Krisztusban drága jó testvérek!
Egy sokgyermekes édesanyától megkérdezte egy alkalommal egy ápolónő: „Sok gyermeke közül melyiket szereti a legjobban?“ Az édesanya felelete a következő volt: “A beteg gyermeket, amíg meg nem gyógyul s a távollevőt, míg haza nem tér, mert annak van szüksége leginkább a szeretetre, aki szenved vagy aki messze van az otthon biztonságától és oltalmától”. Hasonló módon cselekszik velünk is az Isten, akit mi mennyei Atyának nevezünk. Leginkább arra figyel oda, akinek szüksége van segítségre és ezt el is ismeri. A mennyei Atya csak azon tud segíteni, aki hagyja. Hiszen sokan vannak, akik segítségre szorulnak, de gőgösségükben ezt nem akarják beismerni. Isten senkire sem kényszeríti rá magát, az Ő szeretetét, de mindenkinek felkínálja. Erről tanúskodik a mai evangélium es
Testvéreim! A mai evangéliumi szakasz rövid, mégis rendkívül gazdag üzenetet hordoz. Hallottuk, hogy Jézus elhaladt egy vámhivatal mellett, meglátott egy embert, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” És Máté felkelt, és követte őt.
Ez a néhány szó egész életet megváltoztató erővel hangzik el. Nem hosszú beszéd, nem részletes magyarázat, hanem egy meghívás. Jézus megszólítja Mátét, és Máté válaszol. A történet első fontos üzenete az, hogy Jézus meglátja Mátét.
A tömeg valószínűleg csak egy vámost látott benne. Egy olyan embert, akit megvetettek. A vámosok a római megszállók szolgálatában álltak, ezért sokan árulóknak tekintették őket. Jézus azonban nem a múltját látja, nem a bűneit, nem az emberek véleményét. Ő az embert látja.
Milyen vigasztaló ez számunkra! Mert gyakran mi is címkéket ragasztunk egymásra. Egy hibája alapján ítélünk meg valakit. Egy rossz döntése alapján határozzuk meg egész személyiségét. Jézus másként tekint az emberre. Ő meglátja bennünk azt is, amit mi magunk talán már nem látunk. Amikor kudarcot vallunk, amikor vétkezünk, amikor eltávolodunk Istentől, Jézus akkor sem mond le rólunk. A mai evangélium azt üzeni, hogy Isten tekintete nem a múltunkon időzik, hanem a jövőnket keresi. Jézus ezt mondja neked is testvérem: „Kövess engem!” Ez a kereszténység lényege. Máté válasza azonnali, nem alkudozik, nem kér haladékot, nem mondja, hogy majd egyszer, hanem rögtön felkel és követi Jézust. Mindannyiunk életében vannak pillanatok, amikor az Úr hív. Ez lehet egy szentmise, lehet egy betegség, lehet egy öröm, lehet egy váratlan találkozás, lehet egy szentírási mondat. De az a kérdés, hogy meghalljuk-e ezt a hívást.
Sokszor úgy gondoljuk, hogy majd később változunk meg, majd később imádkozok többet, majd később békülök ki azzal, aki engem megbántot, majd később kezdek új életet. De ne felejtsük el, hogy Isten mindig a jelenben, mindig a mai napon szólít meg minket.
Az evangélium külön kiemeli, hogy Máté felállt a vámasztal mellől! Ez nemcsak fizikai mozdulat, hanem nagy lelki jelentősége van. Felállni annyit jelent, mint kilépni a régi életből, otthagyni azt, ami eddig fogva tartott, otthagyni a bűnt, otthagyni a megszokásokat, otthagyni a kényelmet.
Testvéreim! A keresztény élet folyamatos felállás. Mindennap újra fel kell állnunk, a bukásainkból, a csalódásainkból, a közönyből, a lelki fáradtságból. Isten nem azt várja, hogy soha ne essünk el, hanem azt, hogy mindig újra felálljunk. A következő jelenet még meglepőbb. Jézus Máté házában vacsorázik. Sok vámos és bűnös ül vele egy asztalnál, a farizeusok ezt látva megbotránkoznak. Számukra a vallásosság elkülönülést jelentett. Jézus számára azonban a vallásosság szeretetet jelent. Nem fél a bűnösöktől, nem kerüli őket, nem taszítja el őket magától, hogy ti rossz emberek vagytok, hanem közel megy hozzájuk. Ez az evangélium egyik legszebb üzenete, hogy Isten nem távolodik el a bűnöstől. Éppen ellenkezőleg, közeledik hozzá. Az egész Szentírás erről szól. Isten keresi az embert: keresi Ádámot, keresi az elveszett bárányt, keresi a tékozló fiút, keresi Mátét, keres bennünket is, keres téged is drága jó testvérem!
A farizeusok kérdése így hangzik, amikor látják, hogy Jézus kikkel ül le az asztalhoz: „Miért eszik a ti mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Ez a kérdés ma is nagyon aktuális, mert mindannyiunkban ott rejtőzik ez a farizeusi lelkület, amikor másokat lenézünk, amikor ítélkezünk, amikor úgy gondoljuk, hogy mi jobbak vagyunk a másik embernél, amikor megfeledkezünk saját gyengeségeinkről és a másik ember gyengeségét felnagyítjuk, kibeszéljük! A gőg az egyik legveszélyesebb lelki betegség, mert bezárja a szívet Isten kegyelme előtt. Az alázatos ember tudja, hogy ő is Isten irgalmából él, hogy ő sem tökéletes, hogy ő is rászorul a megbocsátásra. Ezért tud irgalmas lenni másokkal.
Jézus válasza, amit a farizeusoknak mond az örökre szól: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.” Micsoda csodálatos kép testvéreim! Jézus az isteni orvos, mi pedig betegek vagyunk, hiszen a bűn sebei mindannyiunkban ott vannak, Sebzett a szívünk, sebzett a lelkünk, de Jézus nem azért jött, hogy elítéljen, hanem hogy gyógyítson. A tisztesége, becsületes orvos sem haragszik a betegre, nem bünteti, hanem meg akarja gyógyítani. Ilyen a mi orvosunk Krisztus szeretete. Nincs olyan bűn, amelyet Isten ne tudna megbocsátani annak, aki őszinte szívvel megtér. Az evangélium csúcspontja Jézus ezen szavai: „Irgalmasságot várok, irgalmasságot akarok és nem áldozatot.” Isten számára a szeretet fontosabb minden külső vallási cselekedetnél. Az ima fontos, a böjt fontos, a templomba járás fontos, de mindez akkor válik igazán értékessé, ha szeretettel párosul. Az irgalmasság a keresztény élet szíve testvéreim! Irgalom a családban, irgalom a házastárs felé, irgalom a gyermekek felé, irgalom az idősek felé, irgalom azok felé is, akik megbántottak bennünket. Máté története ma is folytatódik, minden megtérésben, minden gyónásban, minden újrakezdésben. Valahányszor egy ember meghallja Jézus hívását, ugyanaz történik, mint kétezer évvel ezelőtt. Az Úr ma is mondja: „Kövess engem!” Nem csak a papoknak, nem csak szerzeteseknek, hanem mindenkinek. Mondja az édesapáknak, a családapának. Mondja az édesanyáknak, a családanyának. Mondja az idős embernek. Mondja a fiatalnak. Mondja a betegnek. Mondja a magányosnak. Egyszóval fogalmazva mondja mindannyiunknak.
Testvéreim! A mai evangéliumban hallhatuk, hogy Máté találkozik Jézussal. Egyetlen találkozás elegendő volt ahhoz, hogy megváltozzon az élete. Kérjük ma a kegyelmet, hogy mi is meghalljuk Krisztus hívását, hogy engedjük neki meggyógyítani lelki sebeinket, hogy ne ítélkezzünk, hanem irgalmasok legyünk, hogy felismerjük azt, hogy mi is a mennyei Orvos betegei vagyunk. És amikor az Úr megszólít bennünket, legyen bátorságunk úgy válaszolni, mint Máté: „Felkelek, és követlek, Uram.”
Kérjük az Urat, álljon meg mellettünk, nézzen a lelkünk mélyére, lássa meg bennünk a sérült, céltalan lelket, vállaljon közösséget velünk, és ezáltal fordítsa meg a rossz felé haladó életutunkat. Mi pedig ígérjük, hogy tehetségünket, képességeinket országának szolgálatába állítjuk, és életünket Isten dicsőségére és embertársaink javára kamatoztatjuk. Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
