Krisztusban drága jó testvéreim!
A mai evangéliumban Jézus egy olyan példabeszédet mond el, amely minden ember életére vonatkozik. Ez a példabeszéd három nagy igazságot tanít nekünk: 1. Isten jó magot vet. 2. A gonosz is munkálkodik. 3. A végső ítélet Istené.
A gazda maga a jó Isten. Ő nem rosszat, hanem mindig jót vet. Amikor megteremtett bennünket, jónak alkotott. A keresztségben megszentelő kegyelmet adott. A bérmálásban megerősített. Az Eucharisztiában önmagát adja. A szentgyónásban újrakezdést ajándékoz. Minden nap új kegyelmeket készít számunkra.
Isten soha nem vet rosszat. Ha visszatekintünk életünkre, mennyi áldást fedezhetünk fel benne testvéreim! Talán nem volt könnyű gyermekkorunk. Talán volt betegség, volt csalódás, volt gyász, de mégis ott volt Isten gondviselése. Ő mindig vetette a jó magot bennünk.
Jézus később megmagyarázza, hogy a jó mag az a mennyország fiait jelenti Ez óriási méltóság drága jó testvéreim! Nem egyszerűen emberek vagyunk, hanem Isten gyermekei vagyunk.
Minden keresztény küldetést kapott. Küldetést kapott a családapa, az édesapa. Küldetést kapott a családanya, az édesanya. Küldetést kapott a nagyszülő. Küldetést kapott a pap, a szerzetes. Küldetést kapott a fiatal, a gyermek.
Mindannyian jó magnak vagyunk teremtve, de a kérdés az: Hagyjuk-e növekedni magunkban ezt a jó magot? Mert egy mag önmagában még nem kalász. Növekednie kell és ehhez szükség van az imára, a szentségekre, a Szentírásra, a szeretetre, az áldozatra.
Testvéreim! A példabeszéd meglepő mondata ez: "Amikor az emberek aludtak..." Nem azt mondja, hogy a gazda aludt, hanem azt, hogy az emberek aludtak.
A lelki életben is így történik. Amikor ellanyhul az ima, amikor elmarad a szentmise, amikor megszokássá válik a hit, amikor elhisszük, hogy ráérünk megtérni, akkor a gonosz könnyebben dolgozik. Nem véletlen, hogy Jézus annyiszor mondja: "Virrasszatok!"
A keresztény ember nem fél, hanem éber. Nem retteg, hanem Krisztusba kapaszkodik. Nem a gonoszra figyel, hanem az Úrra.
Drága jó testvérek! Ma vizsgáljuk meg magunkat, hogy milyen mag vagyok? Engedem-e, hogy Krisztus növeljen? Éber vagyok-e a lelki életben?
Kérjük a Szentlelket, hogy szívünk földje jó termőföld legyen, és életünk gazdag termést hozzon Isten dicsőségére és embertársaink javára.
Az evangélium folytatásában a szolgák megdöbbenve kérdezik a gazdát: „Uram, hát nem jó magot vetettél a földedbe? Honnan került bele a konkoly?”
Ez a kérdés minden ember szívében megszületik. Miért van a világban rossz? Miért van annyi gyűlölet, háború, betegség, igazságtalanság? Miért szenvednek az ártatlanok? Miért történnek tragédiák a családokban? Jézus válasza rövid, mégis mélységes: „Ellenséges ember műve ez.”
Ezzel világossá teszi, hogy a rossz nem Istentől származik. Isten a jót akarja, a gonosz azonban igyekszik megrontani azt, amit az Úr alkotott. A sátán nem tud teremteni. Csak rombolni tud. Nem képes életet adni, csak megsebezni. Nem tud szeretni, csak gyűlöletet szítani. Ezért kell mindig Krisztushoz ragaszkodnunk, mert egyedül Ő képes legyőzni a gonoszt.
Sokszor a konkoly egészen kicsiben jelenik meg. Egy bántó szó, egy irigység, egy meg nem bocsátott sértés, egy elhanyagolt ima. Ha ezeket nem vesszük komolyan, lassan elburjánzanak, mint a gyom a búza között.
Gondoljunk családjainkra. Egy házasság ritkán egyetlen nagy vita miatt megy tönkre. Inkább sok apró szeretetlenség, elhallgatás, önzés gyűlik össze. Ugyanez igaz a lelki életre is: a nagy bukások előtt sokszor hosszú ideig engedtük növekedni a konkolyt. Ezért fontos a mindennapi lelkiismeret-vizsgálat. Kérdezzük meg esténként: Mit vetettem ma? Szeretetet vagy közönyt? Békét vagy viszályt? Reményt vagy csüggedést?
A szolgák ezután azt mondják: „Akarod, hogy elmenjünk és kiszedjük a konkolyt?” Emberi szemmel ez logikus kérés. Mi szeretnénk gyors megoldásokat. Azonnal eltüntetni a rosszat, megbüntetni a bűnöst, rendet tenni. Jézus azonban így válaszol: „Nem, nehogy a konkollyal együtt a búzát is kitépjétek.”
Micsoda türelem! Micsoda irgalom! Isten látja azt is, amit mi nem látunk. Tudja, hogy aki ma még messze van Tőle, holnap talán szentté válik. Gondoljunk Szent Pálra, aki az Egyház üldözőjéből Krisztus legnagyobb apostola lett. Gondoljunk Szent Ágostonra, aki hosszú bolyongás után tért meg. Ha Isten akkor ítélte volna meg őket, amikor még bűnben éltek, sohasem ismertük volna meg szentségüket. Ezért nem szabad végleg leírnunk senkit. Talán van a családunkban valaki, aki eltávolodott Istentől. Talán egy gyermek, egy testvér, egy házastárs. Ne mondjuk róla: „Belőle már soha nem lesz semmi.” Inkább imádkozzunk érte, mert Isten kegyelme csodákra képes.
Testvéreim! Ez a példabeszéd arra is figyelmeztet, hogy ne csak mások életében keressük a konkolyt. Sokkal fontosabb felismernünk a saját szívünkben azt, ami eltávolít Krisztustól. Amikor engedjük, hogy az Úr megtisztítsa a szívünket a bűnbánat szentségében, akkor a búza megerősödik, és egyre gazdagabb termést hoz.
Kérjük ma a kegyelmet, hogy türelmesek legyünk másokhoz, szigorúak önmagunkkal szemben a bűn elutasításában, és rendíthetetlenül bízzunk Isten irgalmában.
A példabeszéd végén Jézus ezt mondja: „Hagyjátok mind a kettőt együtt nőni az aratásig.” Az aratás a Szentírásban gyakran a végső ítélet képe. Eljön az a nap, amikor minden ember megáll Isten előtt. Nem azért, hogy Isten végre megtudja, kik voltunk, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá váljon az igazság.
Ez a gondolat nem félelmet akar kelteni bennünk, hanem felelősséget. Minden nap, minden döntésünk örök jelentőséggel bír. Amit ma szeretetből teszünk – egy jó szó, egy megbocsátás, egy imádság, egy csendben vállalt áldozat –, az nem vész el. Isten mindent lát, és semmi jót nem felejt el.
A világ sokszor azt sugallja, hogy a rossz győz. A csalás, az erőszak, az önzés látszólag sikeresebb. De Jézus arra tanít, hogy ne az ideiglenes látszat alapján ítéljünk. Az aratás még nem érkezett el. A végső szó mindig Istené lesz.
Ez reménnyel tölthet el bennünket akkor is, amikor igazságtalanság ér bennünket. Nem kell bosszút állnunk. Nem kell gyűlöletet hordoznunk a szívünkben. Bízzuk az ítéletet arra, aki tökéletesen igazságos és végtelenül irgalmas.
Ugyanakkor ez a példabeszéd arra is hív, hogy ma döntsünk Krisztus mellett. Nem halogathatjuk a megtérést. Ma kell imádkoznunk, ma kell megbocsátanunk, ma kell szeretnünk. Senki sem tudja, mikor jön el számára az „aratás” órája.
Kedves Testvérek!
Vizsgáljuk meg önmagunkat: Növekszik-e bennem Krisztus szeretete? Táplálom-e lelkemet az Eucharisztiával és az imával? Tudok-e türelmes lenni azokhoz, akik még keresik az Istent? Hiszem-e, hogy Isten a legnehezebb emberi szívet is képes megváltoztatni?
Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, aki hűségesen kitartott Fia mellett egészen a keresztig, hogy tanítson bennünket is hűségre, türelemre és bizalomra. Kérjük, hogy életünk végén mi is az Úr gazdag termést hozó búzái között állhassunk, és meghallhassuk Krisztus szavait: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a nektek készített országot!” Legyen egész életünk válasz Isten szeretetére, hogy a jó mag, amelyet Ő vetett belénk, százszoros termést hozzon az Egyház javára és Isten dicsőségére. Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
