Krisztusban Szeretett Testvéreim!
Az Úr 1001. esztendejének, vagyis a második évezrednek első napján nagy ceremoniára készülődött egy Duna-menti vár. Esztergomban várták Asztrik püspököt II.Szilveszter pápa követét, aki minden magyar törzs legnagyobb vezetőjének, Vajknak koronát hozott Rómából. Az Esztergomban lezajlott avatás után Vajk új nevet, az Istvánt, valamint a vezetés, hatalom és felelősség keresztény koronáját kapta. Ezáltal István új, keresztény nép királyaként egy új népet, a magyart vezette be Európa keresztény királyságainak dísztermébe.
Magyar nemzetünk egyik büszkesége a magyar címer, amely csodálatosan meghatároz minket legfőképpen azáltal, ami a címer felső részén, a csúcsán található. Ott van a magyar korona, annak is csúcsán pedig az eldőlt kereszt. Ez jelzi, hogy azóta, amióta nemzeti kincsünk a korona keresztény nemzet vagyunk. Ez is jele annak, hogy mi Krisztushoz tartozunk még akkor is ha a kommunista világ más címert próbált választani magának. Nemcsak a mi nemzeti büszkeségünk egy olyan korona, melynek csúcsán kereszt van, hanem számtalan más keresztény nemzeté is.
Keresztény királyságok...Ez volt közös elnevezése mindazon részeknek, amelyeket Krisztus nevében megkoronázott férfiak vezettek. Ma minden keresztény király és minden keresztény szív uralkodóját, Krisztus Királyt ünnepeljük. Valamikor Jeruzsálemben őt is királyként kezelték: Virágvasárnap még politikai vezetőt akartak csinálni belőle, de Isten Fia ezt visszautasította, Isten Fia nem azért jött a világba, hogy politizáljon. A nép csalódott, de Jézust mégis királlyá avatták: töviskoszorút tettek fejére, bíborszínű palástot vállára, nádpálcát adtak jogarként kezébe, majd elvezették és elhelyezték trónusán, a kereszten. Ezután „hódoltak“ előtte, ahogyan hallhattuk az evangéliumban: gúnyolta őt senkiházi, gúnyolta őt katona, gúnyolta őt az egyik mellette felfeszített lator is. A nép és a zsidó vezetők gúnyolják, a katonák röhögnek rajta, táblát is helyeznek feje fölé a felirattal: a zsidók királya. Még az egyik vele egyszerre keresztre feszített lator is gúnyolódik rajta. Egyetlen támogatója a másik keresztre feszített lator. Mennyire érdekes, hogy ő az egyetlen, aki szépen beszél Jézussal, Jézusról még akkor is, ha tudja, hogy nála is hamarosan be fog következni a halál. Mindig felháborodunk amikor ezt az evangéliumi jelenetet olvassuk és keményen elítéljük azokat, akik Jézust kinevetik. Más szóval megleljük más szemében a szálkát.
Drága jó testvéreim! Krisztus Király ünnepén nem ilyen királyról szóló evangéliumi tudósítást vártunk. Azt várnánk el, hogy az evangélium azt a Jézust mutassa be, aki a világ végén eljön élőket és holtakat ítélni. Elvárásunk annál inkább tekinthető jogosnak, mivel az egyházi év végén vagyunk, amikor a nagy Végen is kell, hogy elmélkedjünk, hiszen erre próbáltak felkészíteni az előző vasárnapok evangéliumai is. Mindezek ellenére be kell látnunk, hogy nem ilyen királyt mutat be számunkra az evangélium. Ahelyett, hogy dicsőséges királyra lelnénk szenvedő Messiást találunk az evangélium lapjain. Miért van ez, miért ezzel a Jézussal kell, hogy találkozzunk, hogyan lehet a töviskoszorús a Mindenség királya, hogyan lehet az, akit mindenki megaláz mindenki Ura?
Testvéreim! Emberi gondolkodás által megfogalmazott kérdések ezek, amilyen volt a szaducceusok példája az asszonnyal és hét férjével, amilyen volt a jeruzsálemiek terve Virágvasárnap, amilyenek sokszor a mi jobbágy, földhözragadt elvárásaink is Istennel szemben. Sokszor olyanok vagyunk, mint a káromló lator. Nem tiszteljük királyunkat, nem ismerjük fel nagyszerűségét, nem rá tekintünk vagy ha tesszük mégis Krisztus, Isten Fia olyan számunkra, mint egy tükör: az ő szépségét nézzük és magunkat látjuk. Az emberi gondolkodás Istenről nem szűnt meg a kereszt alatt, sőt még a feltámadás után sem, pedig ez volt Isten legnagyobb tette, legnagyobb királyi cselekedete a sok csoda között. Nem értünk sokszor mi sem többet Jézusból, mint a bal lator. A gonosz lator akkor sem ismerte volna fel Krisztusban a királyt ha leszállt volna a keresztről, sőt még akkor sem ha bűnössége ellenére-mert Jézustól eltérően a másik két keresztrefeszített jogosan szenvedte büntetését- az Úr leszállította volna őt a keresztről. A gonosz lator képtelen volt arra, hogy lelkiismeretvizsgálatot tartson, hogy legalább haláltusája közben legyen jóindulatú, hogy legalább békében hallhasson meg. Ezt a kegyelmet ez a bűnöző magától eldobta. Békében hunyt el azonban a másik lator, mert halála előtt lelkiismeretvizsgálatot tartott és megkapta nemcsak a feloldozást bűneitől hanem magától, Istentől kapott garanciát arra, hogy a memmyországba jut, hiszen hallhattuk Jézus szavait: „Még ma velem leszel a paradicsomban!“ Mit fedezett fel a bűnbánó lator, ami számunkra is fontos lehet? Felismerte Jézusban, a töviskornát hordó Istenben, aki a kereszten trónol, az igazi királyt, akinek királyi hatalma nem mulandó, hanem állandó. Ahogyan az üdvösséget jutalmul kapó krisztusi sorstárs a kereszten felfedezte megtanít bennünket is arra, hogy miért találkozunk ebben a dicsőséges órában töviskoszorús királlyal. Ilyen a mi királyunk, Jézus, mert így bárki felfedezheti, hogy bármilyen hatalmas az Isten ereje a szereteten alapul. Nem hatalmas akar lenni az Isten, hanem segítőkész, nem azt akarja, hogy ünnepeljék, akár a bálványokat, hanem azt, hogy a szenvedő érezze magához leginkább közelállónak, hogy mindenki tujda meg, hogy a legszürkébb életnek is van értelme s ha az jóindulatúan van leélve a jóindulatú latornak tett ígéret ránk is vonatkozik. A kérdés csupán az, hogy mindig e földi királyságban akarsz-e élni a földi törvények alapján vagy Isten szereret-törvényei alapján el akarsz-e jutni a paradicsomba?
Testvéreim! Ha mi Jézusnak koronát akarunk készíteni akkor tetteink, szavaink, gondolataink és szándékaink igazgyöngyéből készíthetjük el azt. Minden segítség, amit szegénységünkből másnak nyújtunk, minden jó szó, amit másról elmondunk, amivel mást vigasztalunk, minden gondolat, amellyel mást nem előítélettel, hanem úgy fogadunk el ahogyan van s legfőképpen minden jószándék, amellyel még ellenségeinket is szeretni tudjuk mind-mind egy-egy gyöngyszem, amelyből Jézus koronáját készítjük. Krisztus Király ünnepe, az egyházi év utolsó vasárnapja, mintegy megkoronázása az évnek. Jövő vasárnap már új egyházi év kezdődik. Elkezdhetjük Jézusnak újra elkészíteni a koronát: jótettekből, jó szavakból, őszinte, nem csupán kényszerből vagy kötelességből elmondott imákból, megtisztított gondolatokból és szeretet-teljes szándékokból. Ez a korona készen kell, hogy legyen azért, hogy Jézus bármikor magához szólít mi ismindig hallhassuk, amit a jobb oldali keresztre feszítettnek mondott: még ma velem leszel a Paradicsomban, dicsőségem, az örök boldogság, béke és nyugalom országában.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
Leave a Comment