Krisztusban Drága jó Testvérek!
Teresio Bosco, olasz származású szaléziánus szerzetes mesélte el egyik tapasztalatát, amelynek részese volt egy olaszok által működtetett iskolában, ahol együtt tanultak keresztény és muzulmán gyerekek. Az olasz szerzetes arra kérte fel őket, hogy mondjanak el egy imát. A muzulmán gyermekek ekkor sorra idézeteket kezdtek el elmondani szent könyvükből a Koránból, egymás után, mihelyt felszólították őket. Ugyanezt a kérdést tette fel aztán a keresztény gyermekeknek. Egyik gyerek elmondta a Miatyánkot, a másik az Üdvözlégy Máriát, majd, amikor a szerzetes arra kérte őket, hogy mondjanak el egy részletet a Hegyi beszédből kiderült, hogy sokan még csak nem is hallottak róla.
A szerzetes a következő szavakkal fejezi be tapasztalatát: „A muzulmán gyermekek szent könyvükből, a Koránból hosszú részleteket tanultak meg szüleiktől. A keresztény gyermekek pedig azt sem tudták, hogy létezik a Hegyi Beszéd, amely összefoglalja Jézus üzenetét és törvényét. És ki tudja, hány hozzájuk hasonló keresztény van a földön.“ Mark Twain a Tom Sawyer című világsikert aratott könyvének egyik epizódjában pontosan azokat a nehézségeket ecseteli, amelyekkel Tom találkozott, midőn kívülről kellett megtanulnia a Hegyi Beszéd bevezető részét, amelyet mi is az imént hallhattunk az evangéliumban, a Nyolc Boldogságot. Azért kellett megtanulniuk a gyermekeknek a nyolc boldogságot, hogy később rádöbbenve arra, amit kisebb koruk óta versként fújtak az igenis komoly választ tartalmaz arra a kérdésre, amelyet minden ember feltesz magának olykor életében: „Hogyan lehetnék boldog?“
Drága jó testvéreim!
A mai vasárnapon a kereszténység egyik legfontosabb igazságairól hallottunk: a nyolc boldogságról. A nyolc boldogság a hegyi beszéd kezdete, nyitánya, ami mintegy összefoglalása, lényege mindannak, ami Jézus tanítása. Az egész azzal kezdődik, hogy Jézus fölmegy a hegyre. Fölmegy, mint Mózes a Sinai hegyre, hogy átvegye Istentől a törvény tábláit, melyek Isten ószövetségi tanítását tartalmazzák. Fölmegy a hegyre, mint Mózes, aki a hegyről kihirdeti a népnek a szövetséget. Ez a hegy tehát azt jelenti, hogy Jézus az új Mózes, az Újszövetség új Mózese. Írja ezt Máté evangélista, aki eredetileg a zsidóknak címezte evangéliumát. Ez a hegy tehát egyértelműen azt jelenti, hogy Jézus legalább azzal a hatalommal lépett fel - ha nem többel -, mint Mózes, akit a zsidók a legtöbbre tartottak. Az Újszövetség új Mózese tehát kinyilatkoztatását a nyolc boldogsággal kezdi.
Testvéreim!
A boldogság fogalmát már az Ószövetség is ismerte. Boldognak tartották azt az embert, aki életét a bölcsességnek megfelelően rendezte be; aki egyedül az Istenben bízott; aki megtartotta a törvényt, s ezáltal elnyerte bűnei bocsánatát. Jézus azonban merőben más dologhoz köti a boldogságot. Tanítása szerint az a boldog, aki hittel fogadja kinyilatkoztatását, melyet a nyolc boldogságban foglal össze. De Krisztus kinyilatkoztatásának elfogadása még nem a tökéletesség. A tökéletesség ott kezdődik, hogy az életre is kell váltani. A nyolc boldogságot olvasva felkeltheti figyelmünket az ígéretek megfogalmazása: "mert ők vigasztalást nyernek ... mert nekik is irgalmaznak" Felmerül a kérdés: kitől nyernek vigasztalást, ki irgalmaz nekik? Máté evangélista - zsidó ember lévén - ösztönösen kerülte Isten nevének kiejtését, leírását. Helyette ilyen körülírást használt. Mi ezért nyugodtam behelyettesíthetjük ezekre a helyekre Isten nevét: Isten megvigasztalja őket ... Isten nekik is irgalmaz. Így tekintve a szöveget már igazán komoly ígéreteket kap a lélekben szegény, a szomorkodó, a szelíd és még sorolhatnám tovább milyen ember.
Testvéreim!
Ami a legmegdöbbentőbb a nyolc boldogságban, az az, hogy minden olyant boldogságnak nevez Jézus, ami emberi szempontból nézve nyomorúság, szerencsétlenség. Ez már Jézus idejében, mikor elhangzott, már akkor megdöbbenést keltett. Hiszen azt tartották a jámbor zsidók, hogy a jólét, az öröm, a gazdagság az Isten áldása. Jézus pedig pont az ellenkezőjét mondja Isten áldásának. Ha komolyan belegondolunk, akkor a nyolc boldogság a sikerre, pénzre, gazdagságra, kényelemre éhes világban megütközést kelt, mert a sikertelen, kisemmizett, szegény embert nevezi boldognak. ebben is megnyilvánul az, hogy az Isten útjai nem azonosak az ember útjaival, s az Isten gondolatai nem azonosak az ember gondolataival. Amit Szent Páltól olvashatjuk az első korinthusi levelében: "Ami a világ előtt alacsonyrendű és megvetendő, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik látszanak valaminek. Így senki nem dicsekedhet Isten előtt."
Drága jó tetsvéreim!
A nyolc boldogság nem egy erkölcsi előírás, nem a tízparancsolat újszövetségi változata, melyből tetszés szerint csipegetni lehet, hogy ezt megtartom, ezt meg nem, mert nem szimpatikus... A nyolc boldogság a gondolkodásmód gyökeres megváltoztatását követeli meg. Mert egy előírást, egy parancsot úgy is meg lehet tartani, hogy bensőleg nem azonosul vele valaki. A nyolc boldogságot így külsőleg megtartani - bensőleg nem azonosulva vele - képtelenség, az maga a pokol. A nyolc boldogsággal kapcsolatos legfontosabb döntés az, hogy életünket az Istennek adjuk, hogy őt ismerjük el annak, ami: a mindenható Isten. Ne pedig mi akarjunk az Isten lenni. Ha nem is kimondva akarunk az Isten lenni, de helytelen törekvéseink ezt célozzák meg. Mint abban az afrikai mesében, melyben volt egy kis vörös madár. Ez a madár elkezdett panaszkodni az Istennek, hogy állandóan menekülnie kell a macskától, ezért változtassa őt át macskává. Az Isten teljesítette kívánságát. De alig változott át macskává, máris megjelent egy hatalmas kutya az úton és elkezdte üldözni. Akkor azt kérte, hogy változtassa át kutyává. Úgy is történt. Mihelyt kutya lett belőle vígan csatangolt a világban, mígnem éjszaka nem lett. Ám éjszaka elkezdett félni, mert nála sokkal hatalmasabb állatot látott: az oroszlánt. Ekkor arra kérte az Istent, hogy változtassa át oroszlánná. Isten teljesítette kérését, bár már kezdte bosszantani. De alig volt egynéhány napig oroszlán, feltűnt egy hatalmas vadászember és lándzsájával megtámadta. Menekülés közben kérte, hogy változtassa harcossá. Isten bosszankodva bár, de harcossá változtatta az egykori kis vörös madarat. Az rögtön egy falu főterén termett, s mindenki megcsodálta erejét. Ám az egyik napon a törzsfőnöke megparancsolta, hogy szálljon harcba érte. Ekkor gondolt egyet a néhai kis vörös madár és azt kérte Istentől, hogy változtass őt törzsfőnökké. Isten bosszankodva, de megtette kérését, remélve, hogy ezzel már békén hagyja. Vígan élt törzsfőnökként az egykori kis vörös madár. Egy napon azonban a törzs tagjai eléje járulta azzal a kéréssel, hogy ideje volna már a föld teremtőjének áldozatot mutatni be. A törzsfőnök haragra lobbant s azt mondta: És én? Én talán senki vagyok? Nekem ki mutat be áldozatot? És ti miért nem hajoltok meg előttem?
Testvérek!
Ne akarjunk tehát mi lenni az Isten abban az értelemben, hogy életünkben mi döntjük el, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és a helytelen. Hallgassunk oda Isten szavára, mely boldogságot kínál nekünk. Nem azt jelenti a nyolc boldogság, hogy legyünk nincstelenekké, szegényekké. A nyolc boldogság emberei nem társadalmi rétegek, hanem mindenki. A nyolc boldogság ember olyan, aki mindent Istentől vár, akit ez a világ nem gazdagíthat. Olyan emberekről van szó, akik élete hasonlít Jézus Krisztuséhoz, aki alázatos és szeretetteljes istent és embert szolgálva éli mindennapi életét. Megvan-e ez a bizalom életünkben? Valóban Istentől várunk-e mindent? Isten áll-e éltünk középpontjában, vagy valami más?
Testvéreim!
Kérjük a mindenható Istent, hogy valósítsa meg a nyolc boldogságot életünkben, hogy valóban Krisztus-követők legyünk. Legyen meg bennünk az igazi boldogságra való törekvés, ami egyedül adhat értemet életünknek. Annak az életnek, melyben a nélkülözésnek és a szenvedésnek is bőséges helye van. Befejezésül, útravaló poggyászul szívleljük meg a nagy orosz író, Dosztojevszkij szavait: „Az ember boldogságra van teremtve. Aki tökéletesen boldog, elmondhatja magáról: Teljesítettem Istentől való küldetésemet a földön! – Ezért volt valamennyi szent vértanú boldog.“ Én azt kívánom mindenkinek és magamnak is: Legyünk boldogok Istenben!
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
Leave a Comment