KRISZTUSBAN SZERETETT TESTVÉREIM!
Az imént elhangzott evangéliumi rész Jézus nyilvános működésének kezdetét tárja elénk. Már néhány hete elmúlt karácsony ünnepe és az ehhez az ünnephez tartozó családias, bensőséges hangulat, az evangéliumi részletek is bemutatták, milyen lelkesedéssel és nyitott szívvel mentek a pásztorok hódolni a kisdednek, a bölcsek is lerakták ajándékaikat az eljövendő királynak, az ünnepkör szentírási szakaszai mind arról tanúskodtak, hogy Jézus megszületésében az Üdvözítő, Krisztus jelent meg. Az evangéliumi szövegek is most már a felnőtt Jézus működését tárják elénk.
Ő, mint Istennek a Fia jött közénk és azt akarta az emberekkel megértetni, hogy ő Istennek egy egészen új módon megjelenő arcát akarja megmutatni, hogy Isten meg akar hívni minden embert az ő országának, a vele való együttlétnek a közösségébe. Na már most abban a korban, amikor Isten nevét nem is volt szabad kiejteni, nemhogy a vele való kapcsolatot ilyen emberi formában elképzelni és megélni, nagyon nehezen tudták az emberek megérteni Jézusnak ezt a szándékát. Nem volt ez az ő hibájuk, hiszen ők így nevelkedtek; a zsidó hagyomány Istent egy rejtőzködő Istennek ismerte, aki csak a törvényekben, a külső előírásokban, a templomban van jelen az ő számukra. És mindent ennek a szempontjából értelmeztek és éltek meg. Számukra tehát elképzelhetetlen volt, hogy Isten ilyen közel jöjjön hozzájuk, mint ember az emberhez. De Isten ezt a formát választotta, hogy ilyen emberközelbe jöjjön közénk és ő is mint ember szólítson meg bennünket, persze mint egy olyan ember, aki az Istennel való közösségre és életre akar elvezetni bennünket. Nyilvános működésének ezek is voltak első szavai: Térjetek meg., mert elérkezett az Isten országa. Ezt jelenti az Isten országa: Isten élete lejön a földre, közénk, a mi életünkbe, azokba a szürke hétköznapokba, ahol mi élünk és dolgozunk, tanulunk, szórakozunk, még néha egy-egy kicsit veszekedünk is - na de hát ez az élet.
Ebbe az életbe belejött az Isten. Jézus, amit olvastuk az evangéliumban egyszerű embereket hív meg maga mellé, hogy megossza velük is ezt az isteni életet. Jöjjetek utánam, gyertek utánam... mondja nekik.
Drága jó testvéreim!
Szt. Máté tudósít András, Péter, Jakab és János meghívásáról. Ők voltak Jézussal a hegyeken: a Tábor hegyén, amikor színében elváltozott és az Olajfák hegyén, amikor vért izzadott. Miért éppen ők voltak a kiválasztottak a kiválasztottak közül? Hiszen Péter megtagadta Jézust háromszor pontosan akkor, amikor gúnyolták és elítélték az Urat, János és Jakab pedig feltették a kérdést, hogy a Mennyek Országában lehetnek-e Krisztus jobbján és balján? Miért éppen ők részesedtek több kitüntetésben, mint társaik?
Azért, mert Isten sohasem a külső tettek vagy pillanatnyi tévedések alapján ítél. Hiszen ugyanaz a Péter vallotta meg, hogy Jézus, a Messiás, Isten Fia, azt, hogy ő hiszi, tudja és megtapasztalja azt, hogy az, aki velük van, aki csodákat művel szemük láttára, aki példabeszédekben oktatja őket, a Mester, nem más, mint Isten Fia. Jakab apostol az első keresztény közösség, a jeruzsálemi vezetője lett, olyan helyen és olyan időben, ahol és amikor halálra ítélték azt, aki Krisztushoz tartozónak vallotta magát. Maga Jakab apostol is vértanúként halt meg.
János apostol pedig az egyetlen volt, akiről tudjuk, hogy Jézus haláltusáját végig nézte, végig szenvedte, akire Urunk az ő édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát rábízta, aki felfogta Jézus tanításának, a szeretetnek lényegét, hiszen, ha nem így lenne levelei nem lennének annyira átitatva ezzel az isteni valóságot kifejező igével. Külön ki szeretnék térni azonban egy gondolat erejéig szent Jánosra és elkísérni őt a kereszt alá. A keresztről a mi Urunk így szólt a szeretett tanítványhoz: Íme, a te anyád és attól a pillanattól az egykori betszaidai halász magához, oltalmába vette Máriát. Talán érthetőbb így, hogy miért tudott olyan sokat írni a szeretetről Szentt. János: azért, mert mindig vele volt a Szűzanya. Fontos tanítás ez számunkra, hiszen felfoghatjuk ezáltal azt, hogy csak az tud a szeretetről beszélni, szeretetben élni, aki magához öleli Isten szentséges Anyját. Gondoljátok ezt át kissé kedves testvéreim.
A jó Isten sohasem a külső tettek vagy pillanatnyi tévedések alapján ítél. Hasonló a helyzet napjainkban is. Előfordul, hogy jó keresztények elkáromkodják magukat vagy a nehéz helyzetekben elbizonytalanodnak és felkiáltanak, hogy hol van az Isten, hogy ezt megengedi, de azután keservesen megbánják hirtelenségüket, ahogyan Péter is. Mert tévedés lenne egy - egy tett vagy hiba alapján ítélni meg egy embert. Isten az alapvető magatartást figyeli, a szíveket és veséket vizsgálja, ahogyan szépen megfogalmazza a zsoltáros. Talán kissé igazságtalanul bántunk Andrással, Péter testvérével, hiszen Jézus őt is úgy hívta meg, mint a többi halásztársat, akikről eddig szóltunk. Más evangéliumi szakaszban Andrást úgy mutatják el, hogy ő vezette Jézushoz Pétert. Fontos tanítás, felkiáltójel ez számunkra is, hiszen ahogyan Jézusra felhívta Péter figyelmét András, ugyanúgy cselekedhetünk mi is: elhívhatunk mást a templomba, meghívhatunk mást közös imádságra, csendre inthetünk valakit, aki pletykába kezd, felkérhetünk embereket arra, hogy a káros szenvedélyekről, mint például a túlzott szeszes ital fogyasztásról, a dohányzásról, a haragtartásról, a kapzsiságról szokjanak le.
Kedves testvéreim! Menjünk Jézus után, tegyük az életét a magunk életévé is. Jézusban Isten eljött közénk, a mi életünkbe is. Isten nem ránk tukmálni akarja magát, hogy hát te ember, vedd már egyszer észre magadat, hát én várlak, hogy hozzám gyere és velem alakítsad az életedet. Nem. Jézus felkínálja számunkra az Istennel való együttlétet, és meghív erre. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e őt. Gyertek utánam! Valóban egy igazi isteni meghívás, meghívás egy isteni, Istennel való életre. Nemcsak azoknak a személyeknek szól, akik különösképpen elkötelezték magukat Istennek (papok, szerzetesek, szerzetesnők), hanem mindenkinek, neked is testvérem!
Jézus azt mondotta, hogy gyertek utánam, de azzal, hogy melléje szegődtünk Ő is ott van mellettünk, bennünk. Ő teljesen odaáll mellénk és hozzánk csatlakozik. És nem válogat, hogy hát egyik ember ilyen, a másik olyan, nekem csak az kell, a másikat nem fogadom el, hanem úgy fogad el, ahogy vagyunk. Gyengén, esendően, bűnösen, igazán emberien, úgy, ahogy, talán legjobb barátunk sem tud elfogadni. Nem tudatosítjuk, nem vesszük észre, nem gondolunk rá, de Ő már nagyon rég ott van mellettünk. Nemcsak az imádságban, a szentmisében, szentségekben lehet Istennel találkozni - ezekben különösképpen - de a mi mindennapi életünkben is mindig. Jőj testvérem, kövessünk egy nyomot a hétköznapi élet nagy zűrzavarában és ugrójúnk talpra, ahogyan a betszaidai négy halász is tette, rögtön, amikor az Úr hív és segítségével támogat. Ne tétovázz, mert az Isten nem könyörög, hogy kövesd. Felajánlja a lehetőséget a megtérésre számtalanszor, de életre szólóan meghívni egyszer hív meg. Jőj, kövessük nyomát, hogy jobbá tehessük a világot.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
Leave a Comment