább is lépett.
• Harmadszor nézzük az ígérgetőket. Ők már kevésbé vallásosak, de nagyon szeretnének azok lenni. Legalábbis ezt mondják. Pillanatnyilag ugyan éppen nem gyakorolják vallásukat, mert nincs idejük a templomba járásra és az imádkozásra, de majd egyszer elkezdenek ám buzgók lenni. Pontosan tudják az időt, amikor majd megtérnek és megváltoznak. Ígéreteik így szólnak: "Újévtől új életet kezdek!" "Majd hamvazószerdától, a nagyböjt kezdetétől mindent másként fogok tenni!" "Attól a naptól kezdve, hogy nyugdíjas leszek, én is templomba járó leszek!" "Idén nyáron majd elmegyek egy lelkigyakorlatra és rendbe teszem az életem!" A valóságban persze sorra elmúlnak ezek az időpontok anélkül, hogy az ígéretüket teljesítenék. De mindig tudnak egy jövőre vonatkozó, újabb ígéretet tenni.
• Negyedikként pedig említsük meg a nosztalgiázókat! Az ígérgetőkkel szemben ők nem a jövőből, hanem a múltból élnek. Vallásuk gyakorlása jelenleg nem fontos számukra, de elmondásuk szerint gyermekkorukból vagy fiatalabb éveikből nagyon szép lelki emlékeket őriznek a szívükben. Azt gondolják, hogy egykori vallásosságuk feledteti mostani mulasztásukat. Jellemző mentegetőzéseik így hangzanak: "Gyerekkoromban én is voltam ministráns." "Iskolás koromban én is jártam hittanra." "Hú, mekkora pofont kaptam egyszer, régen a sekrestyétől, amikor kiborítottam a szenteltvizet!" "Van fényképem az elsőáldozásról és a bérmálásról."

Mitől várjuk mi a lelki megújulást? A nagyravágyásunktól? Vagy a türelmetlenségünktől? Az ígéretes jövőtől? Vagy talán a szép múlttól?

Világosan látjuk, hogy ezek mind tévutak. A názáreti zsinagógában mondott beszédében Jézus nem a múltról és nem is jövőről beszél, hanem a jelenről! Ezt mondja ugyanis felolvasásának végén: "Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok" (Lk 4,21). Jézus szavaiból kiderül számunkra, hogy most jött el a megújulás ideje. Nem tegnap és nem holnap vagy holnapután. Ma van itt a beteljesedés ideje. Ma van a megtérés napja. Isten ma is itt van mellettem. Nem kell ennél nagyobbra vágyakoznom, csak észre kell vennem jelenlétét. Ma találkozhatok Istennel. Ne gondoljuk, hogy csak régen lehetett találkozni vele! És ne várjunk a holnapra vagy a jövőre!

Aki csak holnaptól akar megjavulni, az ma még rossz akar maradni. Aki csak holnaptól kezdve szeretne igazat mondani, az ma még hazudni fog. Aki csak holnaptól akarja szeretni embertársait, az ma gyűlöli őket.

Aki csak holnaptól szeretne békét, az ma még háborút akar. Aki csak a holnapi naptól lesz becsületes, az ma még mindenkit becsap. Aki csak a következő naptól szeretne hinni, az ma még jól érzi magát a hitetlenségben.

De vajon lesz-e holnap mindenki számára? S aki megéri a holnapot, vajon nem tolja-e újra és újra tovább a megtérés idejét egy későbbi napra? Vajon meddig lehet halogatni a lelki megújulást? Vegyük komolyan az Úr szavait: ma jött el számunkra a megfelelő idő.

A "ma" lehetősége minden nap megadatik számunkra. Naponta új életet kezdhetünk Krisztussal. Nap mint nap érdemes arra törekednünk, hogy egyre jobban megismerjük és szeressük őt. Minden nap érdemes útnak indulni vele és követni őt. Minden nap elmondhatom: ez a nap az Isten napja! Ez az én napom! Ez a mi napunk! Találkozásunk nagy napja.

Ft. Csiszér Imre erzsébetbányai plébános