Krisztusban szeretet jó testvéreim!
Virágvasárnap a Nagyhét és Húsvét kapuja. Olyan, mintha egy nagy zenemű nyitányát hallgatnánk meg, amely összesűrítve minden fontos elemet tartalmaz már. Ünnepélyes esemény, amely kiemeli Jézus messiási nagyságát, és öröm forrása a tanítványok számára. Ezen a napon együtt van az öröm és a fájdalom. Két kép, két jelenet áll előttünk: a Jézust dicsőítve fogadó, hozsannázó tömeg és azok, akik keresztre kivájnák. Jeruzsálem kapujában Jézust királyként ünnepelték, örömrivalgásokkal fogatták, pálmaágakat lengettek. Azonban néhány nap múlva ugyanaz a tömeg, ugyan olyan egyöntetűleg azt kiáltotta: feszítsd meg őt. Pascal az istenhit szempontjából az embereket három csoportra osztotta: Vannak, akik nem keresik az Istent, vagy a megtalált Istent is elveszítik, ezek az ostobák és boldogtalanok. Vannak, akik keresik az Istent, de nem találják meg, ezek a szerencsétlenek. Vannak, akik keresik és meg is találják, ők a bölcsek és boldogok.
Testvéreim!
Jézusnak vannak névtelen munkatársai! Belon Gellért, volt pécsi püspök mesélte, hogy lerobbant autóját bevitte egy országúti autószerelőhöz. Javítás után érdeklődött, mibe kerül. A szerelő azt válaszolta: „Nézze, püspök úr: én nem tudok imádkozni, de autót szerelni tudok. Én ezt adom az Istennek."
Ebből az élményből kiindulva magyarázta a tudós püspök, hogy Jézusnak is voltak áldozatkész, titkos munkatársai, akik munkájukkal, segítségükkel törődtek a Mester gondjaival, de nem csatlakoztak hozzá. Ilyen lehetett a virágvasárnapi szamártulajdonos is. Az Úr elküldte hozzá két tanítványát, bocsássa rendelkezésére a diadalmenethez a szamarát. Szolgálatkészen átadta az apostoloknak. Hasonló eset történt az utolsó vacsora megrendezésénél is. A tanítványoknak egy vizeskorsót vivő férfi gazdájától kellett elkérniük az ünnepi termet. De Nikodémus és Arimateai József is ilyen titkos barátai lehettek Jézusnak. Az Úr még nevüket sem árulta el a tanítványoknak. Csak később léptek elő az ismeretlenségből. Jézusnak névtelen, ismeretlen barátairól eszünkbe jutnak testvéreim az úgynevezett anonim keresztények. Ma a teológusok beszélnek ilyenekről, akik talán a személyes Isten hitéig sem jutottak még el, de a lelkiismeretük szavát követve, jócselekedeteik révén nem állnak messze az üdvösségtől. És drága jó testvérek ott van a lelkes tömeg.
Ők negatív alanyai Jézus névtelen munkatársainak. Azok titokban is együttműködtek Jézussal, vállalták vele a sorsközösséget. Ezek viszont felszínes lelkek. Látszólag ugyan a vallásos zsidókhoz tartoznak, be is állnak a diadalmenetbe, de csak addig, amíg földi sikert remélnek az Úrtól. A nehézségek láttán megtorpannak. István, a király című rockoperában szerepelnek Vazul pogány főúrnak a barátai, akik életükről ez énekelik: „Gyarló az ember, azt lesi, hogy hol tömheti jobban a hasát. Gyarló az ember, azt lesi, hogy hol adhatja jobban el magát. Gyarló az ember, igazat mindig annak ad, ki többet ígér. Gyarló az ember, ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél".
Testvéreim!
Sajnos a tömegben mi is ott vagyunk. Ott vagyunk virágvasárnap is, örömünkben pálmát lengetve. De ott vagyunk a feldühödött elvakult tömegben is, amikor a nép azt kiáltja nincs királyunk, feszítsd meg őt. Ugyanis van úgy, hogy lelkesedéssel tölt el az Úr Jézushoz való tartozás ténye, a keresztény élet. Máskor éppen az ellentéte próbál eluralkodni rajtunk és nehéznek, fáradságosnak találjuk Krisztus követését. Jézus szándéka azonban az testvérek, hogy ne ilyen tömeg emberek legyünk. Nem feledhetjük, hogy a mi hivatásunk az, hogy a megváltás fényénél lássuk önmagunkat, a világot, a történéseket. Ha valamit tehetünk azt Cirenei Simon helyéről, tehetjük meg: Hordozzuk Krisztussal együtt a megváltás eszközét, vagy éppen Veronika kendőjével törljük le a sírók könnyeit. A századossal együtt boruljunk le és valljuk meg: Ő valóban Isten Fia, az életünk szabadító Megváltója.
Testvéreim! A történetben ott van a szenvedésre kész Megváltó! Jeruzsálem népe éljenzi, hozsannát kiált, diadalmenettel üdvözli, királlyá akarja választani. Ő azonban nem diadalútnak tekinti a jeruzsálemi bevonulást, hanem a szenvedés útjára való előkészületnek. Drága jó testvéreim! Hogyan tekint Jézus szenvedésére és halálára? Mint az Atya iránti engedelmesség felső fokára. Szent Pál ezt így fogalmazza meg: „Engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig". A Getszemáni kertben a beletörődés, az elfogadás és az Atya akaratához való hozzásimulás fázisain át jut el a teljes megnyugvásra. De a feltétel nélküli engedelmesség helyreállítja a békét lelkében. A háromórás imádság után abszolút nyugalommal néz szembe a halállal.
Drága jó testvéreim! Hogyan tekint Jézus szenvedésére és halálára? Mint a prófétai jövendölések beteljesedésére. Máté újból és újból ismétli: „Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek az Írások". Hiszen az Ószövetség előre megjövendölte Júdás árulását, barátai megfutamodását, a kínszenvedést, ostorozást, az Istentől való látszólagos elhagyatottságot. Jézus mindezekkel igazolja: ő a megígért Messiás. Drága jó testvérem! Osztozzam én is Jézus sorsában! Ne feledjem az Úr szavait: „Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem". Ha eggyé leszek vele halálában, akkor eggyé válok vele feltámadásában is. Virágvasárnap a liturgia színe a piros. Emlékeztet ez a diadalmas messiási bevonulás ünnepélyességére. Ugyanakkor Jézus szenvedéstörténete, a passió rámutat arra, hogy az egyház nem úgy tekint alapítójának halálára, mint tragédiára, kikerülhetetlen végzetre, elbukásra, hanem mint a legtisztább vértanúságra. Hű maradt elveihez, az Atyának való feltétlen engedelmességhez. „Ezért az Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek. Hogy Jézus Krisztus nevére meghajoljon minden térd, és hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr."
Testvéreim!
Ma mindenkit arra hívok, hogy kísérjük el utolsó napjaiban a mi Urunkat! Vegyünk részt a nagyheti szertartásokon, amelyek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy ne csupán kívülállóként szemléljük az eseményeket, hanem csatlakozzunk Jézushoz, akinek követői vagyunk. A világban sok ember csak szájtátva bámulja vagy értetlenül nézi a Krisztussal történteket, s azt gondolja, hogy semmi köze Jézus halálához. Számunkra, hívő keresztények számára viszont nem kényelmes fotelből nézhető színházi előadás sem a nagycsütörtöki vacsora, sem a nagypénteki kereszthalál, sem a húsvétvasárnapi felmámadás. Jézus bevon minket az eseményekbe. Az utolsó vacsora estéjén szeretetének nagy jeleként nekünk adja Testét és Vérét a kenyérben és a borban. Fogadjuk el szeretetét és ne mulasszuk el a szentáldozást, akár a lelki szentáldozást életünkben! Ezután megkér bennünket, hogy vele menjünk az Olajfák-hegyére és virrasszunk. Szombaton késő este az év talán legszebb szertartására kerül sor, amelyen megünnepeljük Jézus halálon aratott győzelmét, feltámadását, amely a lelki újjászületést jelenti számunkra. Jézus arra hív minket, hogy kísérjük el őt földi életének utolsó napjaiban. Nem maradhatunk kívülállók! Ha kitartunk mellette és részesedünk halálában, a feltámadás örömében is részesíteni fog minket! Ámen
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: pixabay
Leave a Comment