Évközi 14. vasárnap

Krisztusban drága jó testvéreim!

Ha két ember találkozik először köszön egymásnak, akár azt mondva, hogy „Jó napot!“, akár azt, hogy „Szervusz!“, akár olyan módon, hogy kezet fog, ami már a római korban annak volt a jele, hogy békés a szándék, hiszen a kézben semmilyen gyilkos vagy ártó fegyver nem rejlik. A béke jele volt... Az evangélium kulcs szava is a BÉKE. Ahová beléptek köszöntsétek a benne levőket: BÉKESSÉG E HÁZNAK! - mondja a Messiás a hetvenkettőnek, akiket előre küld, hogy róla beszéljenek. Házszenteléskor ugyanezt a köszöntést használjuk. Jézus ezzel a szóval köszöntötte tanítványait feltámadása után: „Békesség nektek!“ Ez a szó béke, békesség többször szerepel a szentmisében is, sőt külön békerítus is van a szent áldozatban: „Urunk Jézus Krisztus te azt mondottad apostolaidnak Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek, őrizd meg Egyházadat szándékod szerint békében...Az Úr békéje legyen veletek mindenkor...Köszöntsétek egymást a béke jelével“. Szt. Pál a békét így fogalmazza meg: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekben“. Ha valaki befogad köszöntsétek: Békesség e háznak. Ha nem fogadnak be a piacra álljatok ki, rázzátok le a port az üzenetet azonban adjátok át: „Közel van az Isten Országa“. Jézus egész életének s különös módon utolsó három évének fő témája ez: az Isten országa. Micsoda ez, egy birodalom, egy hely a földön, ahol Isten uralkodni fog? Túl kevés lenne, ha ezt mondanánk el Isten Országáról. A Megváltó más helyen azt mondja, hogy az isten országa bennünk van, azokban, akik meghallgatják és akaratát teljesítik.

A zsidó tudta azt, hogy a próféták feladata volt csupán meghirdetni, hogy itt van Isten Országa, vagyis meghirdették azt, hogy a Messiás, a Megváltó, aki szabadulást hoz a bűn rabságából közöttük van. Annak a várnak azonban, ahol ezt a hírt senki nem fogadja be rosszabb lesz a sorsa, Szodomáénál és Gomoráénál. Mi is történt Szodomával és Gomorával? Ábrahám imádkozott, az Úrhoz, alkudozott az Úrral, hogy a kénesőt ne bocsássa a városra, ha talál ötven, majd negyvenöt, negyven igazat, egészen addig amíg öt igazig ért el, de Szodoma és Gomora városában még ennyi sem volt. A kénesőt nem úszta meg a két város, de az igaz Lót, Ábrahám rokonának családját Isten megmentette. Kéneső pusztította el a két várost. Miért lehet akkor rosszabb azok sorsa, akik nem fogadják be Jézus küldötteit? Azért mert nem fogadták be a Megváltót, nem fogadták be az üzenetet, hogy közeleg Isten Országa. Jézus a 72 tanítványt előre küldi oda, ahová menni szándékozott. Nem ígér számukra kényelmet, vagy valami többlet-erőt, sőt mintha félelmet kellene, hogy keltsen szavaival: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé“.

Ezt így fogalmazza meg később Szt. Pál: „Semmi egyébbel dicsekedni, mint Jézus Krisztus keresztjével“. Talán ma is ez lenne az üzenet a papok, szerzetesek számára, akiket az Úr egy-egy közösség szolgálatára rendelt... Talán ez is lenne a helyzet olyan közösségekben, ahol már senki sincs, aki a papi, szerzetesi hivatásokért imádkozna. Ahol egyetlen egy van, aki hivatásokért, meglevő és leendő hivatásokért imádkozik, az olyan, mint az a vár, ahol legalább egy valaki van, aki befogadja a mai 72 egyikét, és az Úr azt meg is jutalmazza békéjével nemcsak azért mert imádkozik, hanem azért is mert imájában nemcsak saját problémáinak megoldását kéri, hanem gondol Krisztus óhajára és az Egyház szükségleteire is. Azonban ahol már senki sincs, aki hivatásokért imádkozna, olyan, mint az a hely, ahol nem talál ideiglenes otthonra Isten embere. Ha egy van, akinek igazán el lehet mondani, hogy békesség e háznak, akkor az a vár meg van mentve, már nem számítanak a többiek, akik Isten emberének tevékenységét akadályozni próbálják különböző rosszindulatú manőverekkel. Ezért említi Jézus: „Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az aratáshoz.“ Aratás...Azt jelenti, hogy a termés be van érve.

Mire? Mindenütt vannak a rosszak között jóindulatú lelkek, akik éheznek Istenre, de éhségüket még nincs, aki csillapítsa, mert nincs elég munkás az aratáshoz. Mindig vannak lelkek, akik éhezik azt, hogy Krisztus jóízű kenyerei legyenek embertársaiknak, képezzenek tápláló vigaszt másoknak jóságuk által. Az ilyen jóindulatú emberek csupán bátorító szóra várnak, de ki adja meg nekik, ha nincs már a 72-k csoportja?... Jézus nem ígért semmi kecsegtetőt, a 72 mégis elmegy, mert hisznek abban amit hirdetnek és abban aki küldi őket. A jutalom sem késik: boldogan térnek vissza, mert még a gonosz lelkek is hallgattak rájuk, de Jézus figyelmezteti a boldog követőket, hogy ne arra figyeljenek, hogy a gonosz lelkeket is meghatják, hanem figyelmük arra irányuljon, ami az evilági dolgokat felülmúlja: hogy van nagyobb jutalom is annál, hogy a gonosz lelkeket is kiűzik a földön. Az, hogy nevük az élet könyvében be lesz írva.

Komoly tanulságot tartalmaz a szentírási szöveg mindannyiunk számára Elsősorban imádkozni mindig, hogy legyenek hivatások, legyen munkás az aratáshoz, azonban minden keresztény számára feladat az is, hogy imádkozzon azért, hogy olyan legyen a közösség, hogy megérthesse, befogadhassa az isteni békét, hogy a rosszak között legyen olyan is, akinek valamit jelent igazából is, hogy Jézus békét, az isteni és nem a földi békét nyújtja. Imádkozzatok testvérek, hogy egyházközségeinkben ne a piactérről kelljen hirdetni, hogy közeleg, itt van Isten Országa, hanem minél több házban találhasson otthonra Jézus örömhíre, békéje, szeretette.

Csiszér Imre erzsébetbányai plébános

About the author

Ferencz Emese

Leave a Comment