"Hitt az ember Jézus szavának, és elment." (Jn 4,50)
A mai evangéliumban a kafarnaumi tisztviselő felkeresi Jézust fiának meggyógyítása érdekében. A tisztviselő szavai jól tükrözik azoknak az embereknek a gondolkodásmódját, akik problémájukat Jézus segítségével szeretnék megoldani, de saját elképzelésük szerint. Emberünk elválaszthatatlanul összeköti Jézus hatalmát az ő testi jelenlétével: úgy gondolja, hogy Jézus csak akkor tud segíteni, ha elmegy a házába, és ott gyógyítja meg őt. Ezért sürgeti is Jézust: "Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam". Életünk során gyakran hasonlóan viselkedünk: hitünk útján járva Istentől várjuk a megoldást, de úgy, ahogyan mi azt elterveztük. Nem akarjuk megadni Istennek azt a bizalmat, hogy rábízzuk kérésünk teljesülésének a módját: hogy úgy segítsen, ahogyan ő jónak látja. Bíznunk kell Isten tetteiben úgy, hogy nem csak a kézzel fogható, látható dolgokban fedezzük fel az ő segítségét, hanem a formáló és hatalommal rendelkező szavaiban is, amikor azt mondja: Menj csak! Fiad él", azaz: "Menj csak! Én megsegítelek."
Marton Ottó, római tanulmányok, Oroszhegy
"Reményt ébreszteni: a helyes és igaz cselekedet nem a figyelem felkeltésére vagy a címlapokra való kerülésre törekszik, hanem arra, hogy hűséges legyen Istenhez és szolgálja az ő népét. Arra vagyunk hivatottak, hogy a remény világítotornyai legyünk, nem pedig a végzet prófétái."
Leave a Comment