Michelangelo a Sixtusi kápolna mennyezetén megfestette az ítélő Krisztus alakját. A freskón oly félelmetes Krisztus arca, hogy még a Szűzanya is félve húzódik el Szent Fiától. Ez a Jézus túlságosan távoli tőlünk! A „Jézus Krisztus szupersztár" c. film megkomponálja az Úr szenvedéstörténetét. Ez a Jézus-kép viszont túlságosan közelire sikerült! Az igazi katolikus tanítás nem a kettő között helyezkedik el, hanem mindkettőt magában foglalja. És hittel vallja, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, de egyúttal tökéletes ember is. Nincs az evangéliumoknak még egy olyan jelenete, amely kristálytisztábban bemutatná Jézus kettős természetének isteni és emberi természetének összhangját, mint Lázár feltámasztásának eseménye. Ez áll Nagyböjt ötödik vasárnapjának középpontjában. Testvéreim! A mai elmélkedésben beszélni szeretnék Jézus emberségéről és Jézus istenségéről is néhány gondolatot! Jézus embersége: Az evangéliumi jeleneten átizzanak Jézus meleg, emberi tulajdonságai: Megvolt benne a bensőséges emberi szeretet. Amikor Mária és Márta testvérük betegségéről értesítették, csak ennyit üzentek: „Uram, akit szeretsz, beteg". Megtaláljuk benne a mély barátság érzelmét. Ezt nem szégyelli apostolai előtt sem bevallani: „Lázár, a mi barátunk, elaludt". Nem nehéz felfedezni benne a részvétet. Már a falu határában hívatja Máriát, hogy együttérzését kifejezze feléje. Jézus Szívét megdobogtatta az öröm: „Örülök, hogy nem voltam ott Lázár halálánál." - mondja. Az örömöt felváltotta a szomorúság. Lázár sírja előtt nem tudta visszatartani könnyeit. Megrendültségében rázta a zokogás. Emberi figyelmességének is kedves tanújelét adta. Egyedül ő találta fel magát: „Oldjátok el kötelékeit, hogy járni tudjon". Az evangélista mindezzel egyet akar hangsúlyozni: Jézus Szíve, mint valami ezerhúrú hárfa, minden emberi érzelemre tökéletesen fel van hangolva. Ugyanakkor ámulva borul le Jézus isteni hatalma előtt. Jézus istensége: Ezt igazolja tévedhetetlen előre tudásának bemutatásával. Már apostolai előtt kijelentette: „Lázár, a mi barátunk meghalt. Megyek, és fölébresztem őt". Mártát teljes bizonyossággal bátorítja: „Testvéred föl fog támadni!".
Imájában még a csoda előtt úgy beszél a feltámasztásról, mint már bekövetkezett eseményről: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem". Megfellebbezhetetlen isteni hatalma nyilvánul meg a halott életre keltésében. Mert ezzel igazolja, hogy ő úr élet és halál felett. Hunyadi János Nándorfehérvárnál világraszóló diadalt aratott a török sereg felett. A táborban azonban járvány ütött ki, és a hős vezért a halál legyőzte. Krisztus Lázár feltámasztásával igazolta, hogy ő a halál fölött is képes diadalt aratni. Parancsoló szavával vissza tudja hozni a földi életbe azt, aki már átment a halál kapuján. A halál egyedül az élet Urának engedelmeskedik. Ha Jézus csak ember lenne, tanítása akkor is vonzó. De akkor válogathatnánk szavai között. Parancsai akkor is értékesek, de akkor kibúvót kereshetünk alóla. Ha viszont benne Isten jött közénk, akkor minden szavát hinnünk kell. Akkor ígéretei különlegesen vigasztalók, példája egészen sajátosan vonzó, főleg pedig szenvedése végtelenül értékes.
Drága jó testvéreim!
Minél inkább közeledünk Húsvéthoz, annál jobban áll előttünk Krisztus Urunk szenvedése, ami azt jelenti, hogy ez az idő egyre inkább az Úr szenvedésének ideje lesz. Ezért honosodott meg régebben az a szokás, hogy nagyböjt ötödik vasárnapján elfedték a kereszteket s ezért fedjük el mi is a kereszteket fekete vasárnap. Az elfedés a fájdalom jele és a gyász fátyola volt. Közelebb jutunk Mesterünk szenvedéséhez és feltámadásához. A szenvedésnek azonban nincs értelme a feltámadás nélkül. A feltámadás lehetőségét azonban elsősorban az szerezheti meg, akit megkeresztelnek, aki már gyermekkora óta részese Jézus életének. Ezt hangsúlyozták ki az elmúlt vasárnapok evangéliumi szakaszai, de a mai is. A keresztséggel áll kapcsolatban a szamaritánus asszony esete, akivel Jézus Jákob kutjánál beszélgetett az élő vízről, az első szentséggel függ aztán össze a világosság is, a húsvéti gyertya eljövendő világossága, amelynek részese lett a született vak, akiről múlt vasárnap hallhattunk, de a keresztséggel, annak okával céljával kapcsolódik egybe a mai evangéliumi szakasz is, mely az örök életet vetíti előre Lázár feltámasztásában.
Testvéreim!
Nem ismeretlen számunkra ez az evangéliumi rész, hiszen számtalanszor hallhatjuk temetési szertartásokon is, amikor gyászolunk. Jézus is ma gyászolóként tűnik fel: barátját, Lázárt siratja a szó szoros értelmében. Urunk azonban nem ragad meg a gyászolásnál, hanem életet nyújt, miután Lázár testvérével Mártával is az örök életről beszélt. Jézus nagyon fontos dologra hívja fel azok figyelmét, akik megmaradtak a gyásznál: nem ragadhatunk meg az elhalálozás pillanatánál, mert létezik örök élet. Krisztus Urunk tudta, hogy Lázár meg fog halni, minden jel erre utalt s mégsem azonnal indult, hogy súlyosan beteg barátját meglátogassa még életében pontosan azért, hogy bemutathassa a gyászolók előtt Isten hatalmát és az emberi élet célját. Annyira tragikus lények tudunk mi lenni, testvérek, annyira magunkhoz tudunk kötni dolgokat és személyeket, hogy nem tudunk elszakadni tőlük. Ez nem szeretet, hiszen aki szeret az az élet kulcspillanataiban vissza tudja adni szabadságát, annak, akit szeret. Ez történik a halálban is: akit nagyon szeretünk le kell, hogy mondjunk róla, de Jézus javára. Valami hasonló történik, mint Lázár feltámasztásában: Jézus így szólt Lázárhoz: Lázár, kifelé a sírból, de Jézus elhunyt szeretteinkhez is így szól, ahogyan majd hozzánk is: Testvérem, földi életed véget ért, gyere ki a földi életből, mert meg akarom mutatni rajtad Isten nagy, végtelen, örök életet nyújtó szeretetét.
Testvéreim!
A feltámadásról beszélő Urunk egyben gyászoló Jézus is, ahogyan azt említettem. Ma letakarjuk a kereszteket: nem látjuk már a felfeszített Jézust. Amikor kedves hozzátartozót siratunk sokszor előfordul, hogy fájdalmunkban nem látjuk a vigasztaló, az értünk kereszten meghalt Urat. Ideje azonban arra gondolni, hogy az Úr szenvedését Nagypénteken majd felfedjük, Húsvét éjszaka pedig életre való kelését ünnepeljük. Jézus gyászol, Jézus feltámaszt, Jézus is meghal, de Jézus feltámad. Nagyböjt ötödik vasárnapján, ha fekete vasárnap ez számunkra, akkor gondoljunk Jézusra, akinek mai üzenete a következő: te is gyászolsz, de akit gyászolsz, azt Jézus feltámasztja és halálod után téged is feltámaszt. Ennyire közel áll hozzánk a Nagyböjt s legfőképpen az eljövendő két hét a gyászolókhoz, azoktól, akik nem tudnak megszűnni sírni valakiért. Jézus végső üzenete a mai evangéliumi szakaszban a következő: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon!“ Adjátok vissza szabadságát. Ne maradjatok meg a halál pillanatánál, mert Jézus az életről beszél, mert Jézus feltámaszt, ahogyan Lázárt, sőt még nagyobb feltámadás részesei lehetünk, mert mi már nem ebbe az életbe térünk vissza, hanem egy olyanba, mely örökké tart. Drága jó testvéreim! Kérjük ezért a feltámadás Urát, hogy tanítson meg bennünket helyesen gyászolni, vagyis úgy, hogy a halál mögött mindig megláthassuk az örök élet el nem múló fényének tiszta forrását. Ámen.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
Fotó: Albert van Ouwater - http://www.smb-digital.de/eMuseumPlus?service=ExternalInterface&module=collection&objectId=866193&viewType=detailView
Leave a Comment